–

Az első ártatlan találkozás

Egy intelligens, sármos, kedves… és szingli tanítóról szól ez a történet. Élvezi az életét, nagyon szereti a hivatását, a gyerekeket. Aztán egy nap valami felkavarja az addig nyugodt napjait. Mert van egy szőke kislány az osztályában, aki rajongásig szereti, már-már apukájának tekinti őt, tiszteli, felnéz rá.

Neki sajnos nem adatott meg, hogy apukája legyen, mivel az elhagyta a családját, így őt is.

Egy nap aztán megjelent a kislány anyukája, aki próbált tanácsot kérni a lánya sikeresebb otthoni tanulása érdekében. Nem gondolta volna, de a beszélgetés órákig tartott, sok minden szóba került közöttük. És nem zárult le az elköszönésnél… este, másnap és a következő hetekben is folytatódott. Szép lassan közel kerültek egymáshoz, rájöttek, kölcsönösen szimpatikusak egymásnak, több van köztük, mint egy szimpla tanár-szülő viszony.

Az első randi

Az első igazi, már nem 'hivatalos' találkozón a férfi félénk, ideges, de boldog. Végre talált valakit, aki megérti, elfogadja, és el tudja vele képzelni a közös életét. A nő is ugyanígy érez. Az első csók mindent elsöpör, és megpecsételi a két ember sorsát. Most már tudják: szerelem szövődött köztük. Nyár van, nincs iskola, éppen nincs hivatalos kapcsolat köztük, de lett helyette egy másik, privát viszony.

A férfi az első éjszaka után elkezd másként viselkedni, hárít, próbálja lerázni a nőt. Az pedig nem érti, hogy az eddig kedves, szerelemes férfi hogyan változott meg ilyen hirtelen, és mi lehet ennek az oka.

Kétségek között őrlődik, hogy biztos ő rontott el valamit, ő nem volt elég jó. Egyre inkább magában keresi a hibát, magát okolja a férfi viselkedéséért. Annak ellenére, hogy a férfi biztosítja arról, ez nem miatta van, nem az ő hibája.

De

Mindig van egy de, ami miatt nem jutnak dűlőre. A férfi próbál hárítani, a nő pedig kideríteni az igazságot. Nem jutnak előbbre, míg a nő egy napon megunja ezt, kiakad és elhajtja a férfit. Nem kedves szavakkal, nem szépen. De elege lesz a mismásolásból, és ő dönt.

A férfi emészti magát, ugyanúgy kétségek között őrlődik, mint a nő, sőt, talán még jobban. Csak nem mondja, nem mondhatja, miért változott meg. Az első csodálatos éjszaka utáni reggel megrohanják a társadalmi konvenciók, a nyomás és az elvárások. Záporoznak a fejében a kérdések, amikre nem kap egyértelmű és egzakt választ magától.

Egy dologban biztos, hogy szerelmes, nagyon is. Szereti a nőt, és szeretne vele lenni. De a kérdések nem hagyják nyugodni, nem hagyják boldognak lenni. Mert nem lehet.

„Mit fog szólni a világ?”

Mit fog szólni a kislány? Nem okoz-e benne törést, hogy az eddigi tanító bácsi hirtelen tényleg pótapa lesz? Mi lesz, ha megjelenik majd a házukban, egyre többet lesz ott? Tudja-e utána is tanítani? Mit szólnak majd az osztálytársai, ha kiderül, hogy az anyukájával jár? Nem fogják-e miatta csúfolni, piszkálni, kiközösíteni?

És mit fognak szólni a kollégák, az iskola vezetősége, a fenntartó, a többi szülő? Meg tud-e birkózni a folytonos rosszalló pillantásokkal, a megvetéssel?

Együtt tud-e élni azzal a megvetéssel, hogy ő márpedig „etikátlan” dolgot követett el? Képesek lesznek-e így, ezzel a hátérrel boldogak lenni együtt?

Feloldhatatlan dilemma

Nincsenek jó válaszok. Csak az értelem és az érzelem harca. Mert igen, ez így ma nem elfogadott. Megvetés kíséri az ilyen kapcsolatokat, hisz mégiscsak egy hivatalos tanár-szülő viszonyról beszélünk, ami más irányt vett. Igen, itt tart ma a társadalom, hogy ezt a két dolgot nem tudja különválasztani. Mert a tanár is ember, nem pedig egy érzelmek nélküli robot.

Lehet-e, szabad-e így? Nem tudom. Ő sem tudja. Sőt, igazán senki sem tudja, de véleménye bezzeg mindenkinek van.

A férfi pedig őrlődik, közben pedig szépen lassan enged a saját belső, külső hatások miatt kialakuló nyomásának. Bárhogy dönt, neki és másoknak is fájni fog. Nincs más választása, mint vagy lemond, vagy felmond. Harmadik opció nincs sajnos. Pedig akár lehetne is. Valahol. Egy elfogadóbb világban.

Balatoni József