Mengxi Dong, a Torontói Egyetem munkatársa és kollégái egy 2022-ben megjelent elemzésben igyekeztek összefoglalni azokat a bölcsességre vonatkozó kutatásokat, amelyek az elmúlt három évtizedben készültek. A tudósok először is arra voltak kíváncsiak, hogy mely egyéni jellemzők jósolják meg a performatív vagy a fenomenológiai bölcsességet – nyugi, mindjárt kitérünk rá, hogy melyik mit jelent –, másrészt azt vizsgálták, hogy a bölcsesség valóban kéz a kézben jár-e a boldogsággal és a jólléttel.

Egyáltalán mi is a bölcsesség?

Mindannyian keressük a bölcs emberek társaságát, és szeretnénk, ha ránk is így tekintene a környezetünk. De miben merül ki, ha valakire azt mondhatjuk, hogy bölcs? A tudósok kétféle megközelítésre jutottak a bölcsesség meghatározása és mérése kapcsán.

A hagyományosabbnak tekinthető megközelítés szerint a performatív bölcsesség az, amely a teljesítményben is megmutatkozik, amit a társas környezet a személynek tulajdonít. Ez a bölcsesség a megismerést helyezi előtérbe, amely megköveteli, hogy

az egyén birtokában legyen a körülmények mérlegelése képességének, hajlandó legyen elfogadni az értékek különbözőségét, tudja kezelni a bizonytalanságot.

Az ilyen értelemben vett bölcs ember érti a létezés nehézségeit, és képes megküzdeni velük. A tanulmány tudományos szóhasználatával élve a bölcsességet „az élet alapvető pragmatikájában való szakértelemnek” tekinti. 

Ezzel szemben a fenomenológiai bölcsesség inkább az egyén szubjektív tapasztalatára épít, és többnyire önjellemzéses kérdőívekkel mérik (így az a gyanúm, hogy sokkal több bölcs ember él a földön ebben a megközelítésben, mint a performatív bölcsesség szerint). „A performatív bölcsességtől eltérően, amely a társak által értékelt eredményekben nyilvánul meg, a fenomenológiai bölcsesség az ember saját maga megismerésének, motivációinak és érzelmeinek megtapasztalását és értelmezését jelenti. Ez tulajdonképpen a személyes bölcsesség, amely a saját életünkbe való betekintést takarja. Értékelése sokkal inkább a napi tapasztalatok felidézésére irányul, mint a nyomás alatti teljesítményére” – idézi a cikk a tanulmányt rámutatva arra, hogy a fenomenológiai bölcsesség megítélésében az önismeret is vastagon szerepet játszik. 

A kutatók mindkét típus jellemzőit – a különbségeket és közös vonásokat is – hosszú ideje vizsgálják, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kétfajta bölcsesség korrelál ugyan, de közel sem egy és ugyanaz. 

A jóllét és a bölcsesség

A szakértőket az is intenzíven foglalkoztatja, milyen lehetséges kapcsolat fedezhető fel a bölcsesség és a jóllét között. Ehhez azonban azt is fontos lenne meghatározni, kinek mit jelent egyáltalán a jóllét. Ha hirtelen nem tudjuk a saját szavainkkal megfogalmazni, ne aggódjunk, erre is van válaszuk a kutatóknak. „A pszichológiai jóllét fogalmának kidolgozására tett kísérletében Carol D. Ryff, az amerikai Wisconsin–Madison Egyetem professzora, segítségül hívta az arisztotelészi modellt és számos más kutatóhoz hasonlóan a jóllét két típusát különböztette meg, a hedonisztikus és az eudaimonikus jóllétet” – írja a Mindset Pszichológia. Míg a hedonisztikus jóllét elsősorban az élvezetekről, addig az eudaimonikus jóllét elsősorban az erények szerinti tevékenységről szól: az önelfogadásról, a személyes célokról, a másokkal való kapcsolódásról, a kiválóságról. 

Az összefoglaló tanulmány meglátásai egészen újszerűek

A már a bevezetőben is említett népszerű nézetekkel ellentétben – egyszersmind összhangban a korábbi bölcsességkutatásokkal – a tanulmány csak jelentéktelen összefüggéseket talált az életkor és a bölcsesség között. Azaz, nem lesz valaki csupán attól bölcs, hogy idős. A szerzők szerint ezek az eredmények „összeegyeztethetők a legtöbb bölcsességkutató azon hipotézisével, amely szerint az öregség önmagában nem garantálja a bölcsességet”.

A tudósok arra is rácáfoltak, hogy a bölcs öregemberek jellemzően férfiként élnek a képzeletünkben, a tanulmány szerint ugyanis az, hogy valaki milyen nemű, nem volt meghatározó mutató a bölcsesség előrejelzését illetően.

Mi a helyzet az intelligenciával?

Érdemes arra is kitérni, hogy a bölcsesség és az intelligencia közel sem ugyanaz, noha hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a kettő kéz a kézben jár. A különbséget úgy is lehetne jellemezni, hogy míg az okos ember tudja, hogyan jusson ki a dugóból, addig a bölcs ember eleve elkerüli. Bár a tudósok találtak némi összefüggést a bölcsesség és az intelligencia között, de csak a performatív bölcsesség esetében. A fenomenológiai bölcsesség nem állt összefüggésben az intelligenciával, ami végül is érthető, hiszen nem kell kiemelkedő IQ ahhoz, hogy az ember saját magáról gondolkodjon. 

A nyitottság és az elfogadás a kulcs

A kutatók ezután arra voltak kíváncsiak, hogy a Big Five-ként ismert személyiségjegyek – a nyitottság, a lelkiismeretesség, az extraverzió (a személy figyelme milyen mértékben irányul önmaga vagy a külvilág irányába), a barátságosság, valamint a neurocitás, azaz az érzelmi stabilitás – mennyiben befolyásolják a bölcsességet. Míg a fenomenológiai bölcsességgel pozitívan korrelált a lelkiismeretesség, az extraverzió és a barátságosság, ezzel szemben negatívan függött össze a neuroticizmussal. Ugyanakkor a performatív bölcsesség egyetlenegy tulajdonsággal sem mutatott együttjárást. További érdekesség, hogy a kutatók semmiféle összefüggést nem véltek felfedezni a narcizmus és a bölcsesség között, az önbecsülés azonban erősen összefüggött a fenomenológiai bölcsességgel.

Amikor a szakértők a bölcsesség és a jóllét kapcsolatát vizsgálták, arra jutottak, hogy a jóllét – legyen az hedonikus vagy eudaimonikus – erős, pozitív összhangban van a bölcsességgel, megjegyezve, hogy

a bölcs ember vélhetően képes arra, hogy elégedetten tekintsen az életére, függetlenül az objektív körülményektől. 

Összegezve, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a bölcsesség magában foglalja a rugalmasságot az egyén gondolkodásmódjában, a hajlamot és hajlandóságot a különböző ötletek és perspektívák elfogadására, valamint a felfedezés, a pszichológiai növekedés és a személyes kiteljesedés irányába való nyitottságot.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / primipil

Krajnyik Cintia