„Az agglegénypálmát nem lehet megölni!” Én: Fogd meg a kannám! – növénynevelő tippek alkalmatlanoknak

–

Mindenki: Az agglegénypálmát nem lehet megölni! Én: Fogd meg a kannám!

Amikor elhagytam a kimondottan növénydús szülői házat, anyukám megosztotta velem a tudást: nincs otthon növény nélkül. Így hát lett nekem is növényem.

De mivel anyukám jól ismert, így adott egy agglegénypálmát meg egy kaktuszt. A kaktusz nagyon pici és nagyon cuki volt… meg persze elég szúrós (tiszta én), és egy ideig jól is érezte magát az öntözési stílusommal (átlag havi egy, de akkor bőséggel), az agglegénypálma viszont hamar jobblétre szenderült.

Nálam nagyobb szakértők azt mondták, a túlöntözés volt a halál oka, mert amikor véletlenül eszembe jutott, hogy 100 éve nem locsoltam, akkor igyekeztem bepótolni az elmaradásomat. Szóval ennyit arról, hogy az agglegénypálmát nem lehet megölni.

Amúgy kaptam belőle egy másik fajtát később (több haláleset után) a nagymamámtól, amit a kapott méret ötszörösével, 15 boldog közös év után (amely során mindketten életben maradtunk) ajándékoztam most el a macskák miatt (állítólag mérgező rájuk nézve). Szóval agglegénypálmája válogatja.

De sajnos a szegény kis kaktusz sem úszta meg: egy költözés alkalmával valahogy bekerült a könyvek mögé, és elárulom, ha másfél évig nem öntözöl egy kaktuszt, azt még ő sem bírja ki (teszteltem, próbáltam visszahozni az életbe).

A lelkemen szárad kb. 2 349 814 356 892 342 323 452 654 fűszernövény halála, a Covid alatt (amikor mindenkinek csodálatos burjánzó szobakertje lett) megöltem az IKEA-s bonsai utánzatot, ami túlélte a férjem agglegénykorát is. És már közös „projektünk” volt egy állítólag megölhetetlen dézsás tiszafa likvidálása, de még elköltöztettük a vélhetően már akkor halott növényt a több száz kilós dézsával – mert mi nem adjuk fel könnyen.

Ennek az eredménye most a korábban említett három hortenzia vásárlása, ami azért vicces, mert amúgy éppen most próbálom visszahozni az életbe az anyák napjára kapott kis fámat (idei anyák napja, szóval nemcsak ügyes, de gyors is vagyok, ha növénygyilkolásról van szó). 

Szerencsére a szerkesztőségben más növénygyilkosok is vannak…

Fiala Borcsa, a növénylefejező

„Eddig minden növényemet kinyírtam, még azokat is, amikre direkt mondják, hogy elpusztíthatatlanok (haha, fogd meg a söröm!), mint az agglegénypálma, meg azok, amik általában bankfiókokban, postán, meg irodaházakban sínylődnek, mert olyan ellenállók. Azonban immár három (!) éve kitartó társam egy vitorlavirág, ami valahogy bírja a dolgokat. Valószínűleg azért is jó ez nekem, mert

nagyon látványos, amikor szomjas lesz, kókadtan lecsüggeszti a leveleit, de egy kis öntözés után azonnal megfickósodik.

Viszont Zsolttól kaptam cserépben a szülinapomra 4 ázsiai liliomot, aminek aztán két héttel később kinyíltak a virágai… úristen, azt a penetráns bűzt, amivel az egész lakást beborították! Iszonyú volt, úgyhogy barbár módon lefejeztem őket, mert nem lehetett megmaradni egy légtérben velük.” 

Reményi Erika (irodavezető), a fűszernövények ghostingoló réme

„A barátaim elmentek 10 napra nyaralni. Megkértek (állítólag), hogy locsoljam a fűszernövényeiket, ha lehet, minden másnap, mert (akkor is) nagyon meleg volt a nyár. Én ezt azzal a lendülettel felejtettem el, ahogy megígértem – bár arra sem emlékeztem, hogy megkértek. A lényeg, hogy utána sokáig csak szimplán növénygyilkosnak hívtak. Minden kiszáradt természetesen.”

Azért van pozitív példa is: Both Gabi, irodánk növényeinek lelkes öntözője, szabadidejében is nagy növénymentő

„Egy idősebb, távoli rokonunknál láttam a napon aszalódva egy majomfát (más néven pozsgafa, latinul Crassula ovata), tele volt gyapjastetűvel, és a kertből kiásott, erre totálisan alkalmatlan földben sínylődött. Csak egy hajtást kértem volna belőle, de cserepestül a kezembe nyomták. Nekem nem volt kertem, de jó helyet találtam számára a lakásban. A tetveket felszívódó rovarirtóval likvidáltam, átültettem virágföldbe, és hozzákevertem egy kis durvább szemű homokot is, amit a játszótérről szereztem – ezt javasolták a szakirodalomban. Csodálatos, erős növény lett belőle.”

Na de mit ajánl Jutka mama, a hobbikertészek segítője azoknak, akik eddigi életükben nagy növénygyilkosok voltak?

Először a szobanövényekre kértem tőle javaslatot, és teljesen egybevágott a tapasztalatainkkal: az agglegénypálmát nem javasolja kezdőknek, a vitorlavirágot viszont igen.

„Ami szerintem jó azoknak, akik nem értenek a növényekhez: az anyósnyelv, vagyis sansevieria. Ennek többféle fajtája is van, nem kívánnak még csak túl sok locsolást sem, sőt nagyon jól elvannak különösebb locsolás nélkül – ennek a növénynek minden fajtája ilyen. A nagyobb levelűek közül talán a filodendron az, ami nem kér sem sok fényt, sem sok vizet. Szintén nagyon jó a vitorlavirág, azt is ajánlom. Az agglegénypálmával már van egy kis gondom, hiába szokták ajánlani, általában azért sokaknak sikerül kinyírni szegény mindent bíró pálmát.

Hogy virágzót is mondjak, a fokföldi ibolya is nagyon szép, és ha arra az egyre vigyázunk, hogy a levelére ne menjen víz, csak alulról locsoljuk, akkor olyan nagy bajt nem tudunk elkövetni ellene.”

Sokan kiültetik, de azért a legtöbb helyen a konyhában szoktak kókadozni a fűszernövények, úgyhogy azokról is kifaggattam, a válasza pedig megvilágosító volt: 

„A fűszernövényeknél egy dologra kell figyelni: amikor megveszed az üzletben, tőzegbe van ültetve. Azonnal ültesd át rendes földbe, mert másképp nem fogod tudni otthon biztosítani számára azt a tápanyag-utánpótlást, amit kapott,

ahol felnevelték. Nagyobb cserépbe, balkonládába is lehet ültetni petrezselymet, bazsalikomot, szurokfüvet, bármit, amit használsz a konyhában, csak annyi a lényeg, hogy rögtön kerüljön rendes földbe.” 

Na, ezért halt meg eddig egytől egyig az összes fűszernövényem, mert hazahoztam, betettem egy szép kis kaspóba, locsolgattam, és drukkoltam, hogy ez egyszer sikerüljön. Egyébként azt is hallottam, hogy bármit össze lehet ültetni bármivel, kivéve a mentát, mert az túlszaporodik és megöli a többit.

Jutka mama kintre tuják helyett virágzó cserjesort ajánl, amit úgy is meg lehet csinálni, hogy az tavasztól őszig virágozzon: mindig van ugyanis olyan bokor, ami épp virágzik. Ezek között is van olyan, amivel szinte semmit nem kell csinálni: ilyen az aranyág és japán birs, például.

A hortenziával azonban kifejezetten sok a baj.

„Sajnos nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy megvásárolják virágzó állapotban, mert nagyon szép az üzletben (ez vagyok én – a szerk.), és sokszor másnapra már lekókad szerencsétlen.

Mivel egészen más körülmények között van az üzletben, a gyönyörű növény otthon már egy-két nap alatt tönkremehet.”

Ha azt szeretnénk, hogy csodás virágoskertünk legyen, válogassuk össze úgy az évelőket, hogy szinte mindig virágozzon valami.

Jutka mama azonban kiemeli: olyan évelő nincs, ami egész nyáron virágzik – azt az egynyáriak tudják. „Egy dologra kell figyelni: hogy a növény az árnyékot vagy a napot szereti, és annak megfelelően beültetni. Árnyékos területre árnyliliomot javaslok, napra kúpvirágot, érdes napszemvirágot, ezekkel tényleg semmi gond nincs. Az egynyáriak közül a magyar muskátlival, ami nem a futó, szinte semmi teendő nincsen, és nagyon jól bírja a tűző napot, illetve a meleget is, ráadásul a betegségek és a kártevők is elkerülik.”

Akik pedig ehető növényekkel kísérleteznének (mert, mondjuk, szeretnék megmutatni a gyerekeknek), nekik a paradicsomot javasolja: 

„A paradicsom a legjobb. Ha van egy kis kertrészed, akkor kiültetheted oda is, de ha nincs csak balkonod, akkor egy nagyobb cserépen is kiválóan elvan, csak arra kell figyelni, hogy a fajtát jól válaszd meg.

Ha kicsi az erkély, akkor kifejezetten ezeket a balkonparadicsom fajtákat kell venni, mint a Vilma vagy az Azték, de nagyon jó a Manó is. Ha nagy helyed van, akkor akár egy nem determinált növekedésű paradicsomot is választhatsz, ezeket a hosszú fürtű, nem egészen koktél, hanem annál kicsit nagyobb fajtákat. Itt csak arra kell figyelni, hogy a tápanyag-utánpótlást biztosítani kell a számára, nem elég vízzel locsolni. Ha van rá lehetőségünk, időnként öntözzük meg egy kis csalánlével, de ha ezzel nem akarunk foglalkozni, akkor a kész tápoldat is teljesen jó.”

Remélem, minden korábbi növénygyilkos rohan az első kertészetbe, hogy beszerezze a felsorolt dolgokat. Meséljetek, ti milyen növényekkel küzdöttetek meg és mik élték túl az áldásos ténykedéseiteket? (Persze jöhetnek a horrorsztorik is.)

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / OKrasyuk

Tóth Flóra