–

Nekem különböző korszakaim vannak. Van, amikor rápörgök az E-számokra, tartósítószerekre és színezékekre, máskor viszont csak legyintek, elkönyvelem, hogy az élelmiszerek egy része élelmiszervegyészek gondos munkájának köszönhető, és boldogan megeszem a mindenféle ismeretlen anyagokkal teletömött ételt. 

Ehhez képes – derül ki a Coca-Cola Magyarország reprezentatív, országos kutatásából – öt emberből négyen elolvassák az élelmiszerek címkéjét, és ha ez nem lenne elég, háromnegyedüket befolyásolják is az adatok abban, mit válasszanak. A kutatás szerint leginkább az érdekel minket, mit iszunk – és itt kivételesen nem az alkoholtartalomra gondolok, hanem arra, hogy mit tartalmaznak az üdítők. 

Ami biztosnak tűnik, hogy három típusú vásárlót különböztetünk meg

Az első az, akit érdekel az összetevők listája, de nem befolyásolja a döntésében. A második odafigyel a termék összetevőire, és ez meghatározza, mit vásárol, de a tápanyagbevitelt nem figyeli. A harmadik típusba pedig azok sorolhatók, akik pontosan elemeznek mindent, az összetevők listájától kezdve a tápanyag-bevitelig. Nem meglepő, hogy a nők, a nyugdíjasok és a kisgyerekes anyák az átlagosnál egészségtudatosabbak, jobban odafigyelnek arra, mit vesznek meg. 

Mire pörgünk rá?

Kérdés, hogy ki mit keres a címkén. A felmérés szerint a legtöbbeknél a tartósítószer-, a cukor-, a színezék- és a szénhidráttartalom az elsődleges szempont. A válaszadók negyede, ha teheti, cukormentes terméket választ.

Mennyire tudjuk, hogy mit jelent? 

Lelkesek vagyunk ugyan, de ehhez képest csak a válaszadók negyede tudja, mit is jelent a címkéken a referenciabeviteli érték kifejezés, és mindössze a harmaduk tud különbséget tenni a kJ és a kcal között. Tedd a szívedre a kezed: te tudod? 40 százalékra tehető, aki értelmezni is tudja a tápérték-tartalomra vonatkozó táblázat információit. Arra például kevesen tudják a választ, hogy ha egy üdítő cukormentes, akkor vajon kalóriamentes is-e – miközben nagyítóval figyelik az élelmiszerek cukortartalmát. 

Látjuk-e?

A NÉBIH közleményeinek egy része mindig kitér a rossz címkézésre – nem véletlenül, hiszen ez az egyetlen infó, amiből kiderül, mit is tartalmaz az adott élelmiszer. Aminek biztosan fel kell kerülnie rá, az az élelmiszer neve, a nettó mennyiség, az összetevők listája – tömeg szerint csökkenő sorrendben –, az allergének, az előállító/forgalmazó neve és címe, az alkoholtartalom (1,2% felett), a tápérték, a fogyaszthatóság és a minőségmegőrzés időtartama, valamint az is, honnan érkezik az adott élelmiszer. 

Én, mondjuk, olyan vaksi vagyok, hogy néha alig látom a feliratokat, pedig erre is van pontos szabályozás, ami rögzíti a millimétereket a papíron. Persze a szabályozás mit sem ér, ha elfelejtenek feltüntetni egy összetevőt – mint történt ennél a tavaszi tekercsnél, aminél egyszerűen kihagyták a búzalisztet az összetevők közül. Pedig ez elég cumi, ha az ember cöliákiás. 

Miért érdemes elolvasni az összetevőket?

Ha valamit nem fogyaszthatsz, mert érzékeny, esetleg allergiás vagy rá, akkor evidens, hogy végignézed az összetevők listáját. Nekem most azért kellett, mert a gyereknek kihúzták a fogát, és a fogorvos eltiltotta egy időre a tejfogyasztástól. Így derült ki számomra, hogy szinte mindenben van tejszármazék: a sonkától a bbq szószig, nem is beszélve a hamburger buciról, aminek az összetevőit szerettem volna vasárnap este megtudni az árufeltöltőtől. Én, mondjuk, simán legyintettem volna rá, de valljuk be, ha a purdé kazein (tejfehérje) érzékeny lenne – amin nem lehet segíteni tablettával –, akkor tényleg jó volna tudni, mi a helyzet. 

Mennyi az annyi?

Hogy viszonyítani tudjak, mégis hogyan néznek ki a kalóriák a valóságban, bevonultam a konyhába, és méricskélni kezdtem, mert szerintem sokkal jobb látni, milyen mennyiség hány kalória, mint csak a számokat ismerni. Persze a kettő nem működik egymás nélkül, ráadásul sok embernek a diéta miatt vezetnie is kell, miből mennyit eszik. Ebből a csúcs anyukám volt, akinek a kálium és a foszfor mellett a fehérjét és a folyadékot is számolnia kellett. A végeredmény lesújtó volt, gyakorlatilag nem ehetett semmit. Persze ennyire keményen szerencsére kevés embernek kell odafigyelnie, a legtöbben inkább a szénhidrát-zsír-fehérje trióra fókuszálnak. 

Ez egy csapott teáskanál cukor: egész pontosan 9 gramm, ami 9 gramm tiszta szénhidrátot és 36 kcal-t tartalmaz. Ha két ilyen kanállal édesíted a kávédat, és iszol belőle kettőt egy nap, máris 144 kcal-t vittél be. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) 2015-től a napi teljes kalóriabevitel öt százalékában tartaná kívánatosnak a hozzáadott cukorfogyasztást (kábé 25 gramm = 2,7 teáskanál = 108 kcal), ez az italokhoz hozzáadott cukorra vagy mézre, illetve a szirupokban, gyümölcslevekben és koncentrátumokban meglévő cukorra is vonatkozik, de sokan a tíz százalékot, azaz ennek dupláját tartják reálisnak, ami rögtön 216 plusz kalória. 

Öt gramm só egy kanálban
Öt gramm só. Ennyi lenne a napi bevitel. - A kép a szerző tulajdonában van

Nem jobb a helyzet a sóval sem. A WHO szerint egy embernek egy napra 3 gramm sóbevitel elegendő, de a békesség kedvéért kiegyeznek 5 gramm-mal is. Ennél azonban sokkal többet fogyasztunk naponta, ráadásul szinte minden feldolgozott élelmiszer tartalmaz sót, így érdemes ezzel a rejtett értékkel is kalkulálni. 

Ez pedig itt 10 gramm olaj, ami 90 kcal-t tartalmaz. Ebben csak az a szomorú, hogy rettentően kis mennyiség, bármennyire is nem látszik. Még annyira sem elég, hogy bekend vele a nyúzott csirkecombot, vagy jól megöntözd a salátádat. Ha átlagosan táplálkozol, a napi bevitt mennyiség 30 százaléka legyen zsiradék.

90 kcal olivaolaj
90 kcal olivaolaj - A kép a szerző tulajdonában van

Az, hogy mennyire vagy ebben a dologban tudatos, a te döntésed, de akár hardcore fogyókúrázó vagy, akár valamilyen betegség miatt kell diétáznod, esetleg csak odafigyelsz magadra – érdemes mindig elolvasni, mit kóstolsz meg. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/NDAB Creativity