Így fizess, rendszerezz, emlékezz! – Tippek és tanácsok ADHD-val és diszkalkuliával küzdőknek
Néha az válik be, ami másoknak vicces – na és?
Támogatott tartalom
Noha egész életemben küzdöttem a diszkalkulia tüneteivel, csak huszonévesen tudtam meg, hogy létezik ilyesmi. Ahogyan az ADHD-diagnózisom is csak 35 éves korom fölött érkezett meg. Azóta sokkal könnyebb: tanulom magam, felfedezem, mi segít, és ezeket a tapasztalataimat meg is írom, hogy olvasóimmal aztán megvitassuk, kinek mi vált be. A legutóbbi cikkem után sokan kérték, hogy soroljak fel néhány tippet, módszert, ami megkönnyíti a mindennapjaimat – a kommentek tanúbizonysága szerint pedig fontos arról is beszélnünk, hogy a furcsa megküzdési módjaink olykor nevetség tárgyai, vagy akár meg is szégyenítenek miattuk. De felejtsd el a szégyent, íme, tíz dolog, ami megkönnyíti az életet ADHD-val/diszkalkuliával! Csepelyi Adrienn írása.
–
Találd meg a SZÁMODRA megfelelő naptárat!
Ó, hisz ez alap – gondolnád. Aztán ott állsz egy találkozón, ami nem aznap esedékes – vagy épp nem állsz ott, mert benézted a dátumot. A diszkalkulia miatti „benézések” csak néha viccesek. Akkor például mindannyian nevettünk, amikor leteremtettem egy diákomat, amiért nem jelent meg a vizsgán – ő pedig visszaírt, hogy ott lesz, csak a vizsga másnap van. Az viszont már egyáltalán nem volt vicces, amikor rossz hónapra (!) jegyeztem fel az osztálytalálkozóm időpontját, s emiatt le kellett mondanom egy felkérésemet, amelyre korábban nyugodt szívvel mondtam igent.
Amióta olyan naptárat használok, ami a leginkább segít nekem abban, hogy átlássam a programjaimat, minimálisra csökkent a hibáim száma. Először is: megpróbálkoztam appokkal, Google-naptárral, mindenféle digitális eszközzel, táblázattal – és csúfos kudarc lett a vége.
Egyszerűen átláthatatlanok a számomra, és hiába akarta mindenki jobban tudni ezt nálam (ez sajnos rendszeres a diszkalkulia esetében: mindenki szerint kellene valahogy csinálnom valamit, ahelyett, hogy csak elfogadnák: másképp működöm), be kellett látnom, nekem papíralapon megy csak ez a naptárasdi. És úgy sem mindegy, milyen típusú határidőnaplót veszek.
Kizárólag az olyan formátumút tudom maradéktalanul átlátni és jól használni, amelyiknek az osztása és elrendezése ugyanolyan, mint az iskolai órarendem gyerekkoromban: egy nap egy oszlop, fekvő elrendezés, semmi bonyolítás.
Ha találok ilyet az írószerboltban, betárazok belőle két-három darabot, és így akkor sem kell pánikolnom, ha betelt az aktuális. Lehet, hogy neked más formátum válik be – próbálj ki többet, nézd meg az appokat, és ne foglalkozz azzal, ki mit mond: azt válaszd, ami téged szolgál!
Számlabefizetések egy helyen
Többféle szolgáltató csekkjeit, számláit befizetheted egy helyen – már kimondani is könnyebbség, hiszen az ügyintézés és papírmunka egyszerűen leszívja az ADHD-sok minden energiáját. Az csekkbefizetős appokon belül csak beolvasod a papíron küldött sárga csekkjeid QR-kódjait, így a fizetendő tételeket az applikáció a befizetési határidővel együtt elraktározza.
Ha egy ültő helyemben négy-öt szolgáltató számláit be tudom fizetni, úgy érzem, hatékonyan töltöttem az időmet, ami hatalmas megelégedést hoz számomra.
Ha vannak is olyan számlák, amelyeket nem tudsz gyűjtőappban befizetni, jó pár módja van annak, hogy ne legyen ijesztően bonyolult a folyamat.
- beállíthatsz csoportos beszedési megbízást
- tapasztald meg, hogy e-mailben vagy SMS-ben küldött linken könnyebb-e neked észben tartani/lezongorázni a befizetést (MINDIG győződj meg arról, hogy nem kamu a link, és tényleg a szolgáltatód küldte az SMS-t, e-mailt!)
- állíthatsz be állandó „ébresztőt” is a telefonodon, hogy semmiképp se felejtsd el a határidőket
Ami pedig az offline rendszeremet illeti: Marie Kondo elveit követve, minden szerződésem, csekkem, iratom szolgáltató és ügy szerint rendszerezve, lefűzve áll a polcomon, így egyrészt semmi nem vész el, másrészt nem kell órákig keresgélnem.
A két nagy irattartót évente egyszer, amikor az évtervezésemet végzem, átnézem, mindent, ami lejárt, kidobok, így nem gyülemlik semmi feleslegesen.
Közösen, de külön-külön
Ha létezik helyzet, amitől szó szerint kiver a víz, akkor az nem más, mint amikor a pincér elém tartja a bankterminált, ahol ráadásul nekem kell megjelölnöm a borravaló összegét. Az még a könnyebbik eset, ha százalékokra kell ráböknöm, de külföldön például létezik olyan megoldás is, hogy nekem kell bepötyögnöm a terminálba a borravaló összegét, s ha ez nem lenne elég kínzás a diszkalkuliás lelkemnek, a tizedesjegy ugrálásával totálisan összezavarnak, ha az árfolyam önmagában nem tenné meg ezt. (Lehet, hogy ezt te nem is érted, hisz csak rutinból csinálod mindig? Ez csak egy újabb jele annak, milyen bagatell dolgok tudnak gondot okozni a neurodivergens embereknek!)
A baráti körömben régóta úgy játsszuk ezt a közös vacsorák, programok esetében, hogy valaki kifizeti egyben, és megmondja nekem, mennyit kell átutalnom. Így a folyamat is egyszerűbb (nem kell ötfelé osztani a végösszeget), és én sem érzem úgy, hogy a pincér azt hiszi, azért izzadok ennyit, mert sóher vagyok, és nem akarok borravalót adni.
Az OTP MobilBankban van külön Számlabontó funkció, amelynek segítségével az appon belül fizetési kérelmet indíthattok egymásnak, így neked elég kifizetned a részed, a számolgatástól megkímélnek.
Éljen minden barát (és cég!), aki megkönnyíti az életünket, és nem azt akarja ránk tukmálni, ami eddig is nehézséget okozott, hanem segít kitalálni, miként lehet egyszerűbb!
Állandó analógia
Szintén személyes poklom az elfelejtett és lejárt jelszavak csapdája. Noha az okostelefonom ennek a tehernek jelentős részét levette a vállamról, épp nemrég tapasztaltam meg, hogy telefoncsere esetén bizonyos applikációk újratelepítésénél elengedhetetlen, hogy tudd a jelszavad – de ha például sok idő után lépnél be a netbankodba, mobilbankodba, ügyfélkapudba és így tovább, az is könnyen lehet, hogy lejárt a jelszavad.
Bohózatba illő jelenetek tucatjaival a hátam mögött rájöttem, hogy a legegyszerűbb, ha úgy találok ki minden egyes helyre jelszót, hogy az egyedi legyen – de ugyanazon az analógián működjön valamennyi.
Így akkor is ki tudom találni, mi lehet(ett) az, ha elfelejtem, újratelepítem az appot, vagy épp nincs jelszó-emlékeztető.
Utazáskeresés egyben
Amennyire szeretek nyaralási helyszíneket nézegetni, felkutatni akár a legeldugottabb, legkülönlegesebb látnivalókat is, annyira kimerítő számomra a gyakorlati megvalósítás megtervezése. Az évek során azonban betonbiztos módszert fejlesztettem ki arra, hogy a lehető legtartalmasabban és legkevesebb kockázati tényezővel tarkítva teljen a nyaralásom.
Először is: ég áldja azokat a fejlesztőket, akik kitalálták az összes légitársaság járatait egyben kereső oldalakat, illetve a keresőket, amelyekben a vasúti és távolságibusz-menetrendeket is egyben látom!
Ezeket az oldalakat használva rengeteg időt spórolhatsz, ráadásul azt is láthatod, mennyi idő van az átszállásra, így nem neked kell számolgatnod, ezzel is csökkentve a hibalehetőségeket.
Jegyzetelj, jegyzetelj, jegyzetelj!
Roppant banálisnak tűnik, de nekem még mindig elengedhetetlenül fontos eszközöm a telefonom jegyzettömbje. Tudom, hogy például a közösségi oldalakon el lehet menteni kedvencek közé a videókat (a japán álomutazásomhoz például így gyűjtöm a tippeket), ám a munkámhoz és hétköznapi feladataimhoz ez nekem nem vált be.
Ugyanis ami nincs az ADHD-s előtt, az nem létezik. Két másodperc alatt képesek vagyunk úgy elfelejteni egy korszakalkotó cikktémát vagy életbevágóan fontos teendőt is, mintha sosem hallottunk volna róla.
Erre nekem az lett a megoldásom, hogy (hangozzék ez bármily furán) a videók, cikkek linkjét, amelyekről később írni akarok, bemásolom egy jegyzetbe, a címbe írok két kulcsszót arról, mi van a linken, értekezletek előtt pedig szépen visszanézem, mit is akarok megírni a héten. Néha nagyon meg tudok lepődni, mi mindent jegyzeteltem!
Listázz – de rögtön!
Szubjektív, hogy egy checklist-applikációban vagy épp az előbb említett jó öreg jegyzettömbben, de listázni muszáj, különben minden szétcsúszik. Főleg, amióta háromlaki életet élek, és a vidéki felkéréseim is megkövetelik, hogy mindig legyen a bőröndömben minden, amire szükségem van. Ha a megszokott rutinomon kívül bármi fontosat magammal kell vinnem (például tárlatvezetéshez a könyveimet, esetleg egy konkrét ruhadarabot), akkor nyitok egy jegyzetet, és UTAZÁS ELŐTT címmel felsorolom, mi az, ami elengedhetetlenül fontos. Ebben nem csupán a bepakolandó dolgok szerepelnek, de a teendők is: virágokat locsolni, porszívózni stb.
Ezek nem is annyira az elfelejtés, mint inkább az időgazdálkodás miatt lényegesek: ahogyan húzom ki a lista tételeit, látom, mennyi időm és mennyi feladatom van még indulás előtt.
Fontos: AZONNAL írj fel a listára mindent, ami eszedbe jut – különben huss, el is tűnik a fejedből. Ha pedig valami tényleg nagyon fontos, fogj egy post-itet, és ragaszd fel a bejárati ajtó kilincse fölé, hogy ez legyen az utolsó dolog, amit induláskor látsz!
Csak okosan!
Ó, ha annyi ezresem lenne, ahányszor életemben visszafordultam attól rettegve, hogy bekapcsolva/bedugva hagytam vasalót, hajvasalót... Különösen akkor vált ez nyomasztóvá, amikor egyszer valóban úgy felejtettem a vasalót – roppant nehéz ugyanis ezután megmagyarázni az agyadnak, hogy ne kattogjon, most aztán biztosan felesleges.
Első lépésként lecseréltem a vasalómat olyan gőzölőre, amely automatikusan kikapcsol néhány perc után. Második lépésként kifejlesztettem a módszert, amivel biztosan megjegyzi az agyam, hogy kihúztam a hajvasalót: hangosan elmondom, hogy KIHÚZTAM, így akkor is megragad a pillanat, ha közben három másik dolgon jár az eszem. (Van, akinek segítség, ha lefotózza/levideózza, hogy kihúzta/bezárta, lehet, hogy neked ez válik be, hiszen így utólag vissza tudod nézni a felvételt és megnyugszol.)
Azt viszont nem sejtettem, hogy az applikációval vezérelhető klímám meghozza azt a fajta nyugalmat is a fűtésen/hűtésen túl, hogy akkor sincs pánikra okom, ha kiléptem az ajtón. Ha téged az nyugtat meg, hogy rá tudsz nézni a lakásodra a munkahelyedről, telepíts kamerát. Ha az, hogy egy megbízható és közel lakó embernél kulcsot hagysz, akkor tégy így.
A saját életedben neked kell komfortosan érezned magad, így teljesen mindegy, hogy mások szerint hülyeség-e az, ami téged megnyugtat.
Hozd működésbe az agyad!
Korábban már írtam a 40 HZ-es binaurális hanghullámok ADHD-sokra gyakorolt hatásáról – azóta is ez az egyik „csodafegyverem” reggelenként: miközben a jó erős fekete teámat kortyolgatom, bekapcsolom a számomra legjobban működő hangot az általad kedvelt streamingoldalon, és közben valami mechanikus tevékenységet végzek, például fotókat szerkesztek a közösségi médiás posztjaimba, esetleg egy olyan „sorting game-et”, azaz „kiválogatós” játékot játszom a telefonomon, amelynek a végén vár valami sikerélmény: a játék elején összehajigált tárgyak között szép rend lesz, ami megnyugtat.
Csak a saját irányod nézd!
Kevesen tudják, de
a diszkalkulia egyik tünete lehet az irányok, a jobb-bal tévesztése. Ez például nálam olyan dolgokban nyilvánul meg, hogy edzőteremben, táncórán nem tudom lekövetni, mit kellene csinálnom, szinte képtelen vagyok koreográfiát megtanulni – miközben imádok és tudok is táncolni, kiváló a ritmusérzékem.
Ez nehézséget okozhat olyan helyzetekben is, mint a parkolás, a városban vagy egy nagyobb épületen belül való navigálás. Húsz éve élek Budapesten, a mai napig rengetegszer előveszem a térképet, mert egyszerűbb, mintha magamtól igyekeznék kitalálni, hol kell feljönnöm az aluljáróból például. Egy korábbi cikkemben az ADHD-s barátnőm számol be arról, hogy neki megváltás lenne egy tolatóradaros autó.
Az a csodálatos abban, hogy a XXI. században élünk, hogy számos eszköz, műszer, applikáció áll már a rendelkezésünkre ahhoz, hogy neurodivergensként is jól tudjunk tájékozódni – kérlek, engedd el a külső nyomást e tekintetben is, és bátran használd, ami neked segít!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ draganab