Takargassuk vagy legyünk rá büszkék? – Ősz haj és önelfogadás

–

Nem olyan rég kezdtem igazán őszülni, addig elég volt a melír. Tavaly, amikor a gyerekeim tetvesek lettek az iskolában, és megkértem anyukámat, hogy nézze át az én hajamat is, felfedezte, hogy a festés alatt mennyire ősz lennék, és azóta ezt hallgatom tőle: „Te jó ég, kislányom, hogy megőszültél! Egészen megdöbbentem!” Nos, én szerencsére nem láttam, de eddig mindig azon voltam, hogy jól elrejtsem (van elég bajom az öregedéssel így is, meg is írtam), fel sem merült, hogy vállaljam. 

Egészen addig, míg az iskolában meg nem láttam egy svéd anyukát, akinek sugárzóan szép arcát, búzavirágkék szemét, ragyogó fehér bőrét ezüstszürke haj keretezte. Nem, nem azért, mert így trendi – ez nem festett ősz haj volt. Hanem egyszerű és őszinte vállalása annak, ami természetesen zajlik, és magabiztos hit abban, hogy ettől még ugyanúgy lehet vonzó.

Nem vágatott hozzá ultramenő fazont, nem öltözött feltűnően, nem sminkelt, és végképp nem tűnt ápolatlannak. Csak hagyta a hosszú haját megőszülni

– mit kell erről ennyit beszélni?  

Hát azt, hogy aki ma Magyarországon, bizonyos körökben ezt meglépi, annak számolnia kell azzal, hogy ügy lesz belőle. Skandinávként nem feltétlenül, de magyarként biztosan. Számíthat majd óvatos, de a mélyén becsmérlő kérdésekre, lapos pillantásokra, értetlen reakciókra. Ezért döntött úgy Andri Diána is, aki ugyanerre a lépésre szánta el magát, hogy akkor inkább legyen mozgalom belőle. Létrehozta a „Merj őszülni!” Facebook-oldalt, és amilyen okosak ezek az algoritmusok, máris szembejött velem a hírfolyamban. 

Dia még csak 37 éves, de már a húszas évei elején őszülni kezdett, 24 évesen már festette a haját – az eredeti színére. Bár úgy gondolja, alapvetően genetikai oka lehet ennek, de a folyamatot felerősítette néhány kemény életesemény is. „Mindig előbb találtak meg ezek a helyzetek, mint a korosztályom tagjait” – mondja, és itt arra gondol, hogy 20 éves korától gondoskodnia kellett az öt évvel fiatalabb öccséről és a megélhetésükről, mert addigra külön éltek a szüleiktől, aztán a 30-as éveiben a szerelme révén egy tinédzser lány pótmamája lett, és két közeli hozzátartozóját elveszítette, nem átlagos körülmények között. 

Tudjuk, hogy egyes traumákba bele lehet őszülni akár napok alatt is, de Dia csak akkor döbbent rá, hogy ez mennyire igaz lehet, amikor fél éve úgy döntött, hogy befejezi a hajfestést, és szép fokozatosan lenöveszti a haját.

Még a teljesen ősz férje is elcsodálkozott ekkor, hogy jóval fiatalabb felesége haja mennyire mákos. A terv eredetileg az volt, hogy először valami divatos ezüst árnyalatot keres neki, de ahogy meglátta a természetes színeit, úgy döntött, nincs értelme semmilyen festésnek, ez így, ahogy van, izgalmas. Csak a fazonokkal játszott közben, hosszúból először félhosszúra, aztán rövidre vágatta.

„Hétről hétre másmilyen lett a hajam, és egyre nagyobb izgatottsággal vártam a változást, így egyáltalán nem a frusztráció uralkodott rajtam” – meséli a folyamatról. Neki kifejezetten jót tett, hogy nem egyik napról a másikra történt a dolog, hanem volt egy folyamata. Ezzel egy időben ugyanis egy önismereti úton is elindult, aminek még nincs vége. Elkezdett coachhoz járni, és tudatosan dolgozni azon, hogy a végére járjon a saját vágyainak, igényeinek, és az egész életét ezekhez alakítsa. 

Egy másik ismerősöm, Baktay Anna-Réka már korábban úgy döntött, felhagy a hajfestéssel. Ő is korán őszülő típus volt, már 16 éves korában megjelentek az első fehér hajszálai, és majdnem húsz évig rejtegette őket. Egy darabig játékként fogta fel, kipróbált egy csomó hajszínt. Aztán egyszer csak túl sok macerának kezdte érezni, mert már másfél nap után megjelent a lenövés, és takargatni kellett.

Közben pedig egyre nehezebben emészthetőnek tűnt az a fél év alatt közel százezer forintos kiadás is, amit a szépségipar zsebébe dugott. Miért asszisztálunk ehhez? – merült fel benne a kérdés. 

Egyáltalán, miért rejtegetjük az igazságot? Miért titkolózunk? Miért nem vállaljuk, ami természetesen történik? Anna-Réka azt mondja, részben ez vezetett a döntéséhez, részben a kényelmi szempontok. Különben is beleszeretett a hófehér ősz hajba, amely jelenleg nála még csak ezüst ugyan, de így is tetszik neki.

Ő hirtelen váltott: egész rövidre vágatta a haját, amikor elkezdte vállalni az eredeti színét, Andri Diána viszont arra esküszik, hogy fokozatosan kell lenöveszteni, úgy nem lesz traumatikus az új külsőddel szembenézni. Bár közben valószínűleg kapod majd a megjegyzéseket…

Anna-Rékát is igyekezett a fodrásza lebeszélni, azt mondta, „tíz évet fogsz öregedni”, de idővel megkövette. Ma már azt mondja: „Tök jól áll, ne csináljuk vissza!”

Persze egyáltalán nincs szó róla, hogy az ember visszaforduljon, sem Dia, sem Anna-Réka esetében. Egy percig sem bánják, hogy így döntöttek, sőt. Ma már nem értik, miért nem kezdték korábban, és miért nem vállalják többen. Miért számítanak ezzel különlegesnek?

Anna-Réka azt meséli, az óvodában, ahová a lánya járt, találkozott egy fiatal, spanyol anyukával, akinek sötét hajában akkoriban jelentek meg az első jól látható, ősz hajszálak. Örült, hogy találkozott valakivel, aki már a kezdet kezdetén sem akar rögtön a fodrászhoz rohanni hajfestésért. Dia is azt mondja:

ha több nő vállalná fel már a legelején, hogy őszül, nem hangzana el az a kérdés: „Hogyhogy ilyen korán őszülsz?”, mert kiderülne, hogy egyáltalán nem olyan ritka. Csak most nem látszik, mert mindenki rejtegeti.

Azok viszont, akik vállalják, egymásra mosolyognak az utcán, és egy ki nem mondott közösséget élnek meg. 

Dia Facebook-oldala csak nemrég indult ugyan, de már több ismerősének, barátnőjének segített átértékelni az eddigi hozzáállását. Ebből is az látszik, milyen kevés kell ahhoz, hogy megerősítsük egymást abban: nincs mit szégyellni. Az ősz haj nem jelent ápolatlanságot, és nem kell hozzá feltétlenül más fazont vágatni, végképp nem szükséges másképp öltözködni. Lehet, hogy jobban mutat kicsit élénkebb színekkel, de akinek nem stílusa, nem kell erőltetni.

Egy dolog biztos, legalábbis a két lány tapasztalatai szerint: ha ekkora lépést teszel önmagad elfogadása és vállalása irányába, az minden másra is kihat. Többé nem érted, miért kellene bármiben is megjátszanod magad vagy rejtegetned a saját lényed. Dia azt mondja, a „Merj őszülni!” kezdeményezés célja nem az, hogy azt sugallja, bármi probléma van a hajfestéssel, csak azt, hogy van más alternatíva is – főleg a fiataloknak. Nem kell másoknak megfelelni – sem anyaként, sem a munkahelyeden, sem nőként. Az ősz hajhoz eddig főleg negatív fogalmakat társítottunk, ahogy az egész öregedéshez. Talán eljött az idő, hogy valami pozitív kapcsolódjon hozzá, például az, hogy aki vállalja az őszülést, az bátor és vagány csaj.

„Az ősz hajszálaim mutatják, mennyi mindenen mentem keresztül, és mi mindent küzdöttem le vagy oldottam meg – mondja Dia. – Most már büszke vagyok rájuk, és békében élek önmagammal.”

Gyárfás Dorka