Gyerekinfluenszerek, akiket a szüleik dobtak a cápák elé

–

Lil Tay, valódi nevén Claire Hope még 2018-ban tűnt fel a netizenek radarján, miután a kislányról megbotránkoztató videósorozat került fel az Instagramra. Ezekben az akkor mindössze kilencéves Claire egy luxusautókkal teli garázsban, egy köteg pénzzel a kezében osztja ki a leendő közönségét, feltűnően nagyképű, a korszak népszerű „flexereit” (a flexerek olyan online celebek, akik leginkább a vagyonukról, és extravagáns életstílusukról gyártott tartalmakkal lettek ismertek) idéző stílusban, amiért nem tartanak ott az életben, mint a magát milliomosnak beállító kisgyerek.

Az internet népe pont úgy reagált a videókra, ahogy azt várni lehetett: „Lil Tay” szinte egyik pillanatról a másikra vált közellenséggé, és felháborodott idegenek ezrei nyilvánították ki nemtetszésüket a bicskanyitogató karakter kapcsán. Karakternek nevezem, ugyanis Lil Tay sosem volt több gondosan kitervelt marketingfogásnál, ami mögött a kislány bátyja és édesanyja álltak, akik rajta keresztül akartak pénzhez és hírnévhez jutni. 

A gyűlöletcunami következtében jött is bőven a konyhára, ám a jövedelmező médiahacknek hamar véget vetett az elvált szülők csatája Claire felügyeleti jogáért és persze a Lil Tay perszónából befolyt összegek birtoklásáért. Innentől viszonylag keveset lehetett hallani Claire felől, egészen mostanáig, ugyanis három napja bejárta az internetet a most tizenöt-tizenhat éves lány halálhíre, amelyet nemrég ő maga cáfolt meg, bizonyítva, amit már sokan sejtettek: ez is csak egy újabb reklámfogás volt, hogy a bátyjával újraélesszék a Lil Tay karaktert. Noha elsőre pozitívumnak tűnhet, hogy Claire végre maga veszi a kezébe az online jelenlétét, ez nem változtat a tényen, hogy ő továbbra is egy gyerek, akinek a szülei a mai napig egymás bemocskolásával foglalatoskodnak ahelyett, hogy próbálnák megvédeni a lányukat attól a bántalmazástól, amit ők szabadítottak rá, ráadásul szándékosan. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Lil Tay (@liltay) által megosztott bejegyzés

A „stage parent”, azaz „színpadi szülő” effektus

Claire korántsem az első az olyan gyerekek sorában, akiknek szülei a csemetéken keresztül akarták kárpótolni magukat a befuccsolt álmaikért. A „stage parent” effektus már egy ideje jelen van a köztudatban, de mostanában új lendületet kapott, miután több, korábbi gyereksztár szólalt meg a témában és mesélt viszontagságos felnövéséről. Mind ismerjük az olyanok élettörténetét, mint Judy Garland vagy Drew Barrymore, akik mindketten elnyomó édesanyjuk hatására kötöttek ki a szórakoztatóiparban, és kamaszkorukra már súlyos drogfüggőséggel kínlódtak, az ő példájukat követve pedig egyre nagyobb arányban osztják meg mások is a saját tapasztalataikat. Brooke Shields idei dokumentumfilmjében mesélt az anyjával való kapcsolatáról, és arról, hogy hogyan hatott a gyerekkorára a folyamatos szexualizáció, amelynek nyomán tízévesen már a Playboynak pózolt. A Reszkessetek, betörők! sztárja, Macaulay Culkin a mai napig nem beszél az édesapjával, aki akarata ellenére dolgoztatta őt, és gyakorlatilag megfosztotta attól, hogy gyerekként élhessen. Az iCarly című tinisorozatból ismert Jennette McCurdy az I’m Glad My Mom Died (Örülök, hogy anyám meghalt) címet adta a memoárjának, amiben részletesen elmeséli, hogyan tette őt tönkre testileg és lelkileg az anyja mániája, hogy sztárt csináljon a lányából. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jennette McCurdy (@jennettemccurdy) által megosztott bejegyzés

Röviden tehát, a gyereksztárok sosem voltak biztonságban az őket a saját maguk kiegészítéseként látó szüleiktől, ám ahogy sok minden más esetében, a modern technológia csak még tovább bonyolította ezt az amúgy is komplex és kényes jelenséget.

A közösségi média ugyanis új fegyvert adott a gyerekeiket használó, teljesítménykényszeres szülők kezébe: úgy csinálhatnak jóformán egy gombnyomással sztárt a gyerekükből, hogy gyakorlatilag semmilyen törvény nem áll az útjukban.

Nekünk nem jött össze, de majd a gyerekünknek össze fog

Míg régen legalább kellett a tehetség vagy a szerencse ahhoz, hogy valaki pénzt kereshessen a gyerekéből, ma már egy TikTok-regisztráció és egy botrányos videó is éppen elég a közönség eléréséhez. Pláne, hogy a közösségi médiában népszerű véleményvezérekre időközben egy majdnem 15 milliárd dollár értékű iparág épült, ebből pedig a gyerekeknek is jutott egy szelet. Az, hogy a gyerekkorra zavartalan fejlődési időszakként tekintünk, benne a maga egyedi igényű, kisebb csoportjaival (legyen az totyogós, gyerek, kiskamasz vagy tini), egészen új keletű nézet a hatvanas évek óta. Ennek velejárója pedig, hogy gazdasági szempontból a gyerekek is önálló fogyasztói réteget képeznek, és a marketingesek külön figyelmet szentelnek nekik. Ebben ma már segítségükre vannak a kiskorú vagy fiatalkorú véleményvezérek, vagyis a „kidfluencerek”, akikre a kortársaik ezrei, akár milliói hallgatnak, legyen szó divatról, zenéről vagy arról, hogy mire költsék a zsebpénzüket. (Azt ezen a ponton csak futólag említeném meg, hogy olyan online gyerekhírességek is vannak, akik egyáltalán nem más gyerekeknek készítenek tartalmakat, ami már egy teljesen másik, borzasztó aspektusa ennek a szakmának.) 

Ugyanúgy, ahogy egy csinos lány milliókat tud összeszedni szponzorációkon keresztül, egy aranyos vagy éppen felháborítóan viselkedő gyerek is képes bevonzani a nézőket, és ezáltal a pénzüket is. Nem nehéz megmondani, miért csábító karrier az influenszerkedés, olyannyira, hogy

egy 2019-es kutatás szerint a gyerekek 86 százaléka szívesen foglalkozna ezzel: relatíve kis energiabefektetéssel egy csomót lehet keresni vele, a neten felnőtt Z és Alfa generációk otthon érzik benne magukat, ráadásul a hírnév is vonzó.

Ám míg egy felnőtt (jó esetben) tudatosan választja ezt a karriert, és fel tudja mérni, mivel jár a nyilvánosság előtti élet, a gyerekek esetében általában a szülők hozzák meg a döntést. És most, ahogy a kidfluencerek első generációja kezd elég idős lenni ahhoz, hogy megossza, min ment keresztül online celebként, egyre jobban látjuk az életstílus veszélyeit. 

Gyerekek, akiktől nemcsak a gyerekkort, de a jó megítélés lehetőségét is elvették

Danielle Cohn és Danielle Bregoli a 2010-es évek közepén váltak ismertté, és bár nagyon különböző platformokon tették, az életútjuk mégis sokban hasonlít: a fiatalkorú botrányhősök mindketten online szexuális kizsákmányolás és bántalmazás áldozatai lettek, ezzel életre szóló sérüléseket szerezve. Cohn még a TikTok elődjén, a Musical.ly nevű platformon lett ismert 13 éves korában (ám azóta többször felröppent a pletyka, hogy a lány két évvel fiatalabb, mint amennyinek állítja magát). Miután pár hónap alatt egymillió fölé szökött a követői száma, momagerével (vagyis az anyjával, aki egyúttal a menedzsere is), Los Angelesbe költözött, és hamarosan elkezdett kialakulni az az imázs, amelyet azóta is képvisel a közösségi médiában:

a kiskamasz legnézettebb tartalmai a testére vagy a több évvel idősebb partnereire fókuszáltak, sokszor egyértelműen szexuális tárgyként prezentálva őt.

Ez a szerep nem meglepő módon nagyon sok támadást, és még több szexuális kizsákmányolást hozott magával, ezzel egy életre megnyomorítva Cohn énképét, amit csak még tovább rontott, hogy valaki kiszivárogtatta, hogy a lány 14 éves korában abortuszon esett át. Az erről szóló videójában az influenszer elismerte, hogy manipuláció áldozataként került a szóban forgó aktusba, és akkor még annyira tájékozatlan volt a témában, hogy nem is tudatosult benne a teherbe esés veszélye.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Danielle<3 (@daniellecohn) által megosztott bejegyzés

Danielle Bregoli szintén 13 éves volt, amikor az akkor a népszerűsége csúcsán járó Dr. Phil műsorában szerepelt az édesanyjával, aki Bregoli állítása szerint akkor már nagyjából tíz éve próbálta magára felhívni a műsorvezető és egykori pszichiáter figyelmét. Ezt végül azzal sikerült elérnie, hogy kamasz lányát kezelhetetlen, akaratos cafkának beállítva ment segítségért könyörögve a tévébe, ahol Bregolit éles nyelve és jellegzetes beszéde azonnal internetes sztárrá tette. A lány csak hónapokkal később értesült arról, hogy mekkora celeb lett belőle a műsor hatására, mivel a szereplése után azonnal egy problémás kamaszoknak fenntartott táborba került, ahol verbális és fizikai bántalmazásnak lett kitéve (valamint az ottléte alatt egy társa halálosan megsebesítette az egyik nevelőjüket, amelynek Bregoli fültanúja volt). Bár megrémisztette, hogy ennyien megismerték a nevét, egy lehetőségnek is látta ezt, hogy elszakadjon a családjától, és azóta sikeres rap-, valamint influenszerkarriert épített bajkeverő státuszából. Ennek érdekében amint 18 éves lett, csinált egy profilt a többnyire szexuális tartalmakban utazó OnlyFans platformon, amivel órák alatt több mint egymillió dollárt keresett. A most húszéves lány gondolkodása azonban sokat változott az utóbbi időben, és többször is felszólalt túlkontrolláló anyja, valamint az őt szexualizáló felnőttek ellen:

„Akik engem néznek OnlyFansen, negyvenes, házas, fehér palik hat gyerekkel, és lefogadnám, hogy van egy lányuk, aki pont annyi idős, mint én vagyok” – mondta.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bhabie (@bhadbhabie) által megosztott bejegyzés

Nincs olyan törvény, ami tiltaná a szülők profitálását a gyerekükből

Bár az említett esetekben bőven találhatunk párhuzamot Brooke Shields vagy Jennette McCurdy fojtogató, abuzív anyjával, ezek az influenszer szülők talán még veszélyesebbek, tekintve, hogy sokszor mindegy nekik, mivel lesz ismert a gyerekük, amennyiben megkapják a várt figyelmet. Mind Lil Tay, mind Cohn és Bregoli szülei megalázták és ellehetetlenítették gyerekeiket azáltal, hogy botrányhőst csináltak az ismertség következményeinek felfogására képtelen gyerekükből, még kamaszkoruk előtt tönkretették a jó hírüket, és a botrányokra éhes, bántalmazó közönség elé vetették őket. És míg a filmiparban híressé váló gyerekeket legalább védi a Coogan-törvény (amelyet még 1939-ben fogadtak el, Jackie Coogan gyerekszínész miatt, akitől több mint négymillió dollárt loptak el a saját szülei), a közösségi médiában dolgozó társaik szinte semmilyen jogi védelmet nem élveznek. Bár vannak törekvések, amelyek megakadályoznák, hogy a szülők szabadon használhassák a gyerekük képmását és online jelenlétét. Például Franciaországban, ahol kötelezően félre kell tenni a kiskorú influenszerek által generált összegeket egy bankszámlára, amelyhez 16 éves koruk után férhetnek hozzá.

Ám sajnálatos módon még mindig nem létezik olyan törvény, ami egyenesen megtiltaná a szülőknek, hogy a gyerekeik digitális jelenlétéből profitáljanak.

Ahogy lenni szokott, a törvény itt sem képes beérni a technológia fejlődését, így itthon, akárcsak a világ legtöbb országában, semmi sem áll az olyan szülők útjába, akik a gyerekük mutogatásából élnek. Az internet pedig talán még veszélyesebb hely, mint a szórakoztatóipar más szeletei, mivel már nem csak a lesifotósoknak vagy a bulvárnak vannak kitéve ezek a gyerekek, hanem a zaklatásnak, a verbális bántalmazásnak, nem is beszélve arról a félmillió pedofilról, akik az FBI szerint aktívak online, és olyan eszközök vannak a kezükben, mint az AI videógenerátorok, amelyek segítségével egy pillanat alatt felfoghatatlanul traumatizáló tartalmakat kreálhatnak még a legártatlanabb posztokból is.  

 A háborítatlan gyerekkor mindenkinek jár(na)

Bár merek hinni abban, hogy a gyerekek kizsákmányolása és bántalmazása olyan téma, ami ellen kiállva nem fogom ezrek haragját kivívni, jól tudom, hogy mennyire kényes kérdés napjainkban a gyerekeinkről való posztolás, vagy az ettől való tartózkodás, így biztos vagyok benne, hogy gyermektelen, huszonkét éves nőként nem mindenki fogja úgy gondolni, hogy jogom van beszélni erről. Azonban a kamaszkorom nagy részét már a nyilvánosság előtt megélő fiatal felnőttként (igaz, teljesen a saját akaratomból) azt érzem, hogy van némi tapasztalatom abban, milyen érzés közönség előtt felnőni, és milyen hatással van ez a mentális fejlődésünkre. Az igazság pedig az, hogy az ismertség akkor is szétcincálja az önképedet, ha azt gondolod, hogy készen állsz rá.

A tudat, hogy figyelnek téged, és mindenkinek véleménye van arról, milyen ember vagy, holott még te magad se tudod, iszonyúan megnehezíti a tisztánlátást.

Ha híres vagy (e kategóriának én hála istennek csak a legalját súrolom), nem lehetsz egyszerűen önmagad: termék leszel, márka leszel, valaki más megélhetése leszel. Még felnőttként is kemény feladat szembenézni azzal, hogy te és a nyilvános éned két külön entitás vagytok, de gyerekként ez gyógyíthatatlan sérülést ejt rajtad, különösen, ha ennek a tetejébe még oda is dobnak olyan emberek elé, akik ártani akarnak neked. 

A háborítatlan gyerekkor olyan kiváltság, ami még mindig nem adatik meg mindannyiuknak, és közös felelősségünk, hogy minél több gyerek számára biztosítsuk, hogy ez az időszak békében és biztonságban teljen.

A gyerek nem tartalom, nem fejőstehén, és nem való celebnek. Ha pedig ennek tudatában is belehelyezi valaki ebbe a szerepbe, legyen tisztában azzal, hogy valami olyat lop el tőle, amit sosem fog visszakapni, bárhogy küzd is érte felnőttkorában.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: YouTube/LilTay

Nyáry Luca