Kedd reggel, Mechwart tér. A hegyre menő tömegek mellett elhaladva a játszótér felé fordulok, ahol már Pálvölgyi Zsolt sportedző vár, hogy bebizonyítsa, mennyire jó egy Street Workout pálya, és mennyi mindent lehet benne csinálni. 

A Mechwart ideális helyszín, gumiborítás, árnyas fák, a gyerekek elszeparálva a tornaeszközöktől. Azt hittem, teljesen egyedül leszünk, de néhány félmeztelen srác gyakorol a szomszédos részen. Látszik, hogy nem ma kezdték, velem ellentétben.  

Mint minden rendes edzésen, itt is bemelegítéssel indítunk a furcsa gépeken – bevallom, először azt hittem, időseknek rakták ki őket – remekül be lehet mozgatni a felsőtest ízületeit, hogy aztán ne gyilkoljam szét őket a kemény gyakorlatokkal. Végighaladunk a testrészeken fejtől a lábig – nagyjából úgy érzem magam, mint az olimpiai számára készülő öttusázó. Amikor már az utolsó ujjpercem is bemelegedett, elkezdjük az edzést a gépeken. Pillanatok alatt kiderül, hogy hiába könnyű kezelni egy evezőpadot, a tökéletes munkához jó, ha van itiner, az „ülj bele, oszt húzogasd a kart!” nem elég. 

És itt el is jutottunk ahhoz a kardinális kérdéshez, hogy

A cikk a hirdetés után folytatódik!

jó-jó, hogy van itthon egy csomó ilyen park, sőt vidéken is egyre másra nyílnak a szabadtéri edzőpontok, meg ingyen is van, de ha nem mondja meg senki, mit tegyek, akkor honnan fogom tudni, hogy épp kinyírom-e a testem, vagy most lesz belőlem szupermodell? 

Fehér Paszkál szerint -aki Free Sport Parks néven közösségi térképet hozott létre a kültéri edzőlehetőségekről- elvileg mindenhol van leírás a feladatokhoz, de ez nem minden esetben lehet elég ahhoz, hogy az ember biztonságosan csinálja őket.

Szerintem a legegyszerűbb keresni egy személyi edzőt, és kérni tőle egy egy alkalmas konzultációt, valamint egy edzéstervet, ami még így is töredéke annak, amit az ember az edzőteremben fizetne ki. Ha most rászánsz 5000-15.000 forintot, azzal azt éred el, hogy egyrészt esetleg nem ülsz egy hónap múlva az ortopédián, beállt háttal, másrészt biztosan hatékonyabb eredményt érsz el, mintha csak random próbálnál megbirkózni a gépekkel és gyakorlatokkal.

A pályákra tavasztól őszig le lehet járni, csak azt kell mérlegelni, hogyan öltözik fel az ember.

Mi egy órát edzettünk, amibe belefért a bemelegítés és a nyújtás is, és a gépeket tabatával kombináltuk, ami intenziv edzés és pihenők kombinálását jelenti. Vagyis 20 vagy 30 másodperc kemény mozgást tíz másodperc pihenő követi, ami után ismét jön a hard time. Ez nálam úgy nézett ki, hogy guggolás gyorsan, majd karból kinyomás. Ezt ismételtem négyszer, és jól mutatja az edzettségi állapotomat, hogy most – az edzés után két nappal – is izomlázam van. 

Én lelkesedtem, de  Pálvölgyi lebeszélt a ferdepadról, mondván, ez nem a legpraktikusabb eszköz – hogy finoman fogalmazzak – nem annyira edzett emberek számára, ellenben a mellettünk edző srácok simán tudják használni.

És épp ez a park nagy előnye, hogy bármilyen fizikai állapotban talál magának az ember olyan gépet vagy eszközt, amin dolgozni tud. Legyen szó ex-élsportolóról vagy újratervezőről. 

Az kiderült az egy óra alatt, hogy nem kell itt feltétlenül extra gyakorlatokra számítani, viszont a parkokban az a jó, hogy a végtelenségig lehet variálni a mozgást. Ha te csak egyetlen izomcsoportodat akarod jól megdolgoztatni – nyilván nem a kezdőknek való ez a feladat –, akkor arra is tudsz gyakorlatokat találni egy átlagos parkban. 

És itt most nem arról van szó, hogy hagyd a csudába a termeket, hiszen azoknak is van létjogosultsága, sőt. Hanem arról, hogy ha van lehetőséged a szabadban edzeni, akkor tedd meg. Legyen szó testépítésről, csapatsportokról vagy akár a futásról, ami Borcsa testét (és lelkét) is teljesen átalakította

Az utolsó jótanácsom pedig az, hogy ha kültéren sportolsz, mindig használj napvédelmet, mert az UV nem válogat! 

Zimre Zsuzsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN