–

„Megőrültél? Majd öregnek nézel ki!” – mondták többen kéretlenül a véleményüket az őszülési szándékomról. Pedig szerintem meg tökre polgári (burzsoá?).  

Vega, vegán, bio, organikus, természetes?

Esetemben az internet az okozója mindennek. Csodaország bioszépség és egészség blogjában egyszer csak egy bloggerbe ütköztem, aki azzal keresi a tofura valót, hogy közösségi oldalakon különböző természetes alapanyagból készült szépségápolási fegyvereket tesztel, és önnönmagát feláldozva bekeni a bőrét ezekkel a szerekkel és rúzsokkal, mintegy demonstrálva, hogy mi történne, ha mi is így tennék. Organikus dolgokat választ. Amitől, ugye, már eleve megbomlik az elme, mert „most akkor mit is jelent az organikus és mit a bio”? És melyik kategóriába tartozó használati tárgy öleli át jobban a fákat? Nem beszélve a további vega, vegán, állatbarát, fenntartható, és egyéb besorolások multiverzumáról.

Mivel ezt a néhány kategóriát még világvároslakó, ám született falusi lányként sem tudom érdemben megkülönböztetni, úgy döntöttem, mindegyik a vallásom lesz. Mint ahogy Shiva nevű sofőr barátom kinyilatkoztatta: „Mindegy, hogy Buddha vagy Ganesha, csak szeresd”! Tehát a környezetemre, és ezen belül saját magamra kevésbé ártalmas dolgokat kedvelem. Meg a nőies dolgokat! Bármennyire is nehéz elhinni ebben a témakörben…

De ne térjünk le az ösvényről, mert kár lenne az időért. A lényeg, hogy azért győzött meg engem az én online példaképem, mert azt láttam rajta, hogy hónapról hónapra egyre nagyobb százalékban ősz a haja, mégis ragyog. Magyarázatul átalakulása kezdetén annyit közölt híveivel a fotója  alatt, hogy „kérem szépen, így néz ki valójában, amikor valaki harminchat éves.” Nem mindenki ősz ennyi idősen, de valljuk be, ez manapság nem derül ki igazán. 

A hajfestés története (Kell? Nem feltétlenül)

Bevallom, foglalkoztat a környezetvédelem, de a csinosság talán egy hajszállal még jobban. Így fontos volt tudnom, hogy ezzel a nyilvános őszüléssel csak magam alatt vágom-e a fát, vagy több legyet ütök egy csapásra. 

Tizenöt hónappal ezelőtt eldöntöttem: nem festek hajat többé. A saját hajszínemet fogom viselni. Marha nagy szerencsém van, hogy ez épp most divatos is.  

Előnyei, hogy bármikor visszacsinálható, és nem kerül pénzbe. De vajon mi a fenét csinálok majd ennyi szabadidővel és pénzzel? Lehet, hogy megtanulok kötni? Egy hajfestés átlagosan háromhetente három órát vett igénybe. Mindezt huszonegy éve csinálom. Amikor elkezdett lenőni, a homlokomnál mindig megcsillant az, ami már előbújt a hajhagymából. Mint egy távolról is látható, fenyegető viharjelzés. Így az események és üdülések jó előre megtervezett hajfestési algoritmusában éltem, a fix költségekről nem is beszélve. 

Kis visszaesés egy PDF dokumentum miatt

Töredelmesen bevallom, egyszer visszaestem három hónap után – a munkahelyem négyoldalas PDF dokumentumba foglalt, külső megjelenésre vonatkozó előírásai miatt. Ekkortájt még hajtőelfedő, kimosható spray-t, kakaóport és őrölt fahéjat használtam felváltva ősz lenövésem elrejtésére. 

A második nekifutáshoz az kellett, hogy gyönyörű színésznők és szintén gyönyörű civilek képeit nézegessem, amiken teljes természetességgel lobogtatják fehér tincseiket. Ez az úgynevezett „grey hair movement” arra bátorítja a fiatal nőket is, hogy ne fedjék el tovább az ezüst hajszálaikat.

Így végül újra belevágtam. 

Az első hat hónap a legnehezebb, amikor még nem egyértelmű a szándékosság ténye. Amikor úgy tűnik, mintha a svájci hitel állna mindezen katasztrófák hátterében. Mint amikor a kígyók vedleni kezdenek, és az elején olyan gusztustalan cafatok lógnak mindenütt. Nem szép! Valóban nem az!

Amikor már nem akarnak az utcán pénzt adni neked

Azután egyszer csak átbillen a helyzet, és mindenki elkezd hozzászokni a látványhoz. Először a saját családod, majd a munkahelyeden a kollégák, és végül a sarki zöldséges is újra a szemedbe néz, amíg a tenyeredbe szórja a visszajárót. Ekkoriban a kedvenc időtöltésem a huszonévesek riogatása volt a fodrászatokban. Általában magabiztosan léptem fel, mintha nem tudnám, hogy homloktól felfelé nagymamának minősülök. A legtöbben csak lopva, lesve találgatták, micsoda ritka betegség lehet ez. Vajon cseppfertőzéssel terjed-e? A fodrászatba bemenetelnél még sosem volt probléma, de a szalon elhagyásakor értetlenül bámulták, hogy a hajam színe még mindig ősz maradt. 

Az volt az arcukra írva, hogy „te, itt egy csaj, aki ősz. Önszántából!” Mintha legalábbis kék lenne a szakállam, vagy ilyesmi. 

Megőrültél? Szingli vagy, hogy fogsz pasizni?

„De hát szingli vagy! Hogy fogsz így pasizni?” – tették fel egyre többen a kérdést. Talán még én is saját magamnak… Reprezentatív mintavétel alapján kikérdezett férfi ismerőseim amúgy barátilag rögtön kíméletlenül földhöz vágták az egómat. Többen kértek meg, hogy most már fejezzem be a hülyéskedést. Volt, aki felajánlotta, hogy segít befesteni a hajam a szabadidejében.

Miért van ez így? Mert a hajszín és a fiatalnak látszó küllem (azon belül is a a hajkorona) a termékenységgel hozható összefüggésbe. Így tudat alatt taszíthatja a másik nemet, ha már az elhasználódás jelei látszanak.

Én történetesen egyfajta lakmuszpapírnak használom. Akinek így tetszem, az átlát a szitán. A statisztikai visszajelzések nem mutatnak hiányt érdeklődésben. Mondhatnám, hogy változatlan a megkeresések száma, sőt! Szerelmi élet kioltására az ősz haj tehát nem alkalmas. 

Egyszer, egy otthoni látogatásom alkalmával a 7E jelzésű buszon, a Keleti felé menet átéltem egy szimbolikus összekacsintást is: egy őszülő félben lévő korombeli úr először igazából a bokámat nézegetve véletlenül a fejtetőmre pillantott, majd rövid megdöbbenés után a szemembe nézve elismerően bólintott. Mintegy megköszönve, hogy nyílt lapokkal játszom. Számomra ez mindenképpen elismerésként hatott. Egy szimbolikus „én tudom ám, hogy ti tudjátok, hogy mi tudjuk, de senki nem beszél róla“– illetve mindennek a metakommunikációval átadott formája.Tudniillik, csak a férfiak őszülnek manapság. Nekik szabad. Mintha valami megtűrt szériahiba lenne. 

Aki öreg az meghal?

Az őszülésben alapvetően az öregedést utáljuk. Mert aki öreg, az meghal. A meghalást pedig sokan nem tűrik, sőt, kifejezetten kizárják a tudatukból. Aztán mindig jön a nagy megdöbbenés és csodálkozás, ha valaki mégis arra vetemedik, hogy felhagy a regenerációval, és egyre kevesebb színanyagot termel.

Vajon mi lett a hajam szerkezetével? Haldoklik valóban? Igen, ápolást igényel, szárazabbnak tűnhet, de egészséges és kellemes tapintású. Puha és ezüst. A fiam szerint nagyon menő, mert az ezüst az már majdnem arany. Nyilván ez deviancia, és még kevesebben merik vállalni, de megmondom őszintén, csak azoknak ajánlom, aki ettől többnek, és nem kevesebbnek érzik magukat.A változtatás jogát még én is fenntartom, de egy éve viselem elégedetten. Rózsaszín rúzzsal kifejezetten ütős.

Egy Youngtimer vagyok. Remek állapotban lévő, karbantartott, ősz, harminchét éves személy.

Logo Márta

A képek a szerző tulajdonában vannak