–

Az emberek, ha unatkoznak, vagy épp nincs jobb dolguk, hajlamosak kitalálni mindenféle mókákat, melyekkel másokat alaposan meg lehet viccelni. Aztán ezek vagy jól sülnek el, vagy (rendszerint) inkább rosszul. A mások kontójára elkövetett csínyek lehet, hogy a YouTube vagy a közösségi oldalak látogatói számára végtelenül szórakoztatóak – de hát végtére is ők nem sokat veszítenek egy kattintással, szemben a poén áldozatával, aki elhiszi, hogy elrabolták, kicserélték a családját vagy betörtek hozzá.

Az ilyen esetek akár halálos áldozattal is járhatnak, mint ahogy azt sajnos megtapasztalhatta többek között egy amerikai kamaszlány is, aki az egyik ismerősére tört rá váratlanul. Valószínűleg nem tudta, hogy a srác fegyvert tart otthon... Ugyanígy két halálos áldozatot követelt azoknak a fiatal srácoknak a csínye, akik egy közlekedési stop táblát bugyoláltak be úgy, hogy az az autósok számára láthatatlan legyen.

Az a két szülő is megkapta méltó büntetését, akik a gyerekeik tréfálkozásnak beállított szekírozásával próbált YouTube-nézettséget generálni – őket végül öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Míg az internet tele van olyan rémtörténetekkel, ahol a tréfásnak szánt csíny halállal végződött, a legújabb Twitter-ugratás ennek épp ellenkezőjére törekszik – de ettől nem lesz kevésbé ijesztő, legalábbis szerintem.

Az egész őrülethullámot egy Kellicopter nevezetű Twitter-felhasználó indította el, aki otthon a szobatársával iszogatott, miközben a kisbabákról beszélgettek. A barátnő kissé kapatosan, hirtelen ötlettől vezérelve felvetette, hogy ráír a barátjára, mert kíváncsi, az vajon hogy fog reagálni. Az üzenet így szólt: „Akarok egy kisbabát.” Kellicopternek több se kellett, azonnal kopizta a szobatárs ötletét, és ő is elküldte ugyanezt a szöveget a saját csávójának. Sőt a Twitteren arra biztatta a nagyérdeműt, cselekedjenek hasonlóképp, aztán mentsék le a képernyőfotót a delikvensek válaszaival, hadd legyen minél szélesebb körű a móka.

„Egyszerűen csak látni akartam, hogyan reagálnak erre a srácok, mert néha azért elég furák tudnak lenni ilyen szitukban” – magyarázta Kelly, aki, ne felejtsük el, a barátnőjével osztozik egy szobán, nem él együtt a pasijával, és ezt a témát is elsőként a lakótársával tárgyalta meg pár kupica bedöntése után. Hogy jó alapja-e ez egy család megtervezésének? Ha engem kérdezel, akkor a véleményem: határozottan nem.

Valószínűleg Kelly barátja is tisztában lehetett a realitásokkal, ugyanis a családalapítós felhívásra, miszerint „gyereket akarok” azt válaszolta, hogy ő maga a gyerek. Azonban nem volt mindenki ilyen tömören, érthetően visszautasító ebben a Twitter-mókában.

Íme néhány jellemző (bár kétségkívül szórakoztató) válasz a „gyereket akarok” üzenetre:

„Adj egy hetet. Milyen színűre gondoltál?”

„Mi, ebédre?”

„Nem. Jóformán még te magad is gyerek vagy.”

„Akkor lopj egyet magadnak.”

„De szuper, mert én is! Szükségem van még egy angyalra az életemben.”

„Azt hittem, le akarsz fogyni.”

„Nem ajánlom. A kisgyerekek kábé 10/3-asok.”

„Hozz pizzát, és akkor elgondolkodom rajta.”

Persze, értem én, mire megy ki a nők részéről a játék. Ez kábé ugyanolyan, mint amikor a kisgyerek megkérdezi a szüleitől, hogy mit szólnának hozzá, ha ő meghalna. A kérdéssel ezek a csajok nyilván a másik ragaszkodását, szeretetét, elköteleződését akarják tesztelni. Meg hát...

minden viccnek a fele igaz.

Amíg abban a szellemben nevelkedik a lányok nagy része szerte a világban, hogy azt hiszi (hiszen a legtöbb csatornából ez az útmutatás érkezik felé), hogy egy nő életének értelme, karrierjének csúcsa nem más, mint a hét országra szóló lakodalom, a büszkén felvonultatható férj, és a szakajtónyi gyerek legyártása, addig erre, és csak erre a célra fogja szegezni a pillantását, szemellenzősen, monomániásan. És nem biztos, hogy belegondol, az ő személyiségéhez, életkörülményeihez, ambícióihoz, elképzeléseihez, anyagi helyzetéhez, családi körülményeihez, jelenlegi párkapcsolatához nem feltétlenül ez az egy cél passzol a leginkább. Így lesz a kapcsolatok mélységének és erejének tesztje is ez a mókázásnak feltüntetett kérdés.

De még ezzel együtt is ártatlan kis semmiségnek tűnhet az egész Twitter-ugratás, ha, mint minden internetes csínynél, nem lenne benne egy nagy adag kockázati tényező. Hiszen mégiscsak arra kéred a másikat, hogy alapítson veled családot, gondolja át a kettőtök viszonyának komolyságát, és tervezzen veled jóval hosszabb távra, mint amennyi idős netán te magad vagy.

Nem is mindenki vette félvállról a tréfának indult üzenetet. Akadt olyan fickó például, aki erre köszönettel vette a kalapját, kabátját. De hát ki hibáztatná érte?

Volt olyan, aki ezt az alkalmat ragadta meg egy mindent tisztázó coming outra. „Meleg vagyok.” (Mire a döbbent válasz: De hisz tegnap este még nem voltál az!)

És olyanok is akadtak, akik két kézzel kaptak az ajánlat után. „És én is gyereket akarok tőled, úgyhogy akkor ezt szerintem megbeszéltük.” Hogy ezek után hogyan lehet ebből arcvesztés nélkül kifarolni, azt nem tudom. Talán ha az ember vicces kedvű lánya elkezd hadoválni arról, hogy ugyan, mindez csak egy bohókás Twitter-csíny volt, a meggondolatlanul, poénból vállalt családalapítást megússza. De hogy a viszonynak ez mennyire tesz jót, azzal kapcsolatban erős kétségeim vannak.

Lehet, hogy még mindig egyszerűbb hanyatt feküdni, az interneten nyert pillanatnyi népszerűségre gondolni, aztán hagyni magadat sodródni az események által. Legfeljebb a gyereket majd tényleg úgy fogják hívni, hogy Kovács Anyámfelültegytwitterheccnek Gábor.

 

Fiala Terveztekaszüleim Borcsa