Mit csináljunk, ha nem alszik a baba? – Erre ad választ a Mint a bunda című könyv

–

Ha egyszer besétáltál az anyadzsungelbe, gyorsan szembesülsz vele, hogy bizonyos kérdések egy puskagolyó élességével találnak helyet a mamabennszülöttek szívében, és olyan parázs vitákat képesek ébreszteni, amelyek végén már esély sincs meglengetni a fehér zászlót. Miközben mindannyian tudjuk, hogy a sisterhoodnak nevezett női, anyai összefogásnál erősebb nincsen – ha kell tényleg hegyek mozdulnak meg általa –, ezért talán hasznosabb az energiáinkat ebbe az irányba tolni.

Az anyaság első időszakában mind keressük a saját igazunkat: a biztonságot, a visszaigazolást, hogy oké, jól megy ez. Nem csoda ezért, hogy erősebben érvelünk egyes dolgok mellett, amelyek nekünk épp beváltak.

Aztán szépen lassan beleszokunk a saját identitásunkba, és rájövünk, hogy ezek a mi megoldásaink. A másik ember pedig más utat választ. Hát, nem ettől szép az élet? Ha pedig netán érkezik egy testvér – vagy kettő-három – általában gyorsan kiderül, hogy igazából az említett dolgok a mi megoldásaink voltak azzal a gyerekünkkel. Most pedig hajrá, keressük a következőt ezzel a babával. Aki ugyanarra a szülői attitűdre teljesen másként is reagálhat.

Mások vagyunk, de hasonlót akarunk

Fedor Anna biológusként szakmailag megalapozottan mesél, miközben anyaként különös empátiával áll hozzá az olvasóihoz, valamint az egész alváscoaching-módszer felépítéséhez.

Mit jelent neked a jó alvás? A válasz alapvetően egységes: hogy a baba viszonylag hosszú – több órán át tartó szakaszokban – nyugodtan, ébredés nélkül alszik.

A válasz eközben mégis ezerféle: a baba ezt teheti a saját ágyában, de az anyával egy szobában, vagy épp közvetlenül a szülei mellett, esetleg egy külön szobában. Ahogy a szerző is hangsúlyozza: máshol van az ingerküszöbünk, a komfortérzetünk (nekünk és a gyerekeinknek is!), más élethelyzetekben jutunk el odáig, hogy most már muszáj tenni valamit az örök kialvatlanság ellen.

Van, aki továbbra is együtt aludna a babával, és akár szívesen etet is még éjjel, csak a tízpercenkénti ébredés viseli meg. Más most szoktatna külön ágyba, külön szobába, akad, aki pedig az éjjeli etetést hagyná el, mert úgy érzi, az már csak megszokás, nem igény.

A könyv abból az alaptézisből indul ki, hogy felismeri és megfogalmazza ezt a sokszínűséget. A szerző rengeteg alvástréninget térképezett fel, és a saját anyaságában kísérletezve a megszerzett tapasztalattal, valamint elméleti biológusként a megfelelő tudományos háttérrel gyúrta a többféle igazságot eggyé. Vagyis sokká. Képzelj el egy körforgót, amelyből végül minden út ugyanoda vezet, csak másfelé jut el a célig. Valami ilyesmit vetít elénk a PEACE-alvásmódszer, amelyben rád bízza, melyik lesz a te utad.

Alvásnapló és saját igények

Fedor Anna egy fontos gyakorlati kapaszkodót ad a szülők kezébe, mégpedig javasolja az alvásnapló vezetését, ha lehetséges nem kézzel, hanem olyan alkalmazás segítségével, ahol jól átláthatóak a különböző jellemzők. Saját naplóját is bemutatja, ezzel tippeket adva a jelölésekre, illetve a konkrét számok meghatározására: mivel hány percet, órát tölt a baba az alvás, altatás idején (a könyv végén egy munkafüzet is segít a szülőknek). Ezek az információk több napot, hetet végigkísérve támaszt nyújthatnak abban, hogy hol döccen meg a folyamat, ami miatt a baba nem tud jól aludni. Fontos, hogy a tréning elsősorban a hat hónapnál idősebb babák szüleinek szól, és bár előbb is hozzá lehet nyúlni, három hónapos korig semmiképp nem javasolt.

Az első és legfontosabb, hogy a szülő tisztázza: a jó alvás nemcsak az ő kényelme, igénye, hanem a gyerek számára is kiemelt fontosságú. A kiegyensúlyozott babának szüksége van az átaludt hosszú órákra.

Szülőként gyakran legyinthetünk, hogy „de hát pici, jaj, most fogzik”… és így tovább. Valójában azonban napokat, egy-két hetet bezavarhatnak hasonló dolgok, de hosszú hónapokon át valószínűleg egy kialakult rossz szokás áll a háttérben. Anyaként én is tudom, milyen nehéz magamon erőt venni és változtatni, hiszen egy baba életében mindig nehezebb szakasz, ha valami módosul a napi rutinban. Viszont három gyerekkel azt is megtapasztaltam, hogy sokszor az én döntésemen, határozottságomon múltak régóta vágyott változások, és a gyerekeim az én belső magabiztosságomat érezve meglepően simán alkalmazkodtak a hosszú ideje halogatott újhoz.

Az alvástréning nem sírni hagyást jelent

A szülők többsége azért fél az alváscoachingtól vagy tréningtől, mert a sírni hagyással azonosítja. A szerző gyorsan, már az elején tisztázza, hogy nem erről szól a módszer. Éppen azért ötvöz sokféle más felismerést, metódust, mert ha saját és babánk személyiségéhez mérten egyensúlyozunk az ajánlások mentén, akkor sírás nélkül is megvalósulhat a jó alvás. Ettől függetlenül lehet, hogy lesz baba, aki majd egy-egy változás miatt sírva fakad: fontos tudatosítani, hogy a reakciók a babánk személyiségéből is fakadnak, és ehhez mérten kell nekünk is reagálnunk. Zokogó babát viszont soha nem kell magára hagyni. És nem is szabad – a szerk.)

A fő kulcs a szokások újraépítése: a szerző a könyvön végig haladva vezeti be a szülőt a folyamatba, hogyan foglalja össze az alvási szokásokat, térképezze fel a napirendet, és milyen pontokon érdemes változtatni, ha az éjjeli jó alvás a cél.

Bevallom, nálunk már nem aktuális a téma, és pár hasonló könyv a hátam mögött van, mégis hozott új és hasznos információkat a kötet. Például, hogy mennyire fontos egy kisgyereknek – nem csak egy babának – ébredéskor egy fél perc-perc a természetes fényben. Akár az ablakon kinézni, akár az erkélyre kisétálni: ugyanis ez segít a biológiai óráját összekapcsolni a természettel.

Emellett a természetes fény hat a kortizolhormon termelésére, utóbbi pedig a megfelelő időben beindulva befolyásolja, hogy este az alvást támogató melatonint is időben kezdje előállítani a szervezet.

Kell-e félteni a kötődést?

A saját családunk és babánk alaphelyzetének meghatározásától tehát az elvárásainkon és az alapvető biológiai igazságokon át, eljutunk magáig a tréningig. Fő a fokozatosság: minden lépcsőfokot szépen nyugodtan javasol megjárni a szerző, a váltások között időt hagyva arra, hogy a baba megszokja az épp bevezetett újdonságokat. A fokozatok bemutatása pedig nemcsak a tudományos háttér miatt hiteles, hanem mert Fedor Anna anyaként is megmutatja saját példáit, buktatóit, és végül megoldásait, amelyek lehetővé tették számára, hogy ő és a babája is kipihenje magát az éjszaka folyamán.

A biológus anya nem árul zsákbamacskát: őszintén kimondja, hogy a PEACE-módszer során maga a tréning a legnehezebb – a szülő számára legalábbis biztosan, de nem feltétlenül lesz az a babának. Sokszor a szülők a kötődést féltik, amikor új szokást vezetnek be, vagy rendszerbe igyekeznek foglalni az alvást és az altatást. Valójában ettől nem kell tartani – ezt a könyvben tudományosan is megindokolja a szerző, olvassátok el a könyvet. Én pedig olvasóként és anyaként is azt tapasztaltam, hogy egyes rossz szokások (mondjuk ki még egyszer: a babának sem jó!), vagy a nem megfelelő alvási asszociációk leépítése egyben azt is jelenti, hogy visszatérünk az alapokhoz.

Azaz megismerjük a saját gyerekünk alvásritmusát, a neki kellemes körülményeket az elalvásra, az ő képességeit az álomba szenderülésre, és élesebb képet kapunk a kicsi természetes biológiai órájáról is.

Ugye, ez nem hangzik úgy, mintha távolabb kellene kerülnünk a gyermekünktől? Inkább éppen az ellenkezőjére motivál. 

Aludj csak, mi álmodunk!

A könyv tehát elsősorban azoknak szól, akik nem érzik jól magukat a család által kialakított rituálék, szokások között, hosszú ideje nem tudnak megfelelően pihenni, és ez kihat a közérzetükre, egészségükre, a babájuk kiegyensúlyozottságára. Ha pedig nincs orvosi indok a háttérben (hiszen ennek feltérképezése az első lépés, de a szerző annak kapcsán is ad támaszt, mikor érdemes orvoshoz fordulni), akkor szánjunk időt arra, hogy segítünk saját magunknak. 

Ezen felül azért szívesen ajánlom a kötetet olyan szülőknek is, akik épp nem szenvednek a rosszul alvástól, mert a nulla–három éves korosztályt tekintve igazán hasznos információkat tudhatnak meg az anyák és apák. Örök igazság és kisgyerekes szülők gyakori jelmondata, hogy: minden átmeneti. Éppen ezért jó résen lenni.

Hasonlóan empatikus háttérrel pedig, mint amit ez a kötet nyújt, talán nem is olyan nehéz.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ SrdjanPav

Széles-Horváth Anna