–

Tegnap volt a tízéves szülinapom. A valóságban lassan 35 éve, hogy idepottyantam a földre, de igazából csak tíz éve vagyok otthon a testemben, azóta vagyok önazonos. 

Közel 25 évig (de legalábbis óvodába kerülés óta) sehogy sem tudtam azonosulni a fizikai megjelenésemmel. Gyűlöltem magam, mert csesztettek, kiközösítettek a vörös hajam és a szeplőim miatt. Aztán a kamaszkor csak rontott a helyzeten, mert az addig cuki, szeplős nózim egyszer csak hatalmasra nőtt. Még egy sorscsapás…

Tudom, nem ez az igazi tragédia, de nekem az volt, és pont. A vörös hajat és a szeplőket felnőve megszerettem, de az arcomhoz sehogy sem passzoló „banyaorron” semmi sem segített. 

Aztán 2009-ben úgy döntöttem, jöjjön a szike, ez az arc nem én vagyok, végre otthon szeretnék lenni a saját testemben. Életem legjobb döntése volt! Magyarország legprofibb orrplasztikai sebésze műtött. Drága volt, de minden forintot megért. Megfizethetetlen érzés volt hazaérkezni a saját testembe. Megváltozott a kisugárzásom is azáltal, hogy végre szeretni tudtam azt, ahogy kinézek. 

A műtét előtt

Többek féltettek, hogy a plasztika rabja leszek, és ez csak az első lépés. De én már akkor is ismertem magam annyira, hogy tudjam, nekem minden jó, kivéve az orrom. Nos, tíz éve már az is jó, és nem, azóta sem feküdtem kés alatt. Szeretem a testem úgy, ahogy van! Így sem vagyok egy matyóhímzés, messze állok a magazinok nőideáljaitól, viszont saját magam ideáljának megfelelek, és ennyi pont elég.

És mielőtt bárki, akinek szintén „nagy” az orra, rosszul érezné magát a történetem miatt, elmondom, hogy felesleges. Van, akinek jól áll a „nagy” orr, szexi vele, és ha jól is érzi magát úgy, ahogy van, akkor a világon minden rendben van. Nekem sem nem állt jól, sem nem éreztem jól magam a „banyaorral”. Ezért szabattam olyanná, amilyennek én belül éreztem magam. Engem boldoggá tett és tesz a mai napig.

Gyógyulás közben

Kaptam olyan véleményeket is, hogy ennyi pénzből autót is vehetnék vagy befektethetném egy kis ingatlanba kezdőrészletnek. Való igaz, de sem autó, sem ingatlan nem tud azon segíteni, ha a saját testem egy gyűlölt börtön. A mai napig a legjobb befektetésemnek tekintem ezt a műtétet, mert a legcsodálatosabbat kaptam tőle: otthont a saját testemben! És számomra ez a földi élet lényege, hogy szeressem a testem, mert ez az elsődleges otthonom, akárki akármit mond.

Persze nem oldódott meg varázsütésre életem összes problémája egy átszabott nózival, de minden nehézséget könnyebb megoldani békében önmagammal. 

Állítólag van egy olyan mondás, aminek az a lényege, hogy az ember legyen elég erős, hogy változtasson azon, amin tud, legyen elég türelmes, hogy elfogadja, amin nem tud változtatni, és elég bölcs, hogy a kettő közt különbséget tudjon tenni. Az orr szerencsére változtatható volt. A döntést egymagam hoztam meg, senki nem tudott róla a műtét előtti hétig. Akkor is csak azért avattam be a hozzám legközelebb állókat, mert az altatásos műtéteknél az is benne van a pakliban, hogy többé nem ébred fel a páciens. Ezzel együtt vállaltam, mert annál, hogy úgy éljek tovább mint előtte 25 évig, még az is jobbnak tűnt, ha nem kelek fel a műtőasztalról. 

A műtét után

Születtek előtte és utána is keserédes kommentek a környezetemben. Néhány gyöngyszem: 

„Miért nem mellet csináltatsz? Ha nagy a melled, senkit nem érdekel az orrod.”

„Jó lett az orrod, kicsit jackós (Michael Jackson – a szerk.), de ő már meghalt, úgyhogy most már egyedi.”

„Plasztikai sebésznél voltál a szabadságod alatt? De hát nem is lett nagyobb a melled!” 

Ki lehet találni, hogy a csöcsös kommentek férfiaktól származnak…

A saját példámmal azóta erőt adtam két embernek is a környezetemben, legalábbis kettőről tudok. Az egyikük elálló fülét, a másikuk szintén az orrát műttette meg. Talán ez nem nagy szám, de nekik egészen biztosan az, hogy mertek változtatni az életükön ilyen formában. Természetesen elhatárolódom attól, amikor valaki a belső bizonytalanságait folyamatos plasztikai műtétekkel igyekszik kompenzálni, és a végén egy még mindig boldogtalan plasztikszörny lesz belőle. A plasztikához is, mint az életben nagyjából minden máshoz, a mérték és a megfelelő önismeret a kulcs.

Ruff Szilvia