Tényleg tiltólistás a piros, és örök aduász a sárga? – lakásfestési kisokos az új otthonhoz

–

Serkentenek vagy nyugtatnak

Az, hogy a színek képesek befolyásolni a hangulatunkat és figyelemirányító hatással bírnak, régóta ismert tény – voltaképpen ez formálja a márkák arculatát, a könyvek borítóját, a boltok berendezését, a gardróbunk összeállítását is. Az emberi szem több mint 10 millió (!) különböző árnyalat detektálására képes, és a különböző színek eltérő agyhullámokat stimulálnak – míg a meleg színek fokozzák az aktivitást, addig a hideg színek inkább megnyugtatóan, lelazítóan hatnak. És ha mindez nem lenne elég, még fiziológiai változást is előidézhetnek a szervezetünkben. (Erről ITT írtam hosszabban.) Mindezek ellenére hiba lenne azt feltételezni, hogy vannak objektíve jó és rossz színek. Bár globálisan is kimutatható, hogy az emberiség bizonyos árnyalatokra jobban reagál, mint a többire, mégis:

a színek nagyszerűsége nem önmagukban, hanem az egyéni preferenciáinkon és az alkalmazási területükön múlik.

Egészen más ugyanis egyazon tűzpiros, ha rúzsként választjuk, és ha egy teljes szobát kifestünk vele (nekem elhihetitek!), ahogy a zöld árnyalatai is mást jelentenek, ha egy kórház falán vagy a természetben fedezzük fel őket.

A színek pszichológiájával sok eltérő tudományterület foglalkozik. Ha például egy marketingpszichológust kérdezünk, ő azt mondja majd: ha fel akarjuk hívni a figyelmet egy termékre, és sürgetni akarjuk a vásárlói döntést, válasszunk tűzpirost vagy aranysárgát, ha pedig bizalmat akarunk építeni, inkább a kék mellett tegyük le a voksunkat. Ha neuropszichológust kérdeznénk, ő már más aspektusból vizsgálná a kérdést.

A piros gyakori használatát az éberség- és veszélyérzet fokozásához kötné, és feltehetőleg inkább az agy számára megnyugtatóbb, pasztellesebb színek felé terelne bennünket.

Mi, művészetterapeuták úgy tartjuk: egy festmény színének jelentését csak az alkotóval (ha úgy tetszik, klienssel) együtt lehet értelmezni. Mi abból indulunk ki, hogy a preferenciáinkat a személyes tapasztalataink, hozott mintáink, a bennünket érő hatások határozzák meg, így könnyen megeshet, hogy egyazon szín teljesen eltérő érzéseket vált ki két emberből. Csak hogy két példát említsek: a piros ugyanúgy jelenthet erőt és szenvedélyt, mint vért vagy erőszakot, a fehérben pedig van, aki ürességet vagy hiányt lát, míg más teret, szabadságot, esetleg tisztaságot. És mindegyik nézőpont teljesen normális.

A színeknél fontosabb a tudatosság

Ha a lakásunk berendezésére kerül a sor, szintén nincs objektíven jó döntés – ám talán akkor járunk a legjobban, ha a fent említett szempontok közül mindegyikből beemelünk egy kicsit. Ezt javasolja Ódor Vica lakberendező és szőnyegtervező is, aki szerint bár vannak ajánlott és kevésbé ajánlott megoldások, végső soron mégis az egyéni stílus- és színpreferencia a döntő. Ám ha nehezen indulunk el a választás útján – azt javasolja –, először ne a színpalettát, hanem az adott tér funkcióját és adottságait vizsgáljuk meg. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, milyen hatást szeretnénk elérni, és egyben átélni a nappalinkban.

„A közösségi helyiségekbe érdemes sárga árnyalatokat vinni, amelyek aktivizálnak, míg a konyha, fürdőszoba egy olyan tér, ahol nagy szerepe van a tisztaságérzetnek, ezért ideális választás lehet egy hideg szín, akár a kék vagy zöld világosabb árnyalata.

Ugyanakkor fontos átgondolni, hogy a szóban forgó lakrész milyen szerepet tölt be az életünkben, hogyan szolgál minket a leginkább: a dolgozószoba/sarok nem mindenki számára nyugodt, letisztult zúg, valaki épp attól érzi magát kreatívnak, ha izgalmas színkombinációk veszik körül”

– mondja, hozzátéve: utóbbihoz jó szívvel ajánlaná például az év színét, a Secret Safarit, akár egy kis lilával kombinálva. Ugyanakkor ezen a téren is érdemes hallgatni a saját ízlésünkre:

„Mindannyian mások vagyunk, épp ezért könnyen lehet, hogy valakinek az ideális fürdőszobaszín a kék egy világosabb, szürkés árnyalata, míg más a mályva mélyebb tónusaival tenné izgalmasabbá a helyiséget.”

Teszteljünk, mielőtt döntünk

Igen ám, de a fenti példám is jól mutatja: az egyéni preferencia is félrevezető lehet, hisz míg elméleti síkon jól működik a piros, a gyakorlatban… nos, finoman szólva megégethetjük magunkat a döntéssel. De szerencsére van pár praktika, amivel kihúzhatjuk ennek a veszélynek a méregfogát.

„Véleményem szerint egy szín sem tiltólistás. A legnagyobb hangsúly viszont talán nem is azon van, pontosan milyen színt választunk, hanem azon, hogy mennyire gondoljuk azt át, és figyelembe vesszük-e az adott helyiség paramétereit.

Ilyen a tájolás, a méretarányok, a fényviszonyok – a megfelelő színekkel ugyanis nagyon sokat lehet optikailag javítani egy helyiség előnytelen tulajdonságain”

– mondja Vica. „Érdemes próbafestést végezni, és különböző fényviszonyok mellett megnézni, mennyire tudunk rezonálni a kiválasztott árnyalattal.

Illetve persze az is sokat számít, hogy az adott szín mekkora felületen vesz minket körbe: lehet, hogy egyetlen falon növeli a térdinamikát, de a teljes szobát lefestve már nyomasztó hatást kelt.

Épp ezért szerintem inkább az arányok eltalálásán van a hangsúly.”

Vica például előszeretettel keveri a letisztultságot a játékossággal: a szőnyegei általában élénk színekben pompáznak, viszont fehér vagy világos árnyalatú falra és padlóra kerülnek. Így nem túl hivalkodók, de fókuszpontot adnak a térnek.

Takács Dalma