Az újbarbarizmus korszellem? Vandál pusztítás áldozata lett Manófalva

 –

„Nem a kéreg, nem a fa, nem az uszadék pusztult el, hanem valami sokkal fontosabb. A közösség érzése, a tisztelet, a józan ész. Aki ezt tette, annak nem csak Manófalvát sikerült lerombolnia. Hanem azt a hitet is, hogy ebben az országban még lehet önzetlenül, szívből alkotni” – fogalmazta meg nagyon pontosan az egyik budakalászi blogger, látva a pusztulást.

A land-art szépségei és nehézségei

Kánya Tamás néhány évvel ezelőtt kezdett el közterületen alkotni, többek között a Duna-parton épített kavicsszobrokat, de sárszobrokat és mandalákat is láthattunk tőle a Rómain. Egy madáretetővel kezdődött az egész Manófalva-projekt, később pedig, a sikereken felbuzdulva, 2023-ban, a budakalászi ártéri erdőben egy egész falucskát húzott fel, kizárólag természetes anyagok felhasználásával: ez volt a híres Manófalva, ahova tömegek zarándokoltak el az ország minden részéből.

Tavaly ilyenkor ezt írta a művész a Facebook-oldalán: „Felépítettem télre megint a budakalászi ártéri erdőben a madaraknak és mókusoknak a kis városukat. Rengeteg kis ajtóval, ablakkal, hidakkal, létrákkal, erkélyekkel, lépcsőkkel, hintával. Taplógombából, fakéregből és gledícsiából háztetőket készítettem, fűzfavesszőből pedig kerítéseket fontam. A csúcsos tetőket narancseperrel díszítettem. Felhasználtam még vadgesztenyét, kacsakövet, apró kavicsot, kagylót és rengeteg uszadékfát, ami most bőven akad. Mivel az árvíz elvitt mindent, teljesen elölről kellett kezdenem”.

Márciusban aztán saját maga bontotta el a már kissé korhadó építményt, hiszen tavasztól őszig nincs is szükségük az állatoknak az etetésre, és a kerékpárszezon is elég intenzíven beindul ilyenkor.

Sok konfliktus támadt abból, hogy Manófalva túlságosan közel van a kerékpárúthoz, és az építményt csodáló tömegek akadályozták a bringásokat, sőt balesetek is történtek. Az EuroVelo 6 kerékpárút egy olyan nemzetközi útvonal, amely az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig tart, és számos országot érint, köztük Magyarországot is.

Feloldhatatlan konfliktus

Idén ősszel Kánya Tamás újra belekezdett a hatalmas munkába, és okulva az előző év tapasztalataiból, mintegy húsz méterrel beljebb húzta föl Manófalvát, hogy ne legyen annyi konfliktus a kerékpárosok és a gyerekes családok között. A budakalászi bringásoktól sok fenyegetést kapott emiatt, többször fel is jelentették, ám Manófalva minden engedélyt megkapott, tehát nem történt szabálytalanság.

„Ezeknek a kis erdei állatoknak szerettem volna egy kis téli etetőt és menedéket biztosítani az arra elhaladó emberek örömére, akik megcsodálhatják az itteni erdő állatvilágát. Megpihenhetnek pár perce, nézelődhetnek, fényképezhetnek és beszélgethetnek. Rengeteg apró kis részletet lehet felfedezni, ha figyelmesek. NEM JÁTSZÓTÉRNEK gondoltam! Ha hangoskodnak, kiabálnak a gyerekek, elmennek az állatok! Mivel tavaly probléma volt, hogy az út mellett építettem meg, ezért most jóval beljebb a fák alá helyeztem, kb. 20 méterre. Így bőven van hely az embereknek, kerékpároknak, babakocsiknak, mivel egy üres nagy tér van előtte” – írta a művész.

Az őszi szünetben rengeteg gyerekes család zarándokolt el, hogy megcsodálhassák Manófalvát, de az örömük sajnos nem tartott sokáig. A szünet utolsó napján már hiába is akartak gyönyörködni a gyerekek a sok fantáziával megépített mesevilágban, mert vasárnapra már csak a romok várták őket.   

Nehéz újra hinni a jóban

Kánya Tamás tegnap keserűen ezt írta ki az üzenőfalára: „Manófalvának vége. Szombaton este valaki szétverte. Fél 5-ig ott voltam, reggelre már ez fogadott. Szétverte a házakat, szobrokat, létrákat, teraszokat mindenféle díszítéseket. Szanaszét dobálva megtaláltam 10 méterre darabokra törve, hogy ne is tudjam megjavítani. Összedöntötte a farönköket, széttörte az alkatrészeket. Olyan pusztítást végzett, hogy helyreállítani nem igazán tudom és teljesen feleslegesnek tartom mivel bármikor visszajöhet és ismét szétverheti. Kedvem sincs hozzá. Borzasztó nagy munka volt elkészíteni ezt a sok kis részletgazdag apró elemet. Hétfőn tettem közzé, hogy Manófalva megnyitotta kapuit. Csütörtökön, pénteken lettem teljesen kész vele. Egy hetet nem bírt ki. Rögtön az első forgalmasabb nap után tönkretették.

Rengeteg embertől vett el egy csodálatos élményt. Amit tudtam kis ajtókat, kötélhágcsókat, létrákat összeszedtem elhoztam. Semmi sincs már ott. Ne keressék. Manófalva bezárt. Boldogok lehetnek a kerékpárosok és azok a helyi lakók, akiket annyira zavart. A problémát megoldották.”

Ahogy az várható volt, azonnal elindult a kommentháború, a kerékpárosok többsége is sajnálkozott, de azért megjegyezték, hogy valóban balesetveszélyes volt a kerékpárúton sétálgató, sokszor kikerülhetetlen tömeg. Nem kevés bringás viszont nyíltan támadta az alkotót és a projektet is. Elkezdődtek a vádaskodások, és az amúgy is agyonpolarizált társadalmunk itt is két pártra szakadt. Nagyon sokan felajánlották a saját körülhatárolt szabad területüket az alkotónak, egy Facebook-csoport is alakult sebtiben Összefogás Manófalváért néven, és máris több mint ezer ember csatlakozott hozzá.

Nem lehet, hogy az állatok csinálták?

Sokakban felmerült a kérdés, hogy mi van akkor, ha nem is emberek pusztították el Manófalvát, hanem például egy éhes vaddisznóhorda, hiszen sok eleséget hagytak ott a látogatók az erdő lakói számára, ám ennek ellentmond az a tény, hogy a vaddisznók számára elérhetetlen magasságba helyezett építményeket is lerombolták az elkövetők.

Nos, a bosszúálló vandalizmust minden bizonnyal emberek követték el, de állatias indulatok kellettek ahhoz, hogy ezt az aprólékos munkával épített mesevilágot, ami annyi gyereknek, felnőttnek és erdőlakónak okozott gyönyörűséget, szétverjék.

Manófalva Budakalász nevezetessége volt

Az odalátogató tömegek állítólag nemcsak a bringásokat zavarták, hanem a helyi lakosokat is. A szemetelésre is panaszkodtak a helyiek, noha maga a művész is sokszor jelen volt, méghozzá inkognitóban, és ha akadt néha eldobott szemét, ő mindig gondoskodott arról, hogy ne maradjon ott. Ugyanakkor olyan hangok is hallhatók voltak, amelyek a Manófalvát övező zöldfelületért aggódtak, mert parkolók hiányában nagyon sokan a füvön álltak meg az autóikkal. A közlekedési táblák sem jelzik egyértelműen a helyzetet, nincs kiírva sebességkorlátozás a kerékpárosoknak, tehát valóban sok kérdés merül föl, amit a település egyértelmű szabályozással megoldhatott volna.

Ez egy ilyen vandál hét: vége a cseszneki pecséteknek is

A cseszneki vár pecsételős játéka is alig egy hétig létezhetett. A játékból megismerhettük volna a vár történetét és érdekességeit, azonban a pecséteket rejtő ládikákat megrongálták a látogatók, és ellopták a lakatokat, valamint a várfalakat is telenyomták pecséttel. Pedig a gyerekek nagyon örültek az új lehetőségnek, ahogy Manófalvának is...

Nem tudom, mi történt a közösségeinkkel. Ez talán a korszellem, az újbarbarizmus? Egyesek jogot formálnak arra, hogy önkényesen elpusztítsák azt, amit mások vagy a természet oly gondosan megalkotott? Fogalmam sincs. Úgy érzem, itt valami sokkal nagyobb dolog tört össze, mint egy felépített mesevilág. 

Bízom abban, hogy a közösségünk összefog, és nem hagyjuk, hogy bárki is óriásnak képzelje magát a manók között. Mert ne felejtsük el, hogy mi mindannyian manók vagyunk Manófalván!

Both Gabi