A város-vidék mint két különálló kategória, már rég nem létezik, a fejekben viszont nagyon is!
Lélektani határ Csurgó Bernadett vidékszociológussal
Harmincnyolc éves vagyok: pont ugyanannyit éltem Győrben (gyerekkorom), mint Budapesten (egyetemtől kezdve). Szoktak vitáim lenni arról, milyen a vidék, egyáltalán mi számít annak. A lélekszámon, a fővárostól való távolságon, vagy az életmódon, a viselkedésen múlik? Amikor vendégemet arról kérdezem, szociológiai értelemben mi minősül vidéknek, azt mondja, „a vidék a reprezentációkban, a hozzá társított jelentésekben létezik”. Ezt a vidékképet pedig a politikusok vidék-város szembenállást erősítő, pörköltszaftos-disznóvágásos üzenetei éppúgy alakítják, mint a kapitalizmus fogyasztásra ösztönző romantikája. Kik nem férnek bele a vidéki idillbe? Miért érzünk nosztalgiát a parasztházak, rusztikus bútorok iránt akkor is, ha gyerekként szinte sosem láttunk olyat? Hogyan jelenik meg a vidékben a város – a kiránduló, a hagyományőrző, a gyerekvállalás miatt kiköltöző népek –, és fordítva? A Lélektani határ új adásában mindent kitárgyalunk a vásáros portékáktól kezdve a „gazdasszonyszerepen” át a nemzeti identitásig – vendégünk: Csurgó Bernadett vidékszociológus.
