Oxford – Egy tutira elfogult bédekker a mesés angol egyetemi városhoz

–

Oxfordban eddig még sosem tudtam úgy végigsétálni egy napot, hogy ne futottam volna bele egy igazi antik autócsodába, amiben nagy eséllyel egy jó vágású idősebb pár utazott elegáns sapkában, mosolyogva. Mert a klasszikus brit hangulat itt elengedhetetlen része a mindennapoknak is.

Ez az a város, ahol Angliában először éreztem: na, itt tudnék élni.

Ennek köszönhetően – és annak a ténynek, hogy jelenleg autóval egyórányira lakom tőle – viszonylag gyakran válik hétvégi random kirándulásaink célpontjává. Ezek során sok nagyon izgalmas, a járt útról letérős pontját fedeztem fel, amiket most jól megosztok veletek.

Utazás Oxfordba

Oxford vonattal Londontól körülbelül egyórányira van, úgyhogy akár egy egynapos kirándulásnak is tökéletes, ha London a főhadiszállásotok. (Amennyiben az ember autóval érkezik, és nem kíván vagyonokat fizetni a parkolásért, úgy érdemes a városon kívüli Park and Ride parkolót használni, és a menetrendszeri buszjárattal közlekedni a városba. Ha mégsem, akkor a helyi bevásárlóközpontokat ajánlom, ahol viszonylag visszafogott áron lehet letenni az autót.)

Harmonikus építészete miatt szokták az „álmodó tornyok” városának is hívni. Olyan hely, ahol érdemes „eltévedni”, letérni a főutcáról, keskeny sikátorokban barangolni. Ezeken a helyeken lehet a legjobb kávézókba, különleges termékeket forgalmazó aprócska, ódon boltokba tévedni. Egy ilyen barokkos jobbkanyar vezetett engem is a helyi kedvenc hipszter kávézómba, ahol nem a szokásos tömegkávét kapod, hanem habos-babos, szívekkel telerajzolt csodát. Ráadásul a hely hangulata is mesés: izgalmas dizájnkávézó, ahol minden szegletet a plafontól a legutolsó kávéscsészéig alaposan megterveztek.

Harry Potter-relikviák és helyszínek nagy választéka

A belvárosban kalandozva úton-útfélen kapualjak nyílnak, amikbe bekukucskálva megpillanthatja az idetévedő az egyetem különböző épületeit. Több helyen be is lehet járni a campust. Általában hétköznap délután kettő és fél öt között nyitják meg ezeket az épületeket a nagyközönség előtt, hogy az egyszeri turista is beleshessen az ide járó szerencsés egyetemisták hétköznapjaiba, akik között egykor Stephen Hawking, Oscar Wilde, J.R.R. Tolkien, Bill Clinton, de még (a frissen nősült) Hugh Grant is koptatta az egyetem padjait.

A campus épületei közül is kiemelkedik a Christ Church College, amely nem csupán csodálatosan szép, de az étterme (Great Hall) a Harry Potter szerelmeseinek igazi különlegesség is. Ez inspirálta ugyanis a filmek jól ismert étkezőjét. (Az épület feljáróját és egyes folyosóit pedig valóban forgatási helyszínnek használták a népszerű sorozat egyes jeleneteiben.) Ha valaki elvetemült Harry Potter-fan, annak lehetősége van külön a filmnek szentelt, hivatalos sétatúrán is részt venni, ahol minden helyszínt bejárhat, ami a sorozathoz kötődik a városban.

A College ablakait pedig az Aliz Csodaországban jelenetei díszítik, amelynek szerzője, Lewis Carroll is oxfordi diák volt.

Romantikus séták és nyugalmas zugok

A belváros szívétől nagyjából negyedórányi gyalogútra található az Oxfordi Botanikus Kert és Arborétum, ami szintén megér egy kitérőt. Anglia legrégebbi botanikus kertje 120 hektárnyi hatalmas területen terül el, és csodálatos színes virágaival és különleges fáival ideális sétát ígér a nyugalomra vágyó lelkeknek. Ha megpihennél, van egy kellemes kávézójuk is.

Szintén a belvárosban található a Hertford-híd, más néven az oxfordi „Sóhajok Hídja”, ami a a Hertford Kollégium két épületét összekötő folyosó. Ugyan kicsit valóban emlékeztet a velencei eredetire, de nem volt cél annak lekoppintása, és nem is rendelkezik hasonló, misztikus múlttal (tudniillik, hogy itt vonultak volna a rabok a vesztőhelyre, az utolsó sóhajaikat elrebegve). Viszont a szemnek nagyon kellemes látvány, mindenképpen jófajta turista fotóra való (hogy úgy mondjam, Instagram-pozitív).

Természetesen Oxford tele van relikviákat árusító kis boltocskákkal, de én ezek helyett inkább azt a különleges posztereket, vicces tárgyakat és eredeti könyveket árusító üzletet ajánlom, ahol egy esős kirándulás alkalmából sikerült órákra elmerülnöm a kínálatban. Ha igazán hiteles relikviára fáj a fogad, akkor mindenképp nézz itt körül, hiszen vannak kifejezetten Oxfordhoz kötődő posztereik, könyveik.

Elvetemült könyvmániásként számomra a másik oxfordi szentély a helyi Waterstones áruház, ami egy négyemeletes palota. Ha hozzám hasonlóan a betűk és az igényes kivitelű könyvek szerelmese vagy, akkor a kirándulásod végére hagyd ezt az üzletet, mert zárásig tutira nem jössz ki onnan (velem ez már többször előfordult). A második emeleten van egy kellemes kávézó, ahol – szerencsés esetben az ablakban ülve –, az előtted hömpölygő gyalogosforgalmat nézegetve – lapozgathatsz a kiválasztott könyvekben, miközben nemcsak jó kávét vagy teát, de jó minőségű szendvicseket is fogyaszthatsz. Egyszer egy ötven fontba kerülő Harry Potter-filmesalbummal töltöttem itt el néhány romantikus órát, legutóbb pedig Jack Kerouac és Gerald Durrell szórakoztattak.

Ha szerencsés vagy, lehet hogy egy jó kis dedikálást is kifogsz, ugyanis itt rendszeresen megfordulnak világhírű írók is.

Van még ebben a városban egy kellemes kis kastély is, piknikekhez alkalmas domboldallal és egy börtönhotellel, ami arról nevezetes, hogy a szobái a mai napig az egykori börtöncellákat idézik (jó pénzért). A kastélyhoz tartozó kis domboldalon ücsörögve szinte az egész városra rálátni.

Szintén izgalmas célpont a Bodleian Könyvtár, aminek egyik része ugyan csak az egyetemisták számára nyitott, de bizonyos területeit a turisták is bebarangolhatják. És a könyvtár oldalában található egy kellemes kis kávézó-étterem, a Vault’s Garden, ahol jó időben a teraszon ücsörögve szürcsölheti az ember a kávéját, vagy eheti meg a helyi alapanyagokból készült ebédjét.

Ha vásárolni támad kedved, van egy fedett piac is, ahol szerdánként termelői alapanyagokat és ételkülönlegességeket, csütörtökönként antikvitásokat találhatsz. A város főutcáján pedig a klasszikus brit márkák vonultatják fel magukat, de ha bevásárlóközpontba vágysz, az is akad.

Nehezen találom a végszót, mert Oxford számomra olyan, mint egy igazán jó könyv: újra és újra meg kell látogatni, el kell olvasni, mert minden alkalommal mond vagy mutat valami újat. Érdemes nyitott szemmel és szívvel érkezni, letérni a járt utakról és magadba szívni az ódon, tradicionális, elegáns Angliát, ami  csak úgy árad a város minden egyes szegletéből.

Kégl Ágnes

A képek a szerző tulajdonában vannak