Ki legyen a párom?

Jó harmincöt is elmúltam, amikor visszakerülve a párkeresés dzsungelébe kénytelen voltam konstatálni, hogy annak idején (huszonévesen) nem a megfelelő, a lényegre törő és a nagyobb kockázati tényezőket kipuhatoló kérdéscsomaggal vágtam bele ebbe a projektbe. Olyan dolgokkal foglalkoztam balga fruskaként, hogy kellően jóképű-e az illető, milyen zenét szeret, hogy öltözik, jól smárol-e, és hogy mennyire számít menőnek az adott oktatási intézményben. Egyszóval csupa olyan tényezőt néztem, amik egy hosszú távú kapcsolatban nem sokat számítanak.

Később kiderült, ezzel nem is vagyok annyira egyedül. Rövid coachkarrierem során ugyanis azt tapasztaltam, hogy amilyen nagy elvárásaik vannak a lányoknak a ruhájuk tekintetében vagy az ételük összetételét illetően, amennyire tudatosak a karrierépítésük bizonyos mérföldköveit nézve, annyira nincs elképzelésük arról, hogy kit is szeretnének maguk mellé társnak. Élénken emlékszem egy harminc feletti ügyfelemre például, aki párkapcsolati problémákkal keresett meg.

Azt ajánlottam neki, hogy tekintsen úgy a pártalálás feladatára, mint egy HR-es, aki az alkalmas jelöltet keresi egy pozícióra.

Majd a kezébe nyomtam egy nagy csomag post-itet, írja fel azokra azokat a jellemvonásokat, tulajdonságokat és egyéb kitételeket, amiket feltétlenül szükségesnek, netán üdvösnek és kívánatosnak találna a jövendőbelijében. A mindaddig határozott lány ezután csak ült hosszan és kukán az üres cetlihalom felett, tanácstalanul. Egyetlenegy dolog sem jutott eszébe. Semmi, azon kívül, hogy legyen hímnemű az illető. Pedig aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semelyik szél sem lesz kedvező. Beszélgetéseink során ez a fiatal nő is akkor gondolkodott el először azon, hogyan is festene az az ember, aki hite szerint boldoggá tudná tenni.

Sporthasonlattal élve

Érett(ebb) fejjel ma úgy gondolom, ha mérget nem lehet is venni senki ember fiával létesített kapcsolat garantált boldogságára, és sajnos a sírig tartó hűségben sem hiszek olyan rendületlenül, mint anno, de némi önismerettel és őszinteséggel igenis lehet tudni, hogy nagy vonalakban ki az, akivel valószínűsíthetően hosszabb távú boldogságra is be lehet rendezkedni. Szerencsére ezt nemcsak én gondolom így, hanem nálam pár fokkal okosabb és szakavatottabb emberek is, mint például a kapcsolatok működésével tudományos megközelítésből foglalkozó Gary W. Lewandowski, a Monmouth Egyetem pszichológiaprofesszora. Mivel mindenki állandóan azt a kérdést szegezte neki, hogy honnan tudhatja az ember, a jó kapcsolatban van-e benne, megalkotta azt a kérdéssort, aminek megválaszolásával körülbelül be lehet lőni, van-e jövője a viszonyodnak vagy érdemes lenne inkább tovább keresgélni.

A mindent eldöntő kérdésekhez az inspirációt amúgy Keltner 15 kérdéses listájából vette. A Keltner-listát Bill James alkotta meg, aki arra kereste a választ, hogy melyik baseballjátékos kerülhet be nagy valószínűséggel a New York-i nemzeti baseballhősök sorába.

Mi azonban most a sírig tartó társas boldogságot keressük, lássuk tehát a mindent eldöntő kérdéseket!

Lewandowski szerint ha erre a 15 kérdésre igennel válaszolsz, nagy eséllyel olyan párkapcsolatban vagy, aminek van jövője.

A sorsfordító 15 kérdés

1. A pároddal kölcsönösen jobb emberré teszitek egymást?

2. Könnyen meg tudjátok osztani egymással az érzéseiteket, közel álltok egymáshoz, tudtok támaszkodni egymásra? El tudjátok kerülni az azon való aggodalmaskodást, hogy mi van, ha a másik elhagy?

3. El tudjátok egymást fogadni olyannak, amilyenek vagytok, anélkül hogy meg akarnátok változtatni a másikat?

4. Ha nézeteltérésetek támad, tudtok egymással tisztelettel kommunikálni, neheztelés és vádaskodás nélkül?

5. Megosztjátok a döntéseket, a hatalmat és az irányítást?

6.  A párod egyben a legjobb barátod is, és te is az övé?

7. Többségében inkább többes szám első személyben gondolkodtok, mintsem egyes szám elsőben?

8. Rábíznád a párodra a közösségimédia- és bankszámlajelszavaidat?

9. Jó véleménnyel vagytok egymásról – túlzások nélkül?

10. Közeli barátaitok is úgy gondolják, hogy a ti kapcsolatotok alapvetően jó, ami kiállja az idő próbáját is?

11. Megcsalásoktól, féltékenykedéstől, kontrolláló viselkedéstől mentes a kapcsolatotok?

12. Politikát, vallást, a házasság fontosságát és a gyerekvállalást, gyereknevelést illetően ugyanazokat az értékeket valljátok?

13.

Hajlandók vagytok feláldozni a saját igényeiteket, vágyaitokat és céljaitokat a másikért (megalázkodás nélkül)?

14. Érzelmileg kiegyensúlyozott személyiségnek tartjátok magatokat?

15. Összepasszoltok az ágyban?

Igen, igen, tizenötször igen?

Lewandowski szerint ha a kérdések közül egyre is nemmel válaszolsz, akkor nem valószínű, hogy a kapcsolatod megéri az aranylakodalmat, hiszen „csak azért, mert van benne jó is, még nem jelenti azt, hogy a párkapcsolat egésze is jó”.

Én ennyire talán nem lennék szigorú, de végigbeszélni a fenti kérdéseket egészen biztos, hogy nemcsak szórakoztató, illetve előbbre visz az önismeret és a másik alaposabb megismerése terén is, de remek lehetőség arra, hogy néhány nagyon fontos alapvetést tisztázzunk a másikkal.

Tanulva korábbi hibámból, azt hiszem, én egy kicsit átestem a ló túlsó oldalára. Bizony voltak olyan randijaim, amik inkább hasonlítottak egy állásinterjúra – legfeljebb, ha valaki akadékoskodni kezdett, hogy minek ez a géppuskaropogás-szerű Q & A, akkor a szakmámmal magyaráztam túlzott kíváncsiságomat. De úgy voltam vele, jobb biztosra menni, mint hogy két év boldogság után derüljön ki, a választottam más valaki férje, csak ezt azért nem mondta eddig, mert valahogy sohasem került szóba.

Fiala Borcsa

Forrás: ITT

Fotó: Getty Images