–

Nem mondanám, hogy érzem azt a nagy nyári feelinget. Nagyjából mostanra realizáltam, hogy itt az ideje a nyári programoknak, lehet vízpartra menni… elvileg.

Amellett, hogy továbbra is fenntartom, hogy az otthonnyaralás intézménye nem létezik gyerekekkel, azért minden nyáron csinálok egy Nagy Nyári Élménylistát, aminek nagyjából a negyedét ki is pipáljuk. Nem tragédia ez – így legalább kevesebbet kell hozzáírni a következő nyárra.

Szóval szerintem a városi nyár is tartogat szuper élményeket, gyerekekkel is, a kerti felfújt medencén túl is. (Persze azért az is kell.)

Kertek a városban

Bár a társasháznak, ahol élünk, van egy cuki kis kertje, de amióta a gyerekeim rákattantak a növényfotózásra, igyekszünk megkeresni azokat a helyeket, ahol a saját kertünkön kívül is lehetünk zöldben. Szerencsére Budapesten erre elég sok lehetőségünk van – mondom is, hogy mik a kedvenceink.

  • Az Epreskert a Képzőművészeti Egyetem mögött általában elég csendes.
  • A Füvészkertben szuperjól lehet piknikezni, és nemrég felfedeztem, hogy Zuglóban van egy, a fotók alapján nagyon hívogatónak tűnő japánkert, ami egyébként egy kertészeti technikum japánkertje, és ráadásul este nyolcig nyitva van. Ez előkelő helyen szerepel a nyári programlistámon, főleg, amióta felfedeztem, hogy a gyerekeknek mást jelent a piknik, mint nekem. Szerintük ugyanis már az „piknik”, hogy egy leterített pléden elfogyasztunk pár szelet gyümölcsöt uzsonnára

Én viszont a pikniket mindig valami nagyobb szabású, kosaras-villásreggeli stílusú programnak képzeltem, ami annyira nagy előkészületet igényel, hogy ritkán fér bele. Amióta bevezettük a minipiknik fogalmát a családi szótárba, sokkal gyakrabban kerül elő a pléd.

  • Végül ITT már megírtam azokat a szabadtéri helyeket, ahol gyakran előfordulunk nyaranta, ez idén sem változott.

Mi dobna fel jobban egy unalmas napot, mint egy kis sár?!

Ha úgy alakul a hétvége vagy egy hosszabb délután, hogy nincs komolyabb programötletünk, akkor rendszerint valaki bedobja a sarazást mint csodás időtöltést a gyerekeknek, és szuper mosási programot utána a szülőknek. (Ha valaki esetleg tudja, hogy mit lehet tenni a kimoshatatlan, mosószódának, ráolvasásnak, áztatásnak, szemmelverésnek is ellenálló vizeshomokfoltokkal, ne habozzon kommentelni!) Nálunk ennek szintjei vannak:

Sarazás 1.0 = kinyitjuk a kerti csapot, és vödörszám lehet hordani a homokozóba a vizet.

Sarazás 2.0 = elmegyünk egy vizes játszótérre (általában a kiépített vizes lehetőségekkel bíró Bikás parkiba).

Mosásmentes sarazás level pro = földúton pocsolyázás autóval (mi Rákospalotán, a Pólus mögött szoktunk, vagyis csináltuk már kétszer, esős napok után – és a gyerekek napokig emlegették a csodás autós kalandot). Ezután nem ruhákat kell mosni, hanem autót.

Ha már a sár sem elég, jöhet a technika

Vannak napok, amikor semmi sem jó, sem a kertben, sem a lakásban, de elmenni sincs kedve valahogy senkinek. Ezeken a szoktunk „videóklipet” forgatni. Mondhatjátok, úgy könnyű, hogy mi, a férjemmel „hivatásilag” is ezzel foglalkozunk, ami persze igaz is. De egy telefonnal és egy telefonos videóvágó applikációval ez valószínűleg a gyerekek számára még élvezetesebb elfoglaltság, mint tíz percet várni arra, hogy a hobbioperatőr apukájuk optikát cseréljen. Nálunk mindenki maximálisan elkötelezett a végeredmény iránt, nemrég például, egy szombati napon ez a párbeszéd zajlott le:

– A napfelkeltés forgatáshoz korán kell kelni, öt körül kel a nap.

– Mindegy az. A lényeg, hogy jó legyen a klip.


A rend kedvéért megjegyzem, hogy másnap reggel ötkor mégsem kelt fel senki, mégis jó lett a klip.

Nyaralás helyett egy napos minivakációk

Amellett, hogy idén nyáron valószínűleg nem megyünk a klasszikus értelemben vett módon nyaralni, azért időnként elhagyjuk Budapestet. Eddig két nagyon jól sikerült egynapos kirándulásunk volt: Tatára és a Tisza-tóhoz mentünk biciklizni. A biciklis kirándulás nem egyszerű műfaj, de nem kell feltétlenül beruházni egy autós kerékpártartóba, lehet ugyanis bérelni. Egy napra nagyjából 4-5000 forint az a vonóhorogra szerelhető tartó, ami egyébként közel 100 ezer forint, ha meg akarjuk venni, szóval pár nyári hétvégéért szerintem nem érdemes megvásárolni.

Tatán „kisgyerekbiztosan” is körbe lehet biciklizni a tavat, mi két részletben tettük, mert közben megálltunk ebédelni az Öreg-tó Étteremben (meg esett egy kis jégeső is épp, de nem is ez a lényeg). A pár hete bicikliző majdnem ötéves kislányunk is simán bírta, sőt, élvezte, úgyhogy ez tényleg nagyon gyerekbarát.

A Tisza-tó sokkal komplexebb élménycsomag, bár mi a Tisza-tavi Ökocentrumot kihagytuk, a Poroszlói Rétesházat viszont szerencsére nem. Emellett motorcsónakáztunk a tavon, amit imádtak a gyerekek. Most éppen eléggé érdeklik őket a madarak, láttunk kishattyúkat és kócsagot is, sőt, hazafelé kisgólyákat, úgyhogy nagyon „madárpozitív” élmény volt. (Pont most kezdtem el nézegetni a madaras könyveket, ha van ötletetek, hogy mit érdemes beszerezni, ne tartsátok magatokban.)

Strandoltunk és bicikliztünk is (itt nagyon sok útvonal-lehetőség van, de mindegyik kicsit hosszabb, mint a Tatai tónál), így már tényleg nem fér bele az Öko-centrum. Azon, mondjuk, meglepődtünk, hogy a tó körül éttermek mind nyolckor zárnak, így kénytelenek voltunk hazafelé a gyöngyösi mekiben szerezni vacsorát (a gyerekeim legnagyobb örömére). A Velencei-tavi és a balatoni bicikliutak felkészülhetnek, oda is tervezünk menni.

Tavaly pedig ezeket csináltuk nyáron:

Programos egyperces főleg budapestieknek Az elmúlt hetet ilyen otthonnyaralós üzemmódban töltöttük, a lányok oviszüneten, én szabadságon. Azt nem mondanám, hogy nem szusszanni mentem hétfőn a munkahelyemre, de mondjuk ez egy rendes nyaralásnál is így szokott lenni. Ezeket csináltuk: *Kobold Kaland a Szépművészeti Múzeumban - Izgalmas és szórakoztató volt, az egyetlen dolog, amit kifogásolni tudnék, az az, hogy ez a szerencsétlen kobold miért pont a késő középkori európai gyűjteményben "garázdálkodott"?! Ez ugyanis egyfelől elég nyomasztó, másfelől kimondottan vallástörténeti. És bár művészetekben elég jó vagyok, a Bibliát is vágom nagyjából, a lányok elég alaposan sarokban szorítottak a kérdéseikkel. Plusz ez egy nyomasztó kiállítás. Viszont az, hogy kapunk egy bőröndöt, nyomokat kell keresni, meg rajzolgatni, kimondottan izgalmas. Remélem, legközelebb az ókori egyiptomi gyűjteményben lesz ilyesmi. *Reggeli sakkozás a Vuk játszótéren - mindkét lány jár sakkra az oviban, de L kimondottan imádja, és elég jól nyomja, így nagy vágya volt, hogy úgy végigjátsszunk egy partit a játszótéri óriássakkon, hogy senki nem zavar meg (a kisebb gyerekek imádják cél nélkül pakolgatni a bábukat). Ez majdnem sikerült is (két lépésre voltam a győzelemtől, amikor belenyúltak, de így legalább L nem tudta meg, hogy én nyertem volna. Aztán otthon is sakkoztunk. *Közös manikűr - mivel én mindig géllakkot viselek, a lányaim meg imádják, pár gyereklakkos próbálkozás után most elvittem őket egy igazi felnőtt manikűr + körömfestés kombóra. Ez volt a kedvenc programjuk a héten. Szerintem néha ennyi belefér. *Lovaglás - Régóta tervben van, hogy eljárnak lovagolni, most bele is vágtunk, Vácrátótra mentünk, úgymond terápiás lovaglásra, ahol picit vannak lovon, és sokat mindenféle állatokkal, mert a túl nagy terpesz miatt nem is szabad hosszasan lovagolni ennyi idősen. *Kreatívkodás gyurmával - sima gyurmákat kevertünk össze, formáztunk belőlük mindenfélét és kisütöttük. Volt még növénygyűjtés, séták, bringázások, vendégségek, playdate-ek, nagyizás, bébiszitterezés (közkívánatra, és nem én vagyok a köz), kakaóscsiga ebédre, pizsinap, mozizások... Szóval nem a semmiben fáradtam el, na.

És ti hogyan töltitek ezt a furcsa nyarat?

Tóth Flóra