Nyaralni mennél? Hagyd a kliséket! – Hat különleges úti cél Európában
Aki utál turistahordákba ragadva várost nézni, nem szereti a sablonos úti célokat, vagy egyszerűen csak valami különlegesre vágyik, annak úgy tűnhet, nincs könnyű dolga. Pedig izgalmas úti célt találni nem is olyan nehéz: figyelni kell, a barátaink hol lyukadtak ki többnyire teljesen véletlenül, ahol aztán jól érezték magukat. Legtöbbször sokkal élvezetesebb elengedni a kliséket, és kötelező körök helyett megcélozni valami furcsa helyet, ahová addig eszünkbe sem jutott volna utazni. Ezek általában olcsóbbak is. Csepelyi Adri legkedvesebb helyeit ajánlja – többségük fapadossal vagy olcsó vonatjeggyel is megközelíthető, az élmény viszont garantáltan megfizethetetlen.
–
Peak District, Anglia
Az összes úti cél közül ez a legmeglepőbb talán, akadt, aki az ott készült fotóimat látva egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ilyen táj létezik Angliában. Én még akkor sem, amikor ott álltam három réteg ruhában egy abnormálisan simára csiszolt szikla tetején – olyan volt, mintha összementem volna, és vízparti kavicsokon mászkálnék. A Peak District nemzeti park Manchester és Sheffield között helyezkedik el, és nem hasonlít semmire, ahol eddig jártam. A táj viszonylag kopár, nincsenek fák vagy bokrok, csak kőtörőfüvek és mindenféle túlélésre szakosodott növények, ám a látvány így is színpompás a különféle virágok miatt. Itt-ott legelésző birkákat és kecskéket látunk, fajdok röppennek fel, mégis az az érzése az embernek, hogy teljesen egyedül van. Az, mondjuk, igaz, hogy ottjártamkor gyorsan megértettem, mit is jelent az Üvöltő szelek a Emily Brontë regényének címében. (Egyébként ezen a területen, Hathersage-ben nyaralt Charlotte Brontë, itt írta a Jane Eyre egy részét, nem véletlen, hogy a filmfeldolgozásban is ez a táj jelenik meg.)
Szóval ide csak akkor lyukad ki a magyar ember, ha viszik – engem is egy barátom vitt –, de ha már ott van, nem tud betelni vele. Manchesterbe vagy Liverpoolba is érkezhetünk fapadossal, sőt, a lazábbak akár a túlsó feléről, az East Midlands repülőtérről is megközelíthetik a tájat – mindkét esetben autóbérlést vagy egy autóval rendelkező helyi barátot javaslok, hogy teljes szépségében fedezhessétek fel a meseszép tájat. Óriási malomkövek a hegyoldalakban az ősi időkből, a kegyetlen időjárás által simára csiszolt sziklák, és végeláthatatlan, dimbes-dombos vidék. Az út menti fogadókban át lehet melegedni egy-egy szeles túra után, a tippem a Foxhouse Sheffield mellett, Longshaw-ban, ahol átértékeltem mindent, amit addig az angol konyháról és a húsos pitékről gondoltam.
Brno, Csehország
Amilyen közel van, annyira csodálatos hely, egyszerűen nem tudom megunni. Egyrészt gyönyörű, másrészt kulturálisan is hihetetlenül inspiráló városka.
Brno neve összefonódott Leoš Janáček zeneszerzőével, aki itt élt és alkotott, s a mai napig áhítatos tisztelet övezi a városban. Kétévente fesztivált is rendeznek az emlékére, ahol parádés operaelőadásokat és mindenféle kamarakoncerteket tartanak – a kedvenceim azok, amelyeket a komponista egykori otthonában mutatnak be. Ami olyan csodálatos állapotban őriznek, hogy az embernek az az érzése, Janáček (akiről Kocsis Zoltán azt mondta nekem egy interjúban: megérti a rajongásom, hisz Janáček úgy nézett ki, mint egy téeszelnök, és közben végtelenül modern volt) bármikor betoppanhat.
Az óváros önmagában is csodálatos, napokig lehet bolyongani a lenyűgöző szépségű macskaköves utcákon, betérni a gyönyörű templomokba és enni a vadast a téglafalú éttermekben.
Brno fölé magasodik Špilberk vára, megéri lépcsőzni, hogy letekintsünk Morvaország legnagyobb városára! Karácsony előtt a főtéren hatalmas fát állítanak és kirakodóvásár is van – Európa egyik legszebb karácsonyi vására ez, nagy élmény itt bolyongani egy zacskó cukrozott mandulát ropogtatva. Azt, mondjuk, nem javaslom, hogy az ember zárás előtt kicsivel egyedül menjen le a kapucinusok kriptájába, hacsak nem az a hobbija, hogy hirtelen vagy húsz mumifikálódott tetemmel cseverésszen halotti csendben.
Brno az építészet és a dizájn szerelmeseinek zarándokhelye is: itt áll ugyanis a világhírű Tugendhat-villa, Mies van der Rohe, a Bauhaus központi alakjának egyik legfontosabb alkotása. Mert ez a ház egy modernista műalkotás, ami egyrészt annyira szép, hogy tátott szájjal mászkálnak benne a turisták, másrészt mai szemmel is döbbenetesen modern. A gazdag textilkereskedő házaspárnak épített villa hányattatott sors után néhány éve teljes, eredeti pompájában látogatható, és azt garantálom, hogy aki bejut (hónapokra előre kell jegyet venni a neten!), annak egy életre megváltozik a gondolkodása arról, mi az a lakás, és mi végre is vagyunk mi benne. Csak picike csoportokat engednek be, steril lábvédőben, így igazán intim élmény, önmagában is megér egy utat Brnóba, autóval négy óra alatt ott vagyunk, de buszjáratok is vannak, és vonattal is megközelíthető a városka. Tökéletes hétvégi úti cél.
Annecy, Franciaország
A meglehetősen giccses „Alpok Velencéje” névvel illetett francia városka olyan, mintha egyszerre mennénk nyaralni Svájcba, Franciaországba és Olaszországba. Központi látványossága Franciaország harmadik legnagyobb tava, amely egyben Európa legtisztább állóvize is, a valószínűtlenül türkiz Lac D’Annecy, amelyet hatalmas hegyormok vesznek körbe – nyár elején gyakran még hóval fedve. Ez már önmagában is páratlanul szép, ám az óváros csatornára épült, így ott meg tényleg Velencében érezheti magát az ember, és akkor a várról meg a gazdag történelmi múltról (lásd: Savoyai család, és itt lakott fiatalon Rousseau is) nem is beszéltünk még. Télen pedig a síelők kedvelt üdülőhelye.
Annecy nyüzsgő kulturális életéről is híres, telis-tele van izgalmas kortárs műalkotásokkal a street arttól az óriásszobrokig, és itt rendezik nyaranta a világ legnagyobb animációsfilm-fesztiválját.
Az átlagosan negyven méter mély tó széle sekély, a sétahajózás mellett mindenféle vízi sportokat űzhetünk rajta, de a városiak közül rengetegen piknikeznek körülötte akár egy szimpla ebédszünetben is. A helyi sajtok, köztük az éretten diós ízű tomme és a nagy sláger, a markáns reblochon meghatározzák az éttermek étlapjait is. Az utóbbi népszerűsítésére született meg a tartiflette nevű finomság, amely tulajdonképpen nem más, mint tejszínnel, pirított szalonnával-hagymával készült rakott krumpli, amelyet kerek edénykében sütnek kemencében, és a szintén kerek reblochont olvasztják-pirítják a tetejére.
Annecybe Genfből a legkönnyebb eljutni: a svájci város fapadossal megközelíthető, onnan pedig óránként visz busz körülbelül 15 euróért. A razfilmfesztivál és a Montreux-i jazzfesztivál idején rengeteg a turista itt, ezt érdemes figyelembe venni a foglaláskor.
Turku, Finnország
Jó, igazából te sem gondolhattad, hogy nem ajánlok valami egészen szürreális helyet – hát, itt van. Vagy tíz évvel ezelőtt még repült ide fapados légitársaság, ma már csak szárazföldön megközelíthető valamely nagyobb finn városból, de komolyan mondom, életre szóló élmény. Már legalábbis annak, aki hasonlóan odavan a múminokért, mint én. Emlékeztek még rájuk gyerekkorunkból? Azok a szőrös, fehér vízilószerű lények, akik mindenféle különös állattal éldegélnek kék toronyházukban Múminvölgyben. Tove Jansson finnországi svéd írónő és grafikus teremtményei a skandináv kultúra fontos részét képezik, a Finnair gépei például nemrég még óriási múminokkal felmatricázva szelték az eget. Akármelyik skandináv országban jártál már, tutira találkoztál múminokkal ruházaton, teáskannán, kekszes dobozon – bárhol, bármilyen formában felbukkannak.
És itt, a Turku melletti Naantali félszigetén a finnek gyakorlatilag felépítették az emberi léptékű Múminvölgyet: egy olyan szórakoztatóparkot, ahol magunk is belecsöppenhetünk a Jansson-mesék világába.
Aki olvasta őket vagy nézte a kilencvenes években idehaza is vetített japán rajzfilm-sorozatot, tudja, hogy micsoda varázsos hely Múminvölgy. Nos, jelentem: élőben is az. Már felnőttként teszteltem, de bármikor azonnal visszamennék.
Turkuból zenélő busszal lehet idejutni, a könyvekből ismert összes attrakció megtalálható a teljesen berendezett Múminháztól a fogdáig (ültem benne!), és nyilván nem maradhatnak el a szereplők jelmezeibe bújt színészek sem, akik karakterüknek megfelelően boldogítják a látogatókat. Van működő postahivatal és étterem, színház napi több előadással, úgyhogy érdemes egy teljes napra kivonulni ide a világból. Hogy mennyire varázslatos az egész, arról csak annyit: amikor leültem a Balti-tenger partjára a félszigeten egy sztenderd fotó kedvéért, azt vettük észre, hogy a képbe belelóg egy óriási, rózsaszín sárkányfarok. Másodpercekig álltunk a gép fölött, néztük a fotót, és konkrétan nagyon hihetőnek tűnt, hogy az ott egy igazi sárkány. Aztán leesett, hogy csak az egyik hatalmas figura.
Viareggio, Olaszország
Puccini-rajongóként egyszer azzal töltöttem egy kéthetes olasz nyaralást, hogy végigjárjam a zeneszerző életének fontos állomásait, így Luccát, ahol született, és Torre del Lagót, ahol haláláig alkotott híres villájában, és ahol operafesztivált is tartanak a tiszteletére a háza előtti, már-már trópusi klímájú tavon. Így vetődtem el Viareggióba, ami a magamfajta art deco-mániás bolondoknak maga a kánanán.
Ennek a kisvárosnak van egy tengerpartja, ami ma is pont úgy néz ki, mintha egy húszas évekbeli képeslap egyik elemeként sütkérezne rajta az ember: csíkos napernyők és nyugágyak, a háttérben a csodálatos art deco épületekből álló sétány, a háttérben az art deco toronyóra – végül pedig a havas hegycsúcsok.
Mintha egy hollywoodi film különböző jelenetei sorakoznának egymás mögött! Aki nem vágyik nagy megfejtésekre, egyszerűen csak szeretne egy ilyen pazar helyen napozni-strandolni, és esténként séta közben csodálni a környékbeli épületeket, annak tökéletes választás. (Van egy Puccini-ház is, a komponista itt is lakott egy ideig.) Pisából vonattal könnyen és gyorsan megközelíthető, ahogyan a fenti két település is – a torre del lagói Puccini-villa melletti kávézóban érdemes végignézni a falat, a komolyzene nemzetközi elitje jár ide fagyizni!
Wrocław, Lengyelország
Utoljára hagytam örök és legnagyobb szerelmemet, Lengyelország idehaza talán kevéssé ismert ékszerdobozát, Wrocławot. A német határhoz közeli városka olyan, akár egy időutazás a középkorba: macskaköves utcák, míves épületrészletek – és a világ egyik legszebb főtere színes házacskákkal, gazdagon díszített, hatalmas városházával. A település arról is híres, hogy a szocializmus alatt egy gerillaszobrász különös törpeszobrokat kezdett állítani, amelyen szakállas-süveges törpék mindenféle kifogásolható dolgot tettek, például ellopták az utcai térelemeket. A művész ezzel kívánta felhívni a figyelmet a rendszer visszásságaira. A rendszer ment, a törpék maradtak és sokasodtak: ma már külön térképpel találhatjuk meg az apró gerillaszobrokat a városban.
Wrocławnak van egy kicsi, de annál remekebb operaháza (így került nekem is a látóterembe), amely bámulatosan modern repertoárral működik. Kétévente kortárs operafesztivált rendeznek itt, és minden nyáron látható egy grandiózus szabadtéri operaelőadás az olimpiai stadionban. A műfaj szerelmeseinek igazi kuriózum, én láttam már itt Eötvös Péter-operát és görögtűzzel megbolondított Álarcosbált is a szabad ég alatt.
Ami az egyéb élvezeteket illeti: nem szabad kihagyni a żureket, azaz a savanyú rozslevest, érdemes tenni egy sétát a botanikus kertben, felmenni a szigeten álló hatalmas katedrális tornyába (külön felhívnám a figyelmet a sárkány alakú esőcsatornákra!), vagy csak úgy bóklászni a számtalan csatorna és kanális mentén. Wrocławnak több hídja van, mint ahány törpeszobra, pedig azok száma sem kevés.
Krakkóból vonattal szoktam utazni, de megközelíthető Németország felől is vonattal, és persze autóval is mehetünk Magyarországról. A 2012-es futball Európa-bajnokság óta kicsit több az autósztráda, de azért szerpentin így is akad bőven. Cserébe csodaszép tájakon visz. Akit pedig eddig elirányítottam Wrocławba, mindenki el volt varázsolva.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
