–

1. Hol van a gyerek karácsonykor?

A bírósági határozat vagy a szülők megállapodása általában kitér az ünnepekre, így a karácsonyra is. Sok helyen az éves váltás működik jól (egyik évben az egyik szülőnél van a szenteste, másik évben a másiknál). Ahol ennek nincs kialakult rendje, ott jó már hetekkel előre elkezdeni az egyeztetést arról, hogy ki mit szeretne, hogyan tudja megoldani a karácsonyt.

Akadnak esetek, amikor ugyan van hatósági határozat a karácsonyról, illetve korábban kialakult gyakorlat, viszont közben a gyerek megnőtt, kamasz lett, és, mondjuk, míg tavaly még szó nélkül viselte a rokonoknál a roadshow-t, sejthető, hogy idén ez már nem fog olyan könnyen menni.

Noha a főszabály az, hogy nem szabad egy kisgyereket direktben megkérdezni arról, kinél szeretne karácsonyozni (mert ez komoly lojalitáskonfliktusokhoz vezethet), azt viszont meg lehet vele beszélni, hogyan emlékszik vissza a tavalyi karácsonyra, mi volt benne jó, mi kevésbé. Van-e olyan, amiért aggódik a karácsony kapcsán. Ezeket a visszajelzéseket be lehet építeni az idei tervezésbe.

Egy kamasz, aki nem nagyon szereti, ha megmondják neki, mit csináljon, különösen nehezen viselheti, hogy karácsonykor a sokféle érdek és szempont között gyakran az övé tud a legkevésbé érvényesülni. Az ő esetükben a siker záloga viszont éppen az, ha megkérdezzük a véleményét.

Amire még fontos odafigyelni, hogy a karácsony alapból egy felfokozott, intenzív élmény, ezért hagyjunk elég időt a gyereknek pihenni, meg „átállni” egyik szülőről (karácsonyról) a másikra. Ha csak lehet, ne korán reggel vagy késő este kelljen utazniuk.

2. Kikkel karácsonyozunk együtt?

Ha az elvált szülők egy légtérben tudnak lenni anélkül, hogy háborús övezetnek kellene nyilvánítani a nappalit, akkor jó ötlet szokott lenni a közösen elköltött karácsonyi ebéd vagy vacsora. Ha azonban ez nem megy, akkor inkább gondolkozzunk külön ünneplésben.

Ennek kapcsán főleg frissen vált szülőknél lehet gond, hogy nagyon egyedül érezheti magát az anya vagy apa, ha a másik szülővel van a gyerek karácsonykor. Ilyenkor az első lépés, hogy tudatosítsuk magunkban, valójában mitől félünk, mi az, ami e félelmekből a mi részünk (amit nem szabad ráterhelni a gyerekre), és utána próbáljuk jó érzésekkel elengedni a gyereket a másik szülőhöz. Közben pedig tudatosítani magunkban, hogy az év 365 napból áll.

A másik problémaforrás: a rokonok. A gyerekek kötelességüknek érezhetik, hogy mindenkivel időt töltsenek (ugyanannyi időt), amibe karácsonykor a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik is beletartozhatnak, méghozzá mindkét oldalról. Erre figyeljünk oda, mert könnyű „túltolni” a rokonlátogatást.

A legnagyobb csapda, ha a szülők csak arra figyelnek, hogy ők mit akarnak, és elfeledkeznek arról, hogy a gyerek mit akar (mondjuk, mert meg sem kérdezik, vagy számukra nem szempont a gyerek szükséglete).

Jó lenne, ha amiatt sem keltenénk bűntudatot a gyerekben, ha nem lehet karácsonykor mindent egyszerre bepótolni.

3. Ajándékcunami?

A legfontosabb: ne próbáld meg ajándékokkal megvenni a gyereked szeretetét! Elvált szülők esetén nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy ajándékokkal halmozza el a gyereket mindenki a szülőktől a nagyikon át a távolabbi családtagokig.

Ennek a versengésnek sosincs jó vége. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezt megelőzzük. Az sem ördögtől való, ha elfogadjuk az „egy ajándék” szabályt – tehát mindenki csak egyetlen ajándékot hozhat.

Nem gondolunk rá gyakran, de az elvált szülők gyerekei esetén az ajándékozásnak van egy másik árnyoldala is: az ajándékvásárlás. Ez is igen komoly stresszt jelenthet (főleg, ha a gyerek szűkös zsebpénzből gazdálkodik). Válás után előfordul, hogy sokkal több emberre kell gondolniuk a gyerekeknek, mintha együtt élnének a szülei, ráadásul jól kell egyensúlyozniuk a karácsonyi ajándékok értéke között is.

4. Elvárások?

Nem lehet elégszer elmondani: a karácsony az csak egyetlen nap. Persze, fontos és szép nap, meg jó lenne, ha tökéletesen sikerülne, de ahogy egyre több cikk szól arról, hogy nem baj, ha nem csinálsz hatféle kaját és háromféle süteményt, és az sem baj, ha a fa nyomi, ahogy az sem tragédia, ha nem volt időd kiporszívózni az összes könyvet… csak próbáld meg magad jól érezni. Na, ez lenne a jó, ha a gyerekek is így érezhetnék.

Fogadjuk el, hogy elvált szülőként nem tudunk ugyanúgy karácsonyozni, mintha még együtt élnénk. Viszont képesek vagyunk változni, változtatni, új szokásokat életre hívni, és nem utolsósorban elváltan is szülőtársként együttműködni a gyerekünk érdekében.

Miközben ezt a cikket írtam, megkérdeztem olyan ismerőseimet, akiknek a szülei elváltak gyerekkorában, hogy nekik milyen volt a karácsony. Egyikük gondolatait ideteszem zárógondolatként. Vagy tanulságul.

„Amikor gyerek voltam, rengeteget sírtam karácsonykor. A szüleim ilyenkor voltam a legkegyetlenebbek egymással. Olyan volt, mintha az egész évben felgyülemlett feszültséget egyszerre akarták volna levezetni egymáson. Semmi sem volt jó. Aztán most, hogy már felnőttem, és saját gyerekeim vannak, kipróbáltam, milyen, ha egyszerre hívom át őket, és képzeld, teljesen civilizáltan tudnak létezni. Imádják az unokájukat, és nem csesztetik egymást egyfolytában. Csak azt nem értem, miért nem tudott ez így lenni húsz évvel ezelőtt?”

Dr. Gyurkó Szilvia