Csak a káposzta jó felmelegítve? Jennifer Lopez és Ben Affleck (lehetséges) válása egy párterapeuta szemével

–

Alig röppentek fel a hírek Jennifer Lopez és Ben Affleck válásáról, máris beszédtéma lett, mi több: lájkvadászatra és véleménynyilvánításra alkalmas tartalom. Egyfelől azért, mert egy mostanáig ajnározott, szinte tökéletes életet élő sztárpár különválásáról szól – és az mindig ad témát az embereknek, akik a saját életük helyett egy kicsit más bőrébe bújhatnak ezáltal, másfelől azért, mert a „se veled-se nélküled” kapcsolatuk egyre több embernek ismerős.

Jennifer Lopez és Ben Affleck története 2001-ben kezdődött. Alig néhány hónap alatt eljegyezték egymást, amit 2004-ben felbontottak, onnantól 2021-ig külön folytatták az életüket. Fél évvel a szakítás után Jennifer Lopez hozzáment Marc Anthonyhoz, de 2021-ben visszatért Ben Affleckhez, és az újrakapcsolódásuk ezúttal házassággal végződött, ami a jelek szerint mostanáig tartott. 

Kettejük esete rávilágít: átalakult, ahogyan napjainkban a házasságról vagy a párkapcsolatokról gondolkodunk, és mivel a tendencia azt mutatja, hogy több meghatározó kapcsolat van egy ember életében, ilyenformán elképzelhető, hogy visszatalálhatunk a régi szerelmeinkhez. De mitől lesz tartós a kapcsolat, ami egyszer már valami miatt nem működött?

Újraválasztani egymást ahelyett, hogy életszakaszonként mást választanánk

Geist Klára család- és párterapeuta, szexuálpszichológus szerint egyre jellemzőbb, hogy az emberek életszakasz-partnerségben, legtöbbször életciklusonként, egymást követő monogám kapcsolatokban élnek, és az adott életciklus igényeinek megfelelően választanak partnert maguknak. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy ez lenne az új párkapcsolati irányvonal. Ma is léteznek több évtizedes kapcsolatok, amelyekben a felek az adott életszakasz igényeihez tudnak alkalmazkodni, és ezáltal megújul a kapcsolatuk. Azaz képesek egymást újraválasztani több, egymást követő ciklusban, és együtt újulnak meg.

De tény, hogy a mai életszemlélet szerint nem annyira a kapcsolat hossza, hanem inkább a minősége az érték. Az életszakaszigény lefedi azt, amit az illető vár a kapcsolattól és azt is, amit nyújtani tud. Ahol van közös metszet, közös célok és élmények, megfelelő az érzelmek kifejezése, a kommunikáció és a vitakultúra, ott a párok együtt tudnak maradni. Az érett, felnőtt kapcsolatban van közös metszet, mellette pedig saját életet is képesek élni a felek – részletezi Geist Klára.

Egy korábbi kapcsolat ismerősségének biztonsága nem elegendő

Általában hét–tíz év egy életszakasz, így az életszakasz-partnerségek sem feltétlenül rövidek – mondja a szakember kiemelve: visszatalálhat egymáshoz két ember akkor is, ha bizonyos időszakot külön töltöttek. Ugyanakkor úgy gondolja: csodák nincsenek. Az újrakapcsolódások nem lehetnek „újramelegített” párkapcsolatok, mert a régi ragaszkodás nem működtetheti az új egymásra találást.

„Amennyiben levonták a felek a korábbi szakasz tanulságait, fejlődtek és fejlesztették személyiségüket, újra megkezdhetik az építkezést. Egy válás után, az egyik korábbi kapcsolat »ismerősségének« biztonsága kevés önmagában. Legtöbbször az ifjúkori együttjárás után megszakadt kapcsolatok rendeződhetnek újra életközép táján. Több ilyen párral találkoztam én is. A gyerekek felnevelése után, netán válást követően, a feladatokat maguk mögött hagyva, középkorúan újra összejönnek a felek. A kapcsolatnak ad egy pluszt az, hogy ők valaha, fiatalon ismerték már egymást, és most megértek a folytatásra” – részletezi a szakember. Viszont azt is fontos látni, hogy 

sokszor csupán a befejezetlenség miatt pörög be egy ilyen kapcsolat. Amennyiben a korábbi szakaszban nem tudott kiteljesedni, könnyen érezhetik úgy a felek, hogy még dolguk van egymással.

Ebben az esetben megint a hétköznapi tudatosságuk dönti el, hogy csupán egy vágyott képet vetítettek-e egymásra, vagy valóban képesek tenni az együttmaradásért.

Amikor a távolság szépíti meg

Geist Klára szerint gyakori, hogy második körben már kevesebb a vonzalom, és a másik személyisége sem tűnik annyira érdekesnek, mint eleinte, amikor még minden ismeretlen és új volt. Ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolat kiegyensúlyozott lehessen, magas fokú önismeretre és tudatosságra van szükség. „Tisztában kell lenni az ambivalens kötődés természetével, és fel kell ismerni, ha netán csak a távolságtól pörgött be a kapcsolódási igényük. Ha nem ismerik önmagukat, nem figyelnek a másikra, és nem értik korábbi kapcsolatuk dinamikáját, akkor egy fedél alatt, az újabb szakaszban sem fog működni a kapcsolat” – világosít fel a szakértő. 

Elmondása szerint ehhez a jelenséghez kapcsolódik az „üres fészket követő” válás is, amikor a korábban gyerekcentrikus kapcsolatot építő párok új élethelyzetükben, a gyerekek nélkül már nehezebben csiszolódnak össze, főként akkor, ha korábban elhanyagolták felnőtt párkapcsolati szintjüket. 

Ilyenkor előfordul, hogy az életszakasz-igényeik annyira eltérnek, hogy már nem képesek megújulni egymás mellett.

„Kihűlt kapcsolatok különösen válságba kerülhetnek, ha van alternatív kapcsolati lehetőség a láthatáron. Érdemes mindenképp tudatosabban ránézni az alapkapcsolatra, feltárni az erőforrásokat és felelős döntést hozni. Az újraválasztás jutalma a tartós, érett, tudatos kapcsolat lehet. Pusztán megszokásból azonban nem javasolt kihűlt kapcsolatban maradni”.

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Lionel Hahn / Contributor

Bereczki Szilvia