Társas állatok vagyunk

Amikor két kutya találkozik, rögtön megszagolják egymást, hogy el tudják dönteni, a másik példány barát-e, vagy ellenség. Noha az emberek világa alapvetően a vizualitásra épül, így az egymásról alkotott benyomásainkban kiemelt szerepet játszanak a látási ingerek, a szaglás továbbra is fontos támpont a szociális tájékozódásban – maximum nem tudunk róla. Ennek ellenére egyre több vizsgálat mutatja ki, hogy az ember ebből a szempontból nem annyira különbözik más szárazföldi emlősöktől:

mi is szagmintákat veszünk egymásról, és a testszagok hasonlóságából következtetünk egyrészt a köztünk fennálló rokonság fokára, másrészt a testszag egymás érzelmi állapotairól is jelzést ad. 

Ezeknek az ismereteknek a birtokában tervezett izgalmas kísérletet egy izraeli kutatócsapat, amely pár hete publikálta eredményeit a Science Advances című szaklapban. A tudósok arra voltak kíváncsiak, vajon hasonlóbb-e a testszaguk azoknak a barátoknak, akik elsőre klikkeltek, azaz szinte pillanatok alatt egymásra találtak. 

Szigorú protokollt kellett követni

A kutatás kis létszámú mintával, de precízen kidolgozott módszertannal zajlott. Összesen 20 azonos nemű barát-pár vállalta a részvételt, olyanok, akik saját elmesélésük alapján megismerkedésükkor rögtön egymásra hangolódtak. A személyeknek néhány napig követniük kellett a kutatók útmutatásait: nem ehettek bizonyos ételeket (például hagymát, fokhagymát), nem használhattak parfümöt, dezodort, illetve csak a labor által biztosított illatmentes szappannal tisztálkodhattak. Ezután kaptak egy friss, tiszta pólót, hogy abban aludjanak. Végül ezeket a pólókat kellett visszajuttatni az egyetemre, hogy aztán egy elektromos orr, úgynevezett eNose, illetve 25 bátor önkéntes megszagolgathassa a pizsamának használt ruhadarabokat.

Az eNose, gép lévén, rendkívül pontos szagmintát tudott venni a pólókból. Ezzel szemben az önkéntesek olyan testszaghármasokat kaptak, amelyben két illatanyag a barátpártól származott, egy pedig egy velük azonos nemű testszagdonortól. Azt kellett többek között megtippelniük, melyik lehet a kakukktojás, azaz a nem baráttól származó minta.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Kiderült, hogy az azonos nemű, elsőre klikkelő barátok testszaga hasonlóbb volt egymáshoz, mint két, véletlenszerűen választott emberé. Sőt, egy további vizsgálatban a testszag hasonlósága alapján 71 százalékos pontossággal meg lehetett jósolni, két idegen mennyire fog klikkelni egymással. 

Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy azért rengeteg még a kérdés a kutatással kapcsolatban. Túl azon, hogy az eredmények csak korlátozottan általánosíthatók más populációkra, semmit nem árulnak el a hosszabb idő alatt kialakuló barátságokról, a különböző nemű emberek kapcsolódásairól, vagy a romantikus érzelmekről. Nagyon izgalmas kezdőlépést jelenthetnek viszont a benyomásformálás és a szaglás összefüggéseinek feltárásában. 

Megyünk az orrunk után?

Amikor másokkal találkozunk, nemcsak a látási vagy a hallási ingereket használjuk fel az illetővel kapcsolatos döntéseink meghozatalához. A személy testszaga is fontos információforrás, amely anélkül is befolyásolhatja a viselkedésünket, hogy ennek a tudatában lennénk. Ezt nevezik a pszichológiában szubliminális, azaz küszöb alatti észlelésnek. A másik szagából óhatatlanul az egészségi állapotára, az érzelmeire, vagy az életmódjára következtetünk, és ez hatni fog arra, ahogyan róla gondolkodunk, ahogyan hozzá viszonyulunk. 

Igazából egészen elképesztő, mi mindent találtak azok a korábbi kutatások, amelyekre az izraeli tanulmány hivatkozik. Tudtad például, hogy a könny szaga csökkenti a férfiakban a tesztoszteron szintjét, amitől potenciálisan kevésbé lesznek agresszívak?

Pusztán szagok alapján képesek lehetünk megérezni azt is, ha valaki beteg, támadni készül, félelmet, stresszt, depressziót vagy boldogságot él át.

A számunkra idegen testszagokkal való találkozás pedig fokozza az aktivitást a limbikus rendszerünkben, és a félelemhez hasonló agyi mintázatokat vált ki belőlünk. A testszagok hasonlósága viszont növelheti a szimpátiát, és azt az érzést keltheti bennünk, mintha régről ismernénk a másikat. 

Mindezzel összhangban arra is léteznek kutatási adatok, hogy az anozmia (a szaglásvesztés) vagy a hyposmia (a szagláscsökkenés) milyen változatos módokon ronthatja az életminőségünket. Kevésbé élvezzük az ételeket, tompábbak lehetnek az érzelmeink, nem tudunk élesen felidézni emlékeket, nem annyira kívánjuk a szexet. Kutatások szerint egyébként több tízmillió szagot is képesek vagyunk érzékelni, de ezeknek csak a töredékét tudjuk azonosítani, megnevezni. Tehát amikor azt mondjuk magunknak, hogy az ösztöneinkre hallgatunk, tulajdonképpen lehet, hogy valójában kiszagoljuk, mi a helyes döntés – és ez valahol nagyon állat.

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Flashpop