Az életünk még sosem volt ilyen jó. Az életünk még sosem volt ilyen rossz
Az igazság attól függ, honnan nézzük
Megszámolni sem tudom, az utóbbi hónapokban hányszor ugrottunk már fejest a témába, jellemzően olyankor, amikor a szűkebb-tágabb társaságban gyerekvállalásra terelődött a szó. Vannak, akik szerint ebbe a világba már önzőség szülni, mert háború, infláció, világjárvány, tudjátok… Mások pedig megingathatatlanul hisznek abban, hogy több minden nyomja annak a bizonyos mérlegnek a pozitívumokat gyűjtő serpenyőjét. De tényleg rosszabb lenne minden? Vagy épp ellenkezőleg, sosem volt még ilyen jó? Mózes Zsófi írása.
–
Erős érveket lehet felhozni amellett, hogy ma jobban élünk, mint az emberiség történelmének bármelyik pillanatában. Gazdagabbak, egészségesebbek, szabadabbak és tájékozottabbak vagyunk, messze nagyobb szabadságban élünk, ráadásul ha összehasonlítom az életemet a szüleimével, akik fiatalságuk jelentős részét Ceaușescu Romániájában töltötték, akkor nem kérdés: az életem meglehetősen problémamentes. Nincs szükségem a kormány engedélyére ahhoz, hogy külföldre utazzam vagy költözzem, a napjaim nagy részét otthonról dolgozva töltöm, és ha leugrom a boltba, többnyire meg is tudom venni, amire épp szükségem van. Ugyanakkor paradox módon, ha a nagy képet nézzük, azt is meg lehet állapítani, hogy a dolgok állása valójában soha nem volt ennyire rossz…
Induljunk egészen messziről
A jó hír az, hogy kevesebb háború van a nagyhatalmak között, ezzel együtt pedig kevesebb a háborús halálos áldozatok száma is. A társadalmon belüli agresszió más típusainak mértéke azonban – az elmúlt majdnem egy évszázadot nézve – most a legmagasabb, így többek között a nők és lányok ellen elkövetett erőszak is.
A gazdasági jólét is látványosan emelkedett: az elmúlt négy évtizedben nagyobb vagyont teremtettünk, mint az egész addigi emberi történelem során. És míg két évszázaddal ezelőtt nagyjából tíz emberből kilenc élt mélyszegénységben, ma ez az arány kevesebb mint egy a tízből – ami kétségkívül hatalmas eredmény.
Az újonnan megszerzett vagyon azonban szinte teljes egészében egy maroknyi ember tulajdonában van.
Ennek nyomán a globális vagyoni egyenlőtlenségek ma már olyanok, mint az 1780-as évek Franciaországában (amikor is a leggazdagabb egy százalék birtokolta a vagyon 60 százalékát): ma a leggazdagabb egy százalék a világ vagyonának nagyjából a fele felett rendelkezik.
Legalább tovább élünk, mint valaha
Részben az egészségügyi eszközök és orvosi eljárások soha nem látott fejlődésének köszönhetően a várható élettartam az elmúlt évszázadban világszerte több mint kétszeresére emelkedett. Ennek ellenére azonban nem feledkezhetünk meg arról a tényről, miszerint a különböző etnikai és faji csoportok közötti halálozási arányok olyannyira eltérőek, hogy akár azt is hihetnénk, nem ugyanazon a bolygón élünk.
És bár úgy tűnik, hogy a mikroműanyagok nem ismerik a bőrszínt vagy az etnikai hovatartozás fogalmát, ha a dolgok jó oldalát nézzük, egy ételmérgezés vagy vírusfertőzés – érkezzen az akár egy világméretű járvány formáján – már nem feltétlenül jelent halálos ítéletet.
Az ötven év alattiak körében viszont drámaian megnőtt a rákos megbetegedések száma, és tragikus méreteket öltött a mentális betegségek és az öngyilkosságok aránya.
Ráadásul nem mehetünk el az éghajlatváltozással összefüggő halálesetek mellett sem: ma már minden hatodik halálesetért a légszennyezést teszik felelőssé.
A bolygó egyes részei – amelyek egyébként a legkevésbé felelősek az éghajlatváltozásért – már most is aszályok, élelmiszerhiány, hőhullámok, emelkedő tengerszint és kényszerű migráció kombinációjától szenvednek.
De mindenképp örömteli, hogy a világ sokkal demokratikusabbá vált
Mégis, a több mint száz elismert demokráciának közel a fele ma már hanyatlónak tekinthető – beleértve a világ állítólag legbefolyásosabb demokráciáit, mint például az Egyesült Államokat. Mindemellett pedig a nem demokratikus országok is egyre elnyomóbbak.
Persze, ha meghallgatnánk a tudósokat és a szakértőket, és együtt dolgoznánk a legjobb megoldásokon annak érdekében, hogy a világ egy mindenki számára élhető hely legyen…
De őszintén, tegye fel a kezét, aki látott már ilyet a történelemben!
Pedig örülhetnénk az új technológiáinknak, elképesztő egészségügyi fejlődésünknek, az újabbnál újabb termékeinknek, és minden eddiginél hosszabb életet élhetnénk. Hiszen nem túlzok, amikor azt mondom, hogy mostanra már a világ minden tudása a kezünkben van – mégis úgy tűnik, hogy sokszor egész egyszerűen nem gondolkozunk, amikor hozzáférünk ezekhez.
Értékeljük a modernitást
Nincs ezzel semmi baj, örüljünk és élvezzük a modern korral járó előnyöket – hiszen bármikor lehetett volna, és mindig lehet sokkal rosszabb. De ez nem vigasztalja azokat az embereket, akik továbbra is mélyszegénységben élnek, vagy a rendszerszintű diszkrimináció és a mindent átható előítéletek áldozatai. Vagy gyűlöletet és brutalitást tapasztalnak embertársaik részéről amiatt, hogy kik ők, honnan jöttek, kit szeretnek vagy milyen a bőrszínük. És azokat sem, akik kénytelenek menekülni, mert az otthonuk lakhatatlanná vált.
Könnyű ezekről megfeledkezni, amikor csak a személyes szintjét vizsgáljuk az életnek, hiszen rengeteg minden valóban jobb lett.
És vállalom, talán hajlamos vagyok azokra a tényezőkre koncentrálni, amelyek negatív irányt vettek az utóbbi évtizedekben. Mégis azt gondolom, hogy a következménynélküliség, a korrupció, az egyenlőtlenségek és más olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban egyet kellene értenünk, hogy rosszabbá teszik ezt a világot, még mindig túlságosan nagy teret kapnak – hiszen a legtöbb esetben igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást ezekről.
De mi lenne, ha nem feledkeznénk meg mindarról, ami, ha kicsit nagyobb távolságról is, de ugyanúgy körülvesz minket?
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / jacoblund
