„Átlagos testalkattal nagyjából láthatatlan vagy az LMBTQ-közösségben” – toxikus maszkulinitás a meleg férfiaknál

–

Mindennap legalább ötször megnézem magam a tükörben, és mély elégedetlenség fog el. Ez egyrészt erőt ad a kardióhoz, másrészt elemi lelkiismeret-furdalást ébreszt minden szelet kenyér, darab chips vagy kihagyott kondinap. Gyakran gondolok vissza azokra az időkre, amikor kevesebb plusz volt rajtam, és tetszettem magamnak – bár hivatalosan most is egészséges a súlyom. Még nosztalgikusabban gondolok vissza az egy évvel ezelőtti önmagamra, amikor annyira lefogytam, hogy egy alkalommal ijedten konstatáltam a tükörben: kezdek túl vékony lenni. Mondhatni, egészségtelenül. Elképesztően örültem, pedig tudtam, hogy ennek nem kellene. Ezekkel a gondolatokkal azonban nem vagyok egyedül az LMBTQ-közösség tagjai körében.

Veszélyes gondolatok, veszélyes érzések

„Jól érzem magam a testemben, de a meleg közösségben érzem a megvető tekinteteket. Abszolút ott van a lenézés és a megvetés, ha nincs kidolgozva a tested” – mondja a 38 éves Albert, akihez hasonlóan érez a 30 éves Lajos is:

„A meleg társadalomban elég nagy a nyomás, hogy legyél izmos, legyen lapos a hasad. Különben sokan egyáltalán nem is foglalkoznak veled.”

Filó Mariann pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekciójának tagja szerint ez a környezet kimondottan veszélyes lehet, hiszen ezek az érzések komoly mentális problémákhoz vezethetnek.

„A testünkkel kapcsolatos attitűdjeink az énképünkre, azaz az identitásunkra is jelentős hatással vannak. Amennyiben negatívan értékeljük a testképünket, az azt is előidézheti, hogy önmagunkat általánosságban is így látjuk. A testképpel való elégedetlenség tehát rontja az önértékelést, és akár szorongást, szégyent is okozhat.”

A szakember kiemeli: mindezek mellett a testképzavarok gyakran járnak evészavarokkal, megnő a depresszió, a szerhasználat vagy az öngyilkossági gondolatok kialakulásának esélye, de kialakulhat anorexia, bulimia és izomdiszmorfia is.

„Ez utóbbi elsősorban olyan férfiaknál jelentkezik, akik izmosan, átlag fölötti fizikumuk ellenére is vékonynak, kicsinek látják magukat” – mondja.

Elborzasztó statisztikák

Egyes kutatások szerint a meleg férfiak esetében sokkal nagyobb valószínűséggel jelentkeznek az étkezési zavarok tünetei. Míg a társadalomban nagyjából a férfiak öt százalékát teszik ki melegek, a testképzavarral rendelkező összes férfi közül 42 százalék vallotta magát annak.

A brit Mental Health Foundation felmérése is arra jutott, hogy a meleg és biszexuális férfiak esetében jellemzőbb, hogy depressziót vagy szorongást éreznek a testükkel kapcsolatban.

Ez a meleg és biszexuális férfiak 56, illetve és 53 százalékára volt igaz, míg a heteroszexuálisoknál ez az arány 33 százalék. Az LMBTQ-embereknek emellett 33 százaléka mondta azt, hogy voltak már öngyilkos gondolataik a testük miatt – ez az arány a heteroszexuálisoknál csupán 11 százalék. Az Attitude magazin 2017-es kutatása szerint pedig a meleg férfiak 84 százaléka érez erős nyomást arra, hogy kidolgozott teste legyen, és a megkérdezettek több mint fele nem elégedett a testével.

Az arányok elborzasztóak, és kristálytisztán jelzik, hogy valami nem stimmel a meleg férfiak közösségében, ha testképről beszélünk.

„A társadalom és a média által kommunikált ideális testkép a szexuális orientációtól függően változhat. Az LMBTQ-közösségekben a diverzitás és az elfogadás egyre hangsúlyosabb, ennek ellenére továbbra is vannak olyan elvárások, amelyek befolyásolják a testképet.

Azok a meleg vagy biszexuális férfiak, akik nem felelnek meg a hagyományos maszkulinitás sztereotípiáinak, nagyobb mértékű szorongást élhetnek meg, amelyet viszont esetükben a kisebbségi stressz tovább nehezít” – magyarázza Filó Mariann.

Kisebbségi stressz és a fiatalok

A LMBTQ-közösség esetében a kisebbségi stressz melegágya lehet a testképzavarok kialakulásának. Ennek lényege, hogy az LMBTQ-embereket érő társadalmi kirekesztés plusz stresszforrást jelent az egyénnél, és növeli a mentális zavarok – így akár a testképzavar – kialakulásának esélyét.

Ez korosztálytól függetlenül érintheti a közösség tagjait, ám az is igaz, hogy a fiatalok különösen kiszolgáltatottak. Számukra alapvetően is sokszor óriási harcot jelent, hogy elfogadják és elfogadtassák szexuális orientációjukat.

Sokszor nőnek fel homofób környezetben, de még egy elfogadó közegben is jellemző lehet a magányosság érzésének kialakulása, a saját közösséghez tartozás igénye. Ám mikor megtalálják ezt a közösséget, sokakat ér meglepetés.

Filó Mariann szerint egy kisebb közösségbe való beilleszkedést számos tényező nehezítheti:

„Ilyenek az eltérő szokások, értékrendek, normák, vagy a sztereotípiák és előítéletek. Az egyén igyekszik megfelelni az új közösség elvárásainak, ez pedig különösen megterhelő lehet, ha már eleve olyan helyről jön, ahol nem felelt meg az ottani normáknak.”

Ezek a normák a meleg közösségben pedig magasak, és erősen kötődnek a kinézethez. A 41 éves Aladár szerint egyszerűen

„ebben a közösségben átlagos (vagy az alatti) testalkattal nagyjából láthatatlan vagy.”

A 35 éves Vince úgy gondolja: vékonyan könnyebb volt az élete:

„Amikor arányos, vagy inkább soványabb testalkatom volt, könnyebb volt barátkozni és ismerkedni. Túlsúlyosként nehezebb, de nem lehetetlen.”

Meleg (test)kultúra

Ez az attitűd nem újdonság. Az ikonikus Tom of Finland pornográf képregénysorozat csak kigyúrt, tökéletes férfitesteket ábrázolt, ami jó példa arra, hogy már az '50-es években is élt a testkultusz a meleg férfiak körében. De az első melegpornó magazinok, vagy egyszerűen a közösségnek szánt magazinok is sportolók képeivel voltak tele, emellett az LMBTQ-embereknek szóló brandek és újságok többsége is kizárólag a kigyúrt félistenekkel próbált – és próbál – eladni mindent.

Ha pedig valaki mégsem felel meg a szigorú ideáknak, akkor sok esetben kikerülhetetlenné válik a „plus size” kifejezés hangsúlyozása, az üzenet kiemelése, miszerint „mindenkire” gondolnak – mintha az átlagos testalkatú emberek lennének kisebbségben.

Ezzel a kulturális beágyazottsággal pedig nem csoda, hogy a közösségi médiában is azok a meleg srácok lettek sikeresek, akik tökéletesre fejlesztették a testüket. És sokszor nem is áll másból a kommunikációjuk – csak a testükből. 

„Ha ezeket meglátja a testképzavaros fiatal, már be is épül a tudatába” – mondja a 35 éves Vince.

A tökéletes testek emellett a pornóban is uralkodnak, az izmos vagy vékony alkat alapvetésnek számít, míg sok más testalkat már csak külön kategóriákban fér el, sőt, akár egyfajta fétisként jelenik meg.

A pornó és a normális testek

Persze a pornó ilyen szinten minden közösség számára káros lehet. Míg a heteró pornóban szereplő, tökéletes testű nők nem jelentenek viszonyítási pontot a heteró férfiak számára, addig a meleg férfiak máshogy élik ezt meg: hiszen ők nem csak egy izgató testet látnak, hanem egy példát is arra, hogy szexuálisan mi a vonzó, és nekik milyennek kéne lenniük. 

A tökéletes testű pornószínész ebben a narratívában nem kivételes testtel rendelkezik, hanem normálissal.

 „A potenciális versenytárs és a potenciális partnerek ugyanazon csoport tagjait képezik. Míg a heteroszexuális csoportban az egyén – már csak annak számszerű mérete miatt is – könnyebben talál olyan közeget, ahol a külső adott esetben nem lényeg, addig a meleg közösségen ez szerintem elkerülhetetlen” – véli a 24 éves Peti.

Mindez persze akár még jó hatással is lehet az illetőre. Hiszen az, hogy valaki motivációt érez rá, hogy mozogjon, sportoljon és odafigyeljen az étrendéjre vagy alvásrendjére, igazából kifejezetten hasznosnak hangzik. Tibi például részben emiatt tudta leadni évek alatt a túlsúlyát.

„Ez azért egészségügyi szempontból sem elhanyagolható pozitív változás” – mondja. 

A sport és a határok

De megint itt vannak azok a fránya határok, emeli ki Filó Mariann:

„A testünkkel való törődés, az étkezésre és a mozgásra való odafigyelés pozitív hatással van a testi és mentális egészségünkre, azonban nagyon fontos az egyensúly megtalálása az egészséges életmód és az élet egyéb területei között.

Ebben nincs egy általánosan elfogadott határ, de fontos megtartani a reális elvárásokat magunkkal szemben, hallgatni a testünk jelzéseire, megadni magunknak a megfelelő időt a minőségi pihenésre, kiegyensúlyozottá és örömtelivé tenni az étkezést és odafigyelni az egészségi állapotunkra.”

Bár a fent említett Tibi példája örvendetes, mások szerint ritkán történik érdemi kommunikáció erről az egyensúlyról. Sőt, az üzenet kifejezetten káros irányba megy el.

„Az összes médiumban tökéletes testű – viszont sokszor pszichésen sérült – férfiak szerepelnek, és ezt a tökéletes testkultuszt (ami tele van túlzásokkal), összemossák az egészséges életmóddal, ami még károsabb” – mondja a 33 éves Gergő.

„Jobb volna, ha a sport az egészség miatt lenne fontos, és nem a szexualizált külsőségek miatt” – teszi hozzá a 38 éves Albert.

Kiolthatatlan vágy az elfogadásra

Ezek után nem meglepő, hogy sok meleg férfi számára a tökéletes test állandó hajszolása nem is arról szól, hogy valóban szépek legyenek, hanem arról, hogy megtalálják a helyüket egy közösségben, és kapcsolódjanak valakikhez.

A logika itt egyszerű: ha szép kockás a hasam, vékony vagyok és nagy a mellizmom, akkor biztosan elfogadnak. Ez a vágy pedig néha akkor sem szűnik meg, ha már beteljesült.

Nemegyszer figyelhető meg a közösség körberajongott, izmos testű tagjai között az, hogy a félmeztelen képeket olyan üzenetekkel engedik ki a követőik elé, melyben „dagadtnak” vagy „malacnak” nevezik magukat egy pizzaszelet elfogyasztása után. Mindezt sokszor olyan közösség előtt teszik, akik csak álmodnak arról a hat kockáról, és emiatt folyamatosan szoronganak a testük miatt.

Ez az attitűd könnyen tűnhet károsnak – és a fiatalok vagy az alacsonyabb önértékeléssel bírók számára az is lehet –, de fontos feltárni azt is, hogy mi rejtőzhet emögött a viselkedés mögött.

„Természetesen rendben van, hogy valaki büszke a testi adottságaira, illetve az is, ha kifejezi ezt ilyen módon. Amikor viszont valaki ilyen kijelentést tesz viccből, az utalhat belső konfliktusokra, bizonytalanságra és elégedetlenségre, és elképzelhető, hogy figyelmet, megerősítést, támogatást szeretne kapni másoktól” – mondja Filó Mariann.

Toxikus maszkulinitás

De a tökéletes test folyamatos hajszolása nem feltétlenül csak az LMBTQ-közösségnek szólhat, hanem a többségi társadalomnak is.

A tipikus férfikép, ha a szigorú genderszerepeket nézzük, az erőről, a magabiztosságról, a harciasságról szól. A többségi társadalom ezzel szemben hajlamos megkérdőjelezni a melegek férfiasságát – és a férfitársadalom is nehezebben fogadja be őket.

Talán épp ez az oka annak, hogy sokan azzal hangsúlyozzák férfiasságukat, hogy minél több izmot növesztenek, amivel akár a biztonságérzetet is megteremthetik maguknak. Bár egy sérülékeny, érzékeny közösség tagjai, de ők maguk nem lesznek sérülékenyek és érzékenyek. 

„Válaszra sem méltatnak”

A testképekkel kapcsolatos rossz érzések különösen megerősödhetnek egyes tipikusan melegekre szabott társkereső platformokon, például a Grinder, ahol a regisztráltak korántsem életük párját keresik. Itt is inkább a testekről készült profilképek jellemzőek, a testekből pedig sokszor csak egyfajta számít.

 „Megértem, hogy a többség jobban szereti a kisportolt alkatot, de az nem tetszik, hogy ezt általános elvárásként kezeli mindenki” – mondja a 38 éves Albert.

A közösség számos tagja szerint a probléma abban gyökerezik, hogy a hasonló platformokon a szép test egyfajta felsőbbrendűséggel jár, ami sokszor vezet borzalmas kommunikációs szokásokhoz.

„A legtöbb profilképen tökéletesen kigyúrt, szőrtelen férfi felsőtest szerepel. Ha te nem rendelkezel ugyanilyen kvalitásokkal, akkor válaszra sem méltatnak” – mondja Gergő.

A 30 éves Tibor hasonló tapasztalatokról számolt be:

„Határozottan sok elutasítás ért, néha kifejezetten bántó stílusban amiatt, mert nem 99 kocka található a hasamon, és nem vagyok divatmodell más tekintetben sem…”

„Dagik kerüljenek”

De a helyzet rosszabb is lehet. A „dagik kerüljenek” „csak izmos” és „csak akkor írj, ha jó a tested” kiírások teljesen megszokottak ezeken a felületeken, sőt, még a profilnevekben is megjelenhetnek. Sokan kiáltanak ezzel a helyzettel kapcsolatban fatshaminget (túlsúlyon való csúfolódás), mások szerint viszont nem bűn, ha valaki kiírja, hogy mire vágyik. Ha valakinek egy bizonyos testtípus jön be szexuálisan, miért ne kommunikálhatná azt, és miért kell sértésnek venni, ha úgy dönt: nem akar minket az ágyába?

A problémák ott kezdődnek azonban, hogy ennek a kommunikációja nyilvánosan és meglehetősen sértően történik.

„Ezek a preferenciák személyesek, de fontos tisztában lenni azzal, hogy milyen hatást válthatnak ki másokból. Egyesek szemében ezzel a vékony vagy izmos testalkathoz való ragaszkodásra ösztönzik az embereket, és kizárják azokat, akik nem felelnek meg ezeknek. Az ilyen megjegyzések kellemetlen érzéseket okozhatnak és ronthatják a testképpel való elégedettséget, súlyosbíthatják a már meglévő elégedetlenséget is” – mondja Filó Mariann.

De a preferenciák ilyen nyílt közlésének más veszélye is lehet. Könnyedén lehet úgy is fordítani őket, miszerint „neked is ilyen tested kellene hogy legyen”.

Persze mondhatjuk, hogy a kisportolt test egyszerűen döntés kérdése, ám ez egy meglehetősen privilegizált kijelentés. Nem mindenkinek van megfelelő anyagi helyzete arra, hogy megengedjen magának egy magánedzőt, és étrendkiegészítőkkel és vitaminokkal tankolja fel a háztartását. Másnak ideje nincs rá a munkája miatt vagy a családi helyzete miatt. Vagy éppen: egyszerűen elégedett a testével, és fizikailag egészséges. 

Utóbbi a legjobb szcenárió, és a legjobb végcél is. Bár az LMBTQ-férfiaknál valóban rossz a helyzet, ha testképekről beszélünk, a heteró férfiaknál is vannak problémák a témával kapcsolatban. Csak a genderszerepek miatt nem mindenképpen engedik meg maguknak azt, hogy felismerjék: ők is szoronganak. Cikkünk következő részében megvizsgáljuk a heteró férfiak testképeit, és azt is, hogyan békülhetünk ki saját testünkkel.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT  

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ nikkimeel

Kanicsár Ádám András