Egy nagy csalódás után újra szerelembe esett: Jocó bácsi a piacon

–

Lassan egy éve lakunk az új lakásban, de eddig nem igazán érzékeltem, mennyire közel van a Lehel piac

A nagy életmódváltás és a nyári szünet közepette jöttem rá, hogy ha igazán friss zöldséget és húst akarok enni, akkor bizony oda kell mennem. Már az első alkalom után rájöttem, hogy én egy igazi piacos arc vagyok. Sőt, mindig is az voltam. Egész kisgyerekkorom óta jártunk anyáékkal piacra.

Vasárnap reggelente korán felkeltünk, beültünk az autóba, és elmentünk Veszprémbe, a lengyel piacra. 

Azt amúgy tudjátok, hogy a név honnan ered? Én sem tudtam, úgyhogy utánanéztem. Szóval a 80-as években a lengyel gazdaság romokban hevert, az élelmes kereskedők viszont próbálták ezt is túlélni. Így amit az egyik szocialista országban meg tudtak venni olcsóbban, azt a másikban eladták egy kicsit drágábban.

Tizennyolc éves koromban megadatott, hogy eljussak Zakopanéba, és ott elmehessek egy igazi lengyel piacra. Az tényleg pont olyan, mint nálunk volt a szocializmusban.

Veszprémben egy hatalmas területen van minden, amit az ember csak el tud képzelni, sőt sokszor az is, amit nem. Bóklásztunk, válogattunk, ettünk. Ez amolyan családi program volt, a szüleim, amikor csak tehetik, a mai napig járnak oda.

Persze közben más piacokat is felfedeztünk már, szóval tényleg van piacos tapasztalatunk

Annyira, hogy apa ma már pénteken és szombaton Veszprémben dolgozik a Vásárcsarnokban (igen, ott árulja a kolbászt, sonkát, hurkát meg mindenféle „disznóságot”).

Amikor egyetemre kerültem, véletlenül pont egy kis piac mellé költöztem, tehát oda jártam zöldségért, gyümölcsért. Aztán akkorát csalódtam benne, hogy egészen sokáig piacnak még a közelébe sem mentem. Történt ugyanis, hogy

szemtanúja voltam annak, amikor megérkezett egy fejkendős, klasszikus piacozós néni, akinek a táskájából előkerült egy nejlonba csomagolt, tescós répa, amit szépen kibontott, aztán kirakta a pultra, és úgy árulta, mint a saját termékét.

Ritkán érzi magát az ember annyira becsapva, mint ahogy ott és akkor éreztem magam. Annyira, hogy napokig dühöngtem, majd többet nem mentem arra a piacra. Meg jó ideig másikra sem.

Aztán Pesten kezdtem el újra felfedezni magamnak, mert – mily meglepő! – a suli mellett is pont van egy piac

Reggelente, tanítás előtt, mindig beugrom vásárolni ezt-azt. Nagyban segített a korábbi traumán túljutni, hogy az egyik diákom anyukája is a piacon dolgozik, ez valamelyest helyreállította a megrendült bizalmamat. Ő ugyanis megmutatta, hogyan lehet ezt jól csinálni.

Azóta újra járok piacra, gyönyörködni, válogatni, nézelődni, vagy csak úgy lenni, és magamba szívni azt a nyüzsgést, amit egy piac nyújt.

Vágyom arra, hogy szép, igényes pultokat lássak, ahol a zöldségek színesen, csalogatón, rendezetten várják a vevőket. 

Közben persze az embernek lesznek kedvenc helyei

Most már tudom, hol a legfinomabb a mini-savanyúuborka és a gyöngyhagyma – igen, szerintem utóbbi a legjobb, és azt is megtudtam közben, hogy ezt a legmacerásabb elkészíteni. Azzal is tisztában vagyok, melyik hentesnél találom a legjobb húst, melyik a legjobb virágos stand, és hol a legfrissebb a zöldség.

Az eladóknak mindig van egy kedves szavuk, mosolyuk vagy akár egy ötletük is arra, hogy miért azt és miért ott vegyem meg.

Szeretem azt, ahogy óriási dumákkal adják el magukat.

Nehéz úgy elmennem egy sajtpult előtt, hogy ne „csússzon be” a táskámba egy kis füstölt sajt meg egy kis friss is (oké, a zöldfűszeresnek sem tudok nemet mondani). Mondjuk, most tényleg ellenállok ezeknek a finom csemegéknek, mert a diétámba nem fér bele, de ha megvan a cél, akkor újra „becsúszik”, ebben biztos vagyok.

Budapesten és Magyarország szinte minden pontján rengeteg piac van, amit megéri megnézni, érdemes felfedezni, akár csak egy séta erejéig is. A termelők által gondosan nevelgetett zöldségnél, a féltő gonddal óvott gyümölcsnél, a türelemmel főzött lekvárnál, a saját kézzel pergetett méznél, a családi recept alapján előállított kolbásznál nincs jobb. Tényleg.

Nekik ez az életük, a munkájuk, nekünk pedig az örömünk. Szóval ezzel mindenki csak nyerhet…

Piacra fel!

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Edwin Tan