Valóra vált az álmom: borkirálynő lettem!

–

A minap kutyasétáltatás közben megpillantottam egy csillogó valamit a fűben. Közelebb mentem, és akkor vettem észre, hogy egy üres borosüveg pihen a magasba törő fűszálak között. Először dühös lettem, aztán mégis ellágyult a szívem. Mérgem tárgya az volt, hogy pár lépéssel arrébb ott állt készenlétben egy szelektív kuka. Boldogságom oka pedig a borosüveg címkéje volt. Ugyanis egy helyi borász palackja hevert ott.

Miért olyan nagy öröm ez nekem? Elmesélem…

Az ország egyik legkisebb borvidékének ismerője és lakója vagyok. A Móri Borvidék a Bakony és a Vértes hegység között fekszik. Sok pincészet van nálunk, a legtöbb családi fenntartású. Testvérek, családok uralják a Pince utcát, az Ezerjó utcát és a Hársfa utcát.

Az egyik család borosüvegét pillantottam meg a fűben!

Tudni kell, hogy a magyarok borfogyasztási szokásai sokat változtak. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának egy 2017-es szakmai prezentációjában olvastam, hogy a magyarok hetvennégy százaléka egyáltalán nem fogyaszt külföldi bort, hanem a hazait keresi a polcokon, pincészetekben. 

A páratlan népszerűség annak is köszönhető, hogy ma már számos rendezvény közül válogathatunk, amelyeken hazai borokkal ismerkedhetünk. Nagyáruházak polcain is fellelhetők, sokszor már az interneten keresztül is lehet rendelni egyenesen a pincéből. Borhálózatok és borkereskedések épültek ki, ahol az ország huszonkét borvidékének boraiból válogathatunk.

Puttony, metszőolló, gumicsizma

Nekem örökségem a bor szeretete, ismerete.

Ahogy megérzem az ősz első, hideg fuvallatát, a szüret jut eszembe. Egyébiránt negyven fokban is lehet/kell szüretelni, az arra alkalmas fajtákat, így sok gazda már augusztusban, vagy akár július végén nekilát a dűlőbe szállítani a szüretelő asszonyokat.

Sokat láttam gyerekként őket, amikor óvodába vagy iskolába mentem. Családi szüretjeinken a mai napig részt veszek, puttonyt és kacort ragadok, azaz ragadnék, ha használnánk e régi munkás eszközöket – helyettük marad a vödör és metszőolló, de a rendeltetésük ugyanaz.

Régen, amikor már minden pincében telve voltak a hordók musttal, azzal zárták a szüreti időszakot, hogy mulatoztak hajnalig a szüreti bálon, ahol mindenki kikapcsolódhatott, illetve a fiatalok ismerkedhettek. Ezen kívül tartottak felvonulást, ahol feldíszített szekerekkel, néptáncosokkal, zenészekkel szórakoztatták a kíváncsiskodókat.

Nálunk ez a hagyomány tovább él ma is, egy picit nagyobb felhajtással, mint egykor.

1934 volt az év, amikor Móron először rendezték meg a Móri Bornapokat. Mára négynapos rendezvénnyé nőtte ki magát borutcával, koncertekkel, kézműves vásárral és fúvószenei, illetve néptáncfesztivállal váltakozva minden évben, október első hétvégéjén. (Az idei fesztiválról ITT tájékozódhatsz. Életem borvidékéről pedig ITT.)

Mórról és a bornapokról tudni kell, hogy 1998 óta borkirálynőt választanak, aki képviseli a borvidéket, borkultúrát és a minőségi, kulturált borfogyasztást. A verseny ötletét Möllmann Günterné hozta magával német férje hazájából, ő honosította meg itthon.

Kislány koromban is mindig részt vettem a családi szüreteken, teletömtem gyümölccsel a hasam, hogy aztán jobban tudjam taposni a dézsában a szőlőt.

Akkor a szakmai háttér nem érdekelt, hogy mi zajlik a pincében a szüret után, sőt a bor sem foglalkoztatott különösebben, a must viszont annál inkább. Rajongó gyermekből hamar borfogyasztó felnőtt lettem, és mivel a bornapok minden évben igazi ünnep, családostól jártam a várost. Hamar felfigyeltem a koronás, szép ruhás lányokra, mint később kiderült, a borkirálynőkre.

2018-ban már másodszorra próbálkoztam a versennyel, ami egy igen összetett és komoly felkészülést igénylő megmérettetés. Gyakorlatban és elméletben is el kellett sajátítanom ezt-azt. Akkor már másfél éve dolgoztam egy borászatban hétvégente, így bizonyos gyakorlati feladatokkal és a bor reprezentációjával nem volt problémám. Az elméleti kérdéseket, feladatokat pedig szívesen tanultam, mert nagyon érdekelt.

Viszont lopóznom addig nem nagyon kellett

Így ez volt az egyik legnagyobb újdonság, amit meg kellett tanulnom. Akik még nem próbálták, azoknak megsúgom, nem olyan egyszerű felszívni a bort, mint amilyennek látszik. Hiába szeretnéd, hogy az aranysárga folyadék csak úgy meginduljon – nem fog. Amikor csak tehettem, gyakoroltam nagypapám félliteres lopójával, amit már szinte teljesen tele tudok szívni. Szerencsére fúvós hangszeren játszom, és rendelkezem némi tüdőkapacitással.

A versenyen azonban nem félliteres lopó volt. Nem. Én azt nagyon is egyliteresnek láttam. Igyekeztem nem bepánikolni, és „most már minden mindegy” alapon a legjobbat kihozni magamból. Sikerült!

Az est végén az én fejemre került a korona. Onnantól kezdve egy új fejezet nyílt meg az életemben. Korábbi próbálkozásom, kudarcom nyert értelmet abban a néhány órában. Büszke és határtalanul boldog voltam.

A regnálási időmből egy év letelt, de hátra van még egy.

Adalék a pohár mellé

Annyi örömöt ad a bor!

Szeretem, hogy megtanultam szépen bort inni és kóstolni. Bizony, tanulni kellett, sok gyakorlás, kóstolás éveken keresztül (hehe, ez az egyik legjobb rész az egészben).

Szeretem, hogy tudok a saját (végül is, ha borkirálynő vagyok, mondhatom, hogy az enyém, nem?) borvidékemről beszélni. Ismerem a történelmünket, a legendákat, a betelepített svábok magukkal hozott ételeit, a borainkat, a szokásainkat, hagyományainkat és programjainkat. Ezekről órákig tudnék beszélni – akik ismernek, vagy voltak már borkóstolón, amit én tartottam, ezt tudják is.

Hálás vagyok a magyar borászoknak, hogy csoda borokat készítenek igazi szenvedéllyel – habár az időjárás sokszor megnehezíti a dolgukat.

Gruber Nóra

Móri Borkirálynő

U.i.: Legközelebb, ha a palack kiürült, azért vidd el a következő kukáig! Köszi!

Kiemelt kép: moribornapok.hu