Annak ellenére, hogy a transzcendencia mélyről fakadóan megkérdőjelezhetetlenül része az életemnek, bevallom, van egy kis ellenállás bennem a mai kor „ezoterikus életérzése” iránt.

Attól, hogy valaki a biológiakönyveken túl is gondolkozik a létezésről, nem kell teljesen megőrülni. Bármi is legyen a világ törvényszerűségeinek megfejtése,  ebben a dimenzióban-, idő-, és létsíkban születtünk meg. Jönnek a fránya csekkek, mosni kell, beteg lesz a gyerek… Könnyen lehet, hogy 10000 évvel ezelőtt is volt pár izgalmas inkarnációd (persze csak akkor, ha azt gondoljuk, hogy ez az egész nem egyszerre, párhuzamosan zajlik), de ha ebben az életedben a sokadik párkapcsolatod fut zátonyra kísérteties hasonlósággal, talán érdemes lenne az „itt és most”-ban is gondolkodni, és rendbe tenni a dolgokat.

Könnyű elmenekülni az „angyalok csillámporos tanaiba” vagy bármi másba. Ha erre hivatkozva nem veszel tudomásul nyilvánvaló dolgokat  az életedben, vagy folyton „kimeditálod” magadból  a rossz érzéseidet, azzal úgyszólván tudatosan lehasítod magadról az érzelmi világod jó részét. Ez így tök jól hangzik, akár még működhetne is a dolog, de gyakran megesik, hogy azért, mert „nem mész bele” a dolgokba, még hatnak rád. Mind fizikai, mind lelki síkon.

„Ez azért történt velem, mert a gonosz erők megtámadtak”

Ezzel a mondattal gyakorlatilag elhárítod a felelősséget, de még az igényről is lemondasz, hogy őszintén végiggondold az adott eseményt a maga valójában. Persze lehetséges, hogy „a Merkúr retrográd mozgása vagy egy ártó szellem” a megoldás,  de legalább egyszer érdemes racionálisan ránézni az adott helyzetre. Sok ember türelmetlen akár betegségről, akár egy nehéz helyzetről van szó, és azonnal tudni szeretné a választ. Csak az egészséges/elégedett állapot lehet jó, minden más rossz. A rosszat pedig ki kell irtani. Gyakran eszünkbe sem jut, hogy a betegség értelemhordozó lehet, ami belső munkára késztet. Ha dolgozol rajta, és megoldod a feladványát, akár meg is szabadulhatsz tőle. De ha meg is marad, mindenképpen gazdag önismereti forrássá válhat.

„Ez a Béla nem fejlődik velem. Lehet, hogy nem is ő a lelki társam?”

Könnyen lehet, hogy nem ő az ember, akivel együtt kell élni, de nem biztos, hogy azért, mert nem hisz az ásványok gyógyító erejében. „Magasrezgésű” vagy „sokadik szinten élő” emberként könnyen feláldozzuk az emberi kapcsolatainkat is, amelyek valamilyen módon „nem tükrözik a rezgésszámot”. Egy jól kifejlett spirituális ego gyakorlatilag azt a csapdát rejti magában, hogy bármit és bárkit ki tud tenni az életéből, miközben önigazolást nyer a döntése. Mindezt paradox módon úgy, hogy a legtöbb new age iskola megegyezik abban, hogy mind egyenlők vagyunk.

Számtalan hasonló példát fel lehetne sorolni még, de a lényeg talán így is látszik.

Ha a tartalmat kivesszük, és csak magát a működésmódot nézzük, egy izmos materialista nem sokban különbözik egy szemellenzős ezoterikustól.

Van egy igaznak gondolt működése a világnak, és ami nem illik bele ebbe, azt – a szabályszerűségek valamelyikével magyarázva – kirakja az életéből.

„A tanítóm azt mondja hogy…”

Sok útvesztő van még, amiről most nem esik szó, de fontos megemlíteni, hogy ha valaki önkényesen valamilyen titulussal illeti magát, nem biztos, hogy tudja a választ az életünk kérdéseire. Ha bárki úgy érzi, hogy egy magát spirituálisnak mondó ember bántó módon beleszól az életébe vagy lelkiismeret-furdalással manipulálja, akkor…

kedves bárki: nyisd ki a szemed, és egy kicsit térj észhez. Ez nem ezotéria, hanem pszichiátria!

Nem mennék bele mélyebben, de mindenkitől elfogadom azokat a lényeket, akikkel „beszélget”. Az angyalokban is tudok hinni, de amíg meg nem világosodom, nem tudhatom, mi az igazság.

Ha kicsit élesebben is fogalmaztam, senkinek a hitét nem vontam kétségbe, inkább az emberi oldalát szerettem volna megszólítani. Azért, mert valamit ezoterikusnak kiáltanak ki, még nem kell megőrülni. Ugyanis a test-lélek-szellem hármasának minden része fontos. Nem csupán a szellemet, a lelket is meg kell ismerni, és rendbe kell rakni. A legnagyobb csapda szerintem az, ha a spiritualitást szemellenzősen alkalmazzuk az életünkben. Ha fáj a fogad, el kell menni fogorvoshoz, ha dühös vagy a szüleidre, azt rendbe kell tenni, ha többet gondolsz a világról, mint ami látható belőle: olvass, tanulj, gyakorolj, mélyedj el benne, de közben ne feledkezz meg arról, hogy a kérdéseidet mindig fel kell tenni!

Sebők Franciska