Ütés nélkül is fáj – láthatatlan gyermekbántalmazás, és hosszú távú következményei

–

„Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb”

– olvashatjuk az Antigonéban. Már időszámításunk előtt is tudták, amit a fejlett tudomány csak megerősített: mi vagyunk a „teremtés koronái”, a legösszetettebb gondolkodású élőlények. Ennek azonban ára van: agyunk huszonöt éves korunkig fejlődik, és míg például egy zsiráf már órákkal a születése után feláll, és nagyjából ötévesen már teljesen önellátó, az ember az első életszakaszában rettentően sérülékeny. Ezért a miénk ez a különleges fogalom: a gyerekkor.

Felnőve hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez az időszak nem csak testi, lelki szempontból is fokozottan érzékeny.

Elég, ha arra gondolunk, mennyit jelentett egy-egy pozitív, minket megerősítő vagy negatív, lehúzó jelző, mondat, amit gyerekként hallottunk, de felnőttként is a fülünkben cseng. Ez alkalommal arra keresem a választ, hogy az ilyesmi miért hat olyan erősen az emberre, és milyen hosszú távú következményei lehetnek annak, ha egy gyereket rendszeresen bántanak szavakkal.

Zsófi, egy barátnőm például tizenöt év után is emlékszik rá, hogy az osztályában hangadó kislány azt mondta neki, mondja meg az apukájának, hogy vegyen jobb ruhákat Zsófinak, különben nem járhat többé abba az osztályba. Zsófi mindig nagyon csinos, de még mindig sokat szorong az öltözködésén. De van olyan barátnőm is, akiben ott kezdődtek a testével – és emiatt az étellel – vívott belső harcok, hogy hétéves korában egy családi barát azt mondta neki, hogy sörhasa van. Ismerek példát az ellenkezőjére is: egy kisfiút sokan csúfoltak, amikor iskolába ment, mert szemüveges volt, és visszahúzódó. Biztos volt benne, hogy sosem lesznek barátai. Az édesapja viszont megígérte neki, hogy később sok barátja lesz. A mai napig emlékszik a jelenetre, amikor ezt az ígéretet kapta, mert valamit megváltoztatott benne, amit akkor észre sem vett. Ma már végzős egyetemista, és valóban bőven elég barátja van. 

Miért hatnak ilyen erősen a szavak egy gyerekre? 

A visszautasítás vagy a társadalomtól való elszigeteltség érzése még felnőtt korban is a fizikai fájdalomhoz hasonló reakciókat okozhat. Ennek oka az emberi faj múltjában keresendő: a több tízezer év alatt, amikhez alkalmazkodva az emberi agy kifejlődött, ha valaki egyedül maradt, nehezen élt túl. Ez gyerekkorban fokozottan igaz volt. Így – bár minden ember más és más –  alapvetően a gyermekkorban alakuló énképben van a legnagyobb szerepük más embereknek, kiváltképp a gondviselőknek és olyan személyeknek, akikhez a gyermeket érzelmi kapcsolat fűzi.

Így a tőlük érkező reakciók és vélemények a gyerekek önértékelésének legfontosabb elemei, és mivel nincsen „forráskritikájuk”, vagyis nem bírálják felül a tapasztalataik alapján az őket érő szavakat, és nem is tudnak különbséget tenni a valóság és a kimondott szavak között, nagy hatással van rájuk, amit hallanak.

Ez a hatás idegtudományi szempontból is érvényesül: a fejlődő agy kémiai működését negatívan befolyásolja a gyermekkori emberi kapcsolatokban megtapasztalt stressz, amit az esetleges érzelmi bántalmazás okoz. 

Érzelmi bántalmazás otthon és azon kívül

Egyre több népegészségügyi szempontból fontos kutatás vizsgálja a gyerekkori élmények egyéni és össztársadalmi hatásait, mivel világossá vált, hogy azok mindkét szempontból nagy jelentőséggel bírnak. Az eredmények szerint a gyermekekkel szembeni érzelmi bántalmazás nagy arányban járul hozzá a mentális betegségek közül a depresszióhoz, az étkezési zavarokhoz, az alkoholizmushoz, de öngyilkossági kísérletekhez és poszttraumásstressz-szindrómához is. Talán váratlanabb szempontból is károsítják az egészséget a bántó szavak: van összefüggés a dohányzásra, az elhízásra, a felelőtlen szexuális viselkedés miatti, nemi úton terjedő betegségekre való hajlam és a gyermekkori érzelmi bántalmazás között.

Szintén elkeserítő eredmény, hogy az alkoholizmus kivételével mindez igaz az iskolai csúfolódás, vagyis a „bullying” áldozataira is. Az eredmények tanulságaként több kutatás állítja, hogy

a gyermekkori érzelmi bántalmazás igen gyakori, és okozhat annyira súlyos károkat, mint a szexuális vagy a fizikai bántalmazás, mivel utóbbiaknál a gyermeknek van valamilyen sejtése arról, hogy ami vele történik, az helytelen, az előbbinél viszont ez nincs. 

Mi számít érzelmi bántalmazásnak? Hogyan látható valakin, hogy ilyesmit él át? 

A pszichés bántalmazás és elhanyagolás a fizikainál jóval nehezebben felfedezhető, mert bár általában a fizikai bántalmazást vagy elhanyagolást kíséri a lelki bántalmazás – aminek egyik formája az érzelmi elhanyagolás –, önmagában is nagyon gyakori jelenség, és értelemszerűen nincsenek jól látható jelei.

Emiatt pedagógusok könnyebben fedezhetnek fel ilyesmit, mint védőnők vagy gyerekorvosok, viszont aki valaha járt közoktatási intézményekben, tudja, hogy óriási feladat az egyéni figyelem biztosítása a diákoknak. 

Az érzelmi bántalmazásnak nagyon sok formája van. Igyekszem azokat kiemelni, amik alapján könnyen következtethetünk a többire, így rájöhetünk, bántalmaztak-e bennünket, vagy esetleg valamilyen okból érzelmileg bántalmazunk-e valakit anélkül, hogy ez tudatosodna bennünk. Ilyen tehát egy gyerek megszégyenítése vagy állandó kritizálása, a folyamatos ignorálása, a magára hagyása, vagy az, ha szarkasztikus megjegyzéseknek, gúnyolódásnak teszik ki. Az, ha nem veszik figyelembe a határait, mindig többet és többet várnak el tőle. Ha nem fejeznek ki pozitív érzelmeket az irányába, nem dicsérik meg, ha jól teljesít valamiben.

Egy érzelmileg bántalmazott gyerek pedig sokféleképpen reagálhat arra, ami őt éri. Például megmagyarázhatatlanul megváltozhat a mindennapi viselkedése, agresszívabb, szorongóbb és társaságkerülőbb is lehet. 

Kiutak

Akár mi magunk szenvedünk a gyermekkori érzelmi bántalmazás hosszú távú következményeitől, akár ismerünk azt elszenvedő gyereket, de még akkor is, ha mi magunk tapasztaljuk, hogy ilyesmit teszünk egy gyerekkel, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ez – az utóbbi két esetben – lehet az óvoda- vagy iskolapszichológus is. De szakemberek által írt könyvek is hasznosak lehetnek a gyógyuláshoz. 

Bár ezt nem tudom semmilyen kutatással alátámasztani, eddigi tapasztalataim alapján azt gondolom, emberközi kapcsolatok és érzelmi gyógyulás terén minden próbálkozás félsiker. 

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images