Advertisement

Bicikliút, járda, úttest?

Imádok a gyerekeimmel biciklizni, de vannak dolgok, amiket meg kellett tanulnom. Például azt, hogy az első 100 méteren mindenki szomjas lesz, a tervezett táv felénél pedig elkezdik kérdezgetni, hogy mikor érünk már oda. Mert éhesek. Pisilniük kell. Ha viszont odaértünk, akkor nem akarnak leszállni a bicikliről. De a vicces helyzeteken túl van néhány alapszabály, amit fontos betartani. 

Az első és legfontosabb, hogy bár a legtöbb esetben tilos járdán kerékpározni, a tizenkét év alattiakra más szabályok vonatkoznak. Főút mellett közlekedhetnek járdán, illetve akkor is, ha az úttest kerékpározásra nem alkalmas.

Ha pedig a gyermek tartózkodhat a járdán, akkor a kísérője is. Azt persze, hogy mi alkalmas erre és mi nem, elég nehéz meghatározni, de meg lennék lepve, ha bármelyik rendőr belekötne abba, hogy két tíz év alatti gyerekkel nem pattanunk ki még a buszsávról leválasztott bicikliútra sem Budapesten, amikor a buszosok és az autósok is gyakran húsz centire húznak el mellettem, néhányan lassítás nélkül. (Egyedül is szoktam biciklizni, szóval van személyes élményanyagom.) Viszont muszáj beszélni a járdán biciklizés szabályairól, amikre egyébként a KRESZ is kitér. 

 

Tíz km/óránál nem lehet gyorsabban menni, de szerintem a kisgyerekes szülőket ez mérsékelten érinti. Az viszont annál inkább, hogy a járdán a gyalogosoknak van elsőbbsége, és a bicikliseknek kell alkalmazkodniuk. Szerintem fontos ezt az első pillanattól tisztázni, kedvesen elnézést kérni, ha esetleg nem férünk el, ha pedig kifejezetten tömeg van, akkor le kell szállni, és inkább toljuk a bringát. Ettől függetlenül szerintem mindig lesznek olyan gyalogosok, akiket zavar a biciklisek jelenléte a járdán, nekik persze lehet idézni a KRESZ vonatkozó részeit, de szerintem célszerűbb inkább nyeregbe pattanni és továbbhaladni – nincs itt semmi látnivaló, „rossz napja van a néninek/bácsinak” szoktam mondani a gyerekeimnek.

Egy másik fontos kérdés a családi bringázásban a haladási sorrend, amiről megoszlanak a vélemények.

Van, aki szerint a felnőtt vezeti a sort, és a gyerekek mennek utána, hogy ha bármilyen váratlan helyzet adódik, akkor ő szembesüljön vele először. Én a másik iskolát képviselem, de hangsúlyozom, hogy nekem óvatos gyerekeim és nagy hangom van, ami ehhez a felálláshoz elengedhetetlen. Meg az is, hogy egyelőre a bicikli kerekének méretéből adódóan mindenképpen, de talán még fizikai erőfölény okán is gyorsabb vagyok, mint a gyerekeim. Amikor viszont négyen biciklizünk, csodásan közre tudjuk fogni a gyerekeket, az a legideálisabb. 

A biciklis közlekedést gyakorolni kell.

Bár elvileg semmilyen KRESZ-tudás nem szükséges ahhoz, hogy valaki bringával szabaduljon rá a közutakra, szerintem azért érdemes a közös biciklizés megkezdése előtt, sőt, akár szezonok elején tartani néhány KRESZ-parkos főpróbát. Budapesten mindenki a Városligeti KRESZ-parkot ismeri (mert az a legrégebbi és talán a legnagyobb), de szerencsére ma már nagyon sok más KRESZ-park van Budapesten és vidéken is, úgyhogy érdemes körülnézni. Főleg, hogy a városligetit hamarosan felújítják, aminek során valószínűleg nem lehet majd használni. ITT egy lista, amin sok budapesti park szerepel.

A KRESZ-parknál talán még izgalmasabb újdonság a pumpapálya, ami egy dimbes-dombos bicikli (vagy más guruló jármű) ügyességi pálya, ahol körbe-körbe haladva lehet fejleszteni a használati készségeinket. Budafokon biztosan van, azt már teszteltük, de érdemes rákeresni ezen a néven, mert szerencsére egyre több épül.  

 

Ki és hol rollerezhet?

Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, de szerintem a roller inkább játék, mint közlekedési eszköz, ha gyerekekről van szó. A budapesti járdák tapasztalatom szerint nem elég simák a biztonságos haladáshoz, maximum a rakparti bicikliutak lehetnek alkalmasak, de azok között több van, ami térköves (erről majd a görkoris fejezetben írok részletesebben). De lehet, hogy mi próbálkoztunk mindig pont rossz helyeken, mindenesetre én már estem rollerrel nem látható gödör miatt, és nem jó élmény. Arra viszont, hogy a társasházhoz tartozó parkolóban a szálkázáshoz vásárolt kis bóják segítségével szlalomozzunk, és különböző lábkitartós, guggolgatós egyensúlygyakorlatokat végezzünk gurulás közben, tökéletes a roller. Amikor kicsik voltunk, apukám biciklis ügyességi pályát „épített” nekünk, amiben egy pohár vizet kellett átvinni egyik sámliról a másikra, és a kerti tujákat kellett kerülgetni. Én egyelőre ennek a rolleres verzióját próbáltam, és nagyon bejött. De készült már közös zenés koreográfia is, amikor egyszerre mozogtunk, szóval van ebben potenciál, csak nem feltétlenül az, hogy A pontból eljutunk B-be.

A roller legújabb változata az elektromos verzió, amihez készült egy új KRESZ-módosítás, és ez alapján alapján kétféle kategóriába sorolják ezeket az eszközöket. A 350W-nál nagyobb teljesítményűek 25 km/h-nál gyorsabban tudnak menni, és csak 16 év fölöttiek vezethetik.

De az, hogy pontosan hol közlekedhetnek, egyelőre szürke zóna. A telefonos appal bérelhetők elvileg nem használhatók 18 év alatt, de gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki látott már ilyennel rollerező gyerekeket. Ráadásul a korosztályi besorolás – amellett, hogy fontos – nem jelenti automatikusan, hogy az adott felnőtt vagy majdnem felnőtt ismeri a KRESZ-t, szóval ez elég nehéz ügy. És akkor ott vannak még a segwayek, hooverboardok és mindenféle más, elsősorban nagyobb gyerekeknek készült közlekedési eszköz.

Nyolc kerék, de nem mindegy, egymáshoz képest hogyan

Mivel még mindig imádok görkorizni, szerintem ez a legtökéletesebb szabadon száguldás, alig vártam, hogy a gyerekeim is csatlakozzanak hozzám. Jégen már egészen ügyesek voltak, amikor két éve a „nyuszi” hozott nekik görkorit. Igen ám, csakhogy a nyuszi naivan azt gondolta, hogy a jégen is kicsit bizonytalan gyerekeknek jobb lesz egy kétsoros görkori. Nem is tévedhetett volna nagyobbat,

a kétsoros görkori ugyanis nagyon szuper, de teljesen más típusú mozgás, mint a jégkori. Az egysoros viszont egészen hasonló, szóval, ha a gyereketeknek már van jeges tapasztalata, akkor azzal jobban jártok.

Viszont a görkorihoz egészen sima út kell – én már megyek térkövezett bicikliúton is, de a lábaimban lassan harminc évnyi gurulás van. Budapesten mi az Árpád- és a Margit híd között lévő rakparton szoktunk gyakorolni a pesti oldalon, ott jó darabig aszfaltozott a bicikliút. Persze a gyerekek egyelőre jobban szeretnek a már említett parkolóban gyakorolni, mert nekik még nincs igényük arra, hogy hosszan simogassa a menetszél az arcukat, valószínűleg azért, mert még nem is mennek elég gyorsan hozzá. Nekem viszont van, úgyhogy egyedül is el szoktam menni.

Ti hol, milyen járművel és milyen felállásban gurultok?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Imgorthand