Góóól!

Nálunk volt egy olyan karácsony, amikor az öcsém az ajándékba kapott focilabdával lerúgta a fát, ami eldőlt, a díszek fele pedig összetört. Ezek után mi a húgommal a félig-meddig visszadíszített fa mellett csillagszóróztunk egy kört, így a legtöbb ajándékba kapott ruhán apró fekete lyukak keletkeztek (mert botor módon a fa alatt hagytuk az ajándékokat).

A családi karácsonyok emlékezetes étkezési bakija is tipikus karácsonyi probléma volt: a máj nem fért be a hűtőbe, a spejzban viszont szép csendben megromlott. De ez csak akkor derült ki, amikor anyukám nagy műgonddal baconbe csomagolta, és betette a sütőbe. A nyersen kicsit erős illatú máj ugyanis akkor kezdett el penetráns bűzt árasztani. Szellőztettünk, és örültünk, hogy anyukám eléggé túltervezte a menüt, így jutott bőségesen mindenkinek étel. (Lehet, hogy ezért csinálok mindig háromszor annyi kaját, mint kellene?)

A túl vidám nagynéni esete az ajándékokkal

A nagynénémék késve érkeztek hozzánk, mert már lenyomtak valahol egy menet karácsonyi látogatást. A gyerekek még kicsik voltak, és nagyon izgatottak – de hát meg kellett várni a nagynéniéket. Végül befutottak, a nagynéném már az előszobában pezsgőért kiáltott, hamar meg is kapta, bár érezhetően nem volt már intakt alkoholilag. Úgyhogy amikor gyorsan be akarta ügyeskedni a fa alá az ajándékokat, elbotlott a saját lábában, és bezúgott a cuccokkal meg pohárral a fa alá maga is, csupán olyan harminc díszt rántva magára. Pohár, díszek eltörtek – ő meg hasra fordult, és elkezdte rendezni az ajándékokat nyugiban. Közben én mellette porszívóztam, a gyerekek meg csak azt bánták, hogy senki nem videózott.

Nagyon kellemes, játékos ünnep lett, mert mindenki három napig szedegette a szilánkokat az ajándékaiból…

De tényleg jó este volt, nagyon sok röhögéssel, nulla komolyabb sérüléssel és hajnalig tartó táncolással.

Hány lába van a királyfinak?

A lányom olyan öt–hat éves forma lehetett, nagyon szeretett Barbie-zni, úgyhogy a Jézuska hozott a sok lány mellé egy jóképű királyfi babát is. Nagyon megörült neki, természetesen azonnal lerángatta róla kíváncsian a gatyát, majd a fontosabb részek ellenőrzése után fel… és a kis vasmarkával azzal a mozdulattal ki is törte a baba fél lábát. Azt hittem, megüt a guta.

(Én csak azt szeretném tudni, hogy a lába között minden megvolt a királyfinak, ami kellett?)

A Barbie törékeny játék…

Régóta vágyakoztam egy Barbie-ra, amit egy karácsonyon végre meg is kaptam. Miután vége volt nálunk az ünnepségnek, a tesómmal felszaladtunk a felső szomszédainkhoz, akik a legjobb barátaink voltak, hogy eldicsekedjünk, miket kaptunk. Az egyik szomszéd kislány szintén Barbie-t kapott, de az övének be volt hajlítva a könyöke, és ki lehetett fordítani vállból (mint ahogy valaki megadja magát). Amikor kicsit csalódottan hazamentem, meg akartam mutatni a szüleimnek, hogy az övé mit tud, és ezzel a mozdulattal ki is törtem az enyémnek a karját, de végleg, megragasztani sem lehetett. Persze azonnal keserves zokogásban törtem ki, hogy tönkretettem a rég áhított ajándékom, mire a szüleim jelentőségteljesen egymásra néztek, anyukám sarkon fordult, és a spájzból kihozott egy másik vadiúj Barbie-t. És bármilyen hihetetlen, ez nem azt az élményt ültette el bennem, hogy „mindig van másik”, és nem kell vigyázni a dolgaimra, vagy hogy én mindig mindent megkapok, hanem azt, hogy sokkal jobban vigyázzak mindenre, és becsüljem meg a tárgyaimat.

Murphy alap: az ajándékok egy része már a fa alatt tönkremegy

Egyszer kaptam karácsonyra rég áhított Hébót. Ez egy gipszkiöntő volt mintákkal. Neki is estem és egy ültő helyemben tönkretettem a gipszet.

Anyukám a fa alatt zokogott, sosem felejtem el, remek élmény volt. Azóta sem volt Hébóm.

Ez annyira cuki, hogy nem kell névtelenség, szóval ilyen volt Kurucz Adriék maszkos karácsonya

Dorka karácsony előtt három héttel született. Mi mindig anyukámékkal és a tesómékkal karácsonyozunk a szüleim házában, ott van égig érő fenyő, trakta, minden. Csakhogy egy újszülöttel abban az évben nem kerekedtünk fel, úgyhogy anyukámék érkeztek hozzánk 24-e délután egy villámkarácsonyozásra. Ők hozták a fát, a bejglit, az ajándékokat. Csakhogy eléggé köhögtek, ezért maszkban nyomták végig a show-t. Ha nem is a legmeghittebb de a legviccesebb karácsony volt, az biztos. 

Kellemetlen karácsonyfa verseny

Ez az eset akkor történt, amikor a szüleim válása után az anyukám új szerelme is velünk élt már. Általában a férfiak dolga volt fát venni és felállítani, ezért abban az évben ez anyukám pasijának volt a feladata, de ő annyira csenevész, ráadásul féloldalas fát vett, hogy a húgommal úgy döntöttünk, kezünkbe vesszük a dolgot (mindketten tizenévesek voltunk), kimentünk a piacra, vettünk egy másik fát, és csináltunk egy ellenkarácsonyfát a nappaliba.

Abban az évben két fánk volt, és elszántan farkasszemet néztek egymással. Szegény anyukám meg – gondolom – beszorult a kettő közé.

A szaloncukor-lopkodás káros következményei (nem csak a súlyunkra nézve)

A húgommal nagyüzemben lopkodtuk a karácsonyfáról a szaloncukrot. Ráadásul állati fifikásak voltunk, mert megvolt a technikánk arra, hogy úgy csomagoljuk vissza a cukrok hűlt helyét, hogy ha a felnőttek másnap hangosan anyázzanak, amikor rámarkolnak egy-egy üres papírra. Az észrevétlenséggel csak egyetlen évben volt probléma: amikor a papírt ugyan visszacsomagoltuk, csak épp mire a küszöbig értem, hatalmas ricsajjal kidőlt a fa. Akkoriban persze még szovjet üvegdíszekkel volt tele, úgyhogy ripityára tört minden.

Álltam földbe gyökerezett lábbal, és annyira rémült fejet vágtam, hogy a szüleim nem bírták abbahagyni a röhögést. Utána minden évben a legerősebb horgászzsinórral kötötte ki apa a fát.

Mi meg lopkodtunk tovább.

A gyerekek és a fa nem kompatibilisek egymással

Tavaly a hároméves unokahúgom felmászott a karácsonyfára, ami vele együtt eldőlt, úgyhogy mentek a sürgősségire. Komoly baj nem történt, csak az ijedség volt nagy.

A kutya meg a Biblia… áh, ezt nem lehet elmondani egy alcímben

A család első kutyája, Gombóc (németjuhász) megérkezett a fa alá, ő volt az ajándék. Nyilván mindenki odáig volt érte, ott ücsörögtünk a földön, és gyönyörködtünk benne, milyen szépet hozott a Jézuska. Aztán Gombóc egy óvatlan pillanatban felmászott a kovácsoltvas könyvespolc alsó fokára, és elegánsan lepisilte az antik családi Bibliát.

 

És nálatok milyen volt az idei karácsony?

Tóth Flóra