Ma bíróság elé is kerülhetne Dustin Hoffman a 45 évvel ezelőtti viselkedéséért
Megkérdőjelezhető módszerekkel készült a Kramer kontra Kramer
45 évvel ezelőtt, 1979. december 19-én mutatták be Amerikában a Kramer kontra Kramer című filmet. Az Avery Corman regényéből készült mozi azonnal óriási kritikai és kasszasiker lett – több mint 100 millió dolláros bevételt hozott. A bemutató idején épphogy harmincéves Meryl Streep pedig, – akire eredetileg nem is az anya szerepét osztották volna – elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat… amit aztán véletlenül a vécében felejtett. Pedig megküzdött érte: Dustin Hoffman mai szemmel nézve különösen kegyetlen módon próbálta belőle a forgatáson a maximumot kihozni. Fiala Borcsa írása.
–
Az apa is szülő
Ted Kramer karrierista férfi, akinek a munkája előbbre való, mint a családja. Felesége, Joanna egy nap besokall, és lelép, hátrahagyva a kisfiát, Billyt is. A férfi – aki addig nem igazán vette ki a részét a gyereknevelésből, így fogalma sincs, hogyan kell háztartást vezetni vagy szülőnek lenni – hirtelen a mély vízben találja magát. Nemcsak a felesége elvesztése felett érzett kudarccal, de a hétköznapok feladataival is meg kell birkóznia. Nagy nehezen végül sikerül zöld ágra vergődnie, felnő a feladathoz. jó apává válik.
Ám ekkor – másfél év elteltével – felbukkan Joanna, aki rájön, szörnyű hibát követett el, és szeretné a fiát visszakapni. Ted azonban nem hajlandó lemondani róla, ezért bíróságra mennek, hogy megküzdjenek a fiuk felügyeleti jogáért. A bírósági tárgyalásra a néző már mindkét szereplőt megkedveli: Ted, aki egy igazi arrogáns seggfej volt az elején, nagy átalakuláson ment keresztül, szerető, gondoskodó apa vált belőle. Joanna karakterének nehéz helyzetét szerintem sok nő át tudja érezni: imádja a fiát, de úgy érzi, jelenlegi élethelyzetében megfullad. Annyira szenved, hogy már csak azért sem tud jó anyja lenni a fiának. Mint ahogy a repülőgépeken is elmondják: magát kell megmentenie először.
Különösen szívfájdító az a jelenet, amikor a lakásból kilépve sírva könyörög a férjének, ne kérje, hogy visszamenjen az ajtó másik oldalára, mert abba idővel belehal.
A filmet fontos kontextusban látni: 1979-ben készült, és Amerikában. Ekkorra már kezdtek átalakulni a férfi-női szerepek, de ha válásra került a sor, szinte biztosan a nők kapták a gyerekek felügyeleti jogát – hacsak nem követtek el valami főbenjáró bűnt. A Kramer kontra Kramer ezt a felállást, a berögzült elképzeléseket cselendzselte: igen, elhagyhatja egy nő a férjét és a gyerekét is, egy apából is lehet jó szülő, és egy apa is megkaphatja a gyerekfelügyeleti jogokat.
Valódi szívfájdalmak
A két főszereplő a való életben is fájdalmas drámákon ment keresztül. Hoffman nemcsak a kamerák előtt, de a valóságban is egy válás kellős közepén volt, így valószínűleg személyes okokból is felpiszkálta őt az eljátszott szerep, illetve a Joannával való konfrontálódás.
Meryl Streep pedig ekkoriban veszítette el vőlegényét, John Cazale-t tüdőrák miatt. Nem sokkal később megismerkedett Don Gummerrel, akivel aztán négy évtizeden keresztül volt házas, négy közös gyerekük van. (Tavaly októberben jelentették be, hogy pár éve külön élnek.) A Kramer kontra Kramer forgatásának végére Meryl már állapotos volt, el lehet hát képzelni, milyen iszonyú érzelmi hullámvasúton száguldott a magánéletében – a legnagyobb magasságokat és mélységeket élte át. Hoffman pedig mindezt gátlástalanul kihasználta azért, hogy minél több feszültséggel töltse meg a jeleneteket.
Mindent a film sikeréért
Dustin Hoffman szívesen élt a meglepetés erejével. Az éttermi jelenetben, amikor a falhoz vágja a borospoharát, csak az operatőrnek szólt, mit tervez, neki is csak azért, hogy biztosan jó szögben tudja rögzíteni. Meryl Streep döbbent reakciója tehát teljesen valódi volt.
Amint vége lett a felvételnek, felháborodottan rákiabált Hoffmanra, amiért ennyire megijesztette.
A híres jégkrémes jelenet – ahol Billy fellázad Ted pocsék kreálmánya ellen, és a vacsora helyett inkább a desszertet szeretné megenni – szintén teljesen improvizatív volt, de annyira tetszett a rendezőnek, hogy meghagyta.
A legifjabb férfijelölt
A nyolcéves kisfiút, Billyt játszó gyerekszínészt, Justin Henryt az alakításáért ja legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára jelölték, amivel ő lett a valaha volt legfiatalabb Oscar-jelölt. Henryt rengeteg jelentkező közül választották ki. A rendező, Benton tudta, hogy olyan gyerekre van szüksége, aki „egy súlycsoport” Hoffmannal, különben nem fog működni a kettősük. Úgyhogy a meghallgatáson azt kérte Dustintól, „dobjon be mindent, amije van”, inkább ott derüljön ki, ha valamelyik gyerek ezt nem bírja elviselni.
„Az egyetlen, aki annyit adott vissza, amennyit kapott, az Justin volt. Neki megvolt a tekintélye” – állítja a rendező, aki szerint Henry egy istenadta tehetség. A válogatás végén már csak két fiú maradt bent, akik közül nehezen tudtak választani. Végül azért Justin Henryre esett a választás, mert ő jobban hasonlított Meryl Streepre.
Henry később is folytatta a színészi karrierjét, az utolsó filmszerepét 2023-ban játszotta.
Trauma
Érdekesség: a tárgyalótermi jelenetekben szereplő gyorsírónak valóban ez volt a foglalkozása. A felvételek között Hoffman szívesen beszélgetett vele, így azt is megkérdezte tőle: sok válóperes ügyön dolgozott-e. Mire azt felelte: régebben így volt, azonban
érzelmileg túlságosan fájdalmasnak találta őket, és teljesen kiégett tőle, úgyhogy áttért a gyilkossági ügyekre, amelyeket szerinte sokkal könnyebb kezelni.
Streep csak egy egyéjszakás kaland lett volna
Eredetileg Merylre egy nyúlfarknyi szerepet akartak osztani: Phyllis figuráját, a nőét, akivel Ted Kramer összeakad egy éjszakára. Streep azonban rögtön az elején megmutatta, hogy ő ennél messze többet tud. Bevonult a szállodai lakosztályba, ahol Hoffman, a rendező Benton és a producer Stanley R. Jaffe ültek, és közölte, elolvasta Corman regényét, és szerinte ebben Joanna egy „ogre, egy hercegnő, egy szamár”, és szerinte teljesen rosszul írták meg a karaktert, mivel túl homályos, hogy miért hagyja ott a férjét, ahogy a visszatérésének a motivációja sincs kellőképpen kidolgozva.
Kijelentette, hogy amikor (SPOILER) az utolsó jelenetben az asszony lemond Billyről, azt a fiú érdekében teszi, nem a sajátja miatt. És hogy Joanna nem egy rosszindulatú, gonosz nőszemély, az ő küzdelme azoké a nőké, akik hasonló gyötrődéseken mennek keresztül, ezért fognak tudni a nézők azonosulni vele. Meryl Streep legalábbis így emlékszik az ominózus jelenetre.
A három férfi azonban másképp idézte fel az eseményeket, beléjük ennyire határozottan nem vésődött be Meryl rettenthetetlen szónoklata.
Ők mást láttak benne. A gyászát, amitől sebezhető volt és törékeny. Egymásra pillantottak, és tudták: igen, ez itt Joanna. Megrendült, de nem neurotikus.
A pofon, ami majdnem hazavágta az egész produkciót
Annak a jelenetnek a felvételekor, amikor Joanna otthagyja a férjét, Dustin Hoffman a végletekig elment, hogy kihozza a legtöbbet a színésztársából. Hogy a cél szentesíti az eszközt? Szerintem nem, de ez az én privát véleményem.
Meryl Streep úgy gondolta, jól hozza a zaklatott anyát, aki épp készül hátrahagyni a saját gyerekét azért, hogy megmentse magát. Ám Hoffman minden bizonnyal ezt keveselte. Úgyhogy fogta magát, és lekevert egy irtózatosan nagy pofont a színésznőnek.
„Halottak vagyunk” – ez volt a rendező első gondolata, amikor meghallotta a csattanást, és meglátta Merylt az ütéstől égő arccal. Hoffmannak még ennyi sem volt elég.
Amikor Streep beszállt a liftbe, és a kamerák az arcára fókuszáltak, a másik oldalon Hoffman állt, aki John Cazale-lal való kapcsolatával, illetve a férfi halálával kezdte el őt gúnyolni. Csak azért, hogy olyan lelkiállapotba hozza, amilyenbe szerinte a színésznőnek kellene lennie. És ami a legdurvább: Meryl Streep később, amikor egy tévéműsorban mindezt elmesélte, a végén hozzátette: Dustin Hoffman tagadja, hogy mindez megtörtént volna.
Lehet, hogy a film maga a férfi és női egyenjogúságról, az egyenlő szülői és önmegvalósítási jogokról szólt… de az a forgatáson ezek szerint még egyáltalán nem volt jellemző.
Kizsarolt könnyek
Pedig nem a színésznő volt az egyetlen, akivel manipulatív módon bánt Hoffman csak azért, hogy úgy viselkedjen, ahogy neki tetszik. Az egyik komoly jelenet eljátszása előtt Dustin azt mondta Justin Henrynek, a nyolcéves kisfiúnak: képzelje el, hogy elveszíti a kutyáját. Annál a jelenetnél pedig, amikor Billy leesik a játszótéri mászókáról, a felvétel előtt Hoffman odament a kisfiúhoz, és tudva, mennyire megszerette a stábtagokat, leguggolt hozzá, és elmagyarázta neki, hogy az ő filmes családja csak átmeneti, abban a pillanatban, hogy véget ér a forgatás, soha többet nem fogja őket látni. „Ott van például Eddie, látod? Vele valószínűleg soha többet nem találkozol.” Mire Justin könnyekben tört ki, a balesetről szóló felvétel pedig jól sikerült. De a kisfiú még a jelenet után sem tudta abbahagyni a zokogást.
Források: PremiumHollywood, VanityFair
Kiemelt képünk forrása: Örökmozgó