Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg először, hogy mi a flow-élmény. „Az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik” – írja a Wikipédia. Mi nem magyarázzuk a dolgot ennyire tudományosan, de mindannyian átéltük már a dolgot, ki-ki másban találva meg a teljes feloldódást. 

Fiala Borcsa fut és ír

„Én futás közben szoktam flow-ba kerülni, azért is járok kora reggel, mert akkor még csend van, és kevés ember, nem terelik el a gondolataimat. A mozgás monoton üteme, a friss levegő meg a megszokott táj egy másik dimenzióba repít, ilyenkor tudok a legjobban gondolkodni, és a legjobb ötleteim is ilyenkor támadnak.

A másik ilyen módosult tudatállapotom, ha írok, csak úgy, a magam örömére. Ilyenkor úgy eltelik pár óra, hogy észre sem veszem”.

Both Gabi szerkeszt, olvas, nevet és elmerül az éjszakában

Nagyon szeretek »molyolni« különféle szövegekkel. Amikor szerkesztek, néha teljesen eltűnik az idő. Ugyanígy amikor olvasok a magam kedvére, akkor is olyan mélyen kikapcsolok minden mást, hogy ha valami megzavar, hirtelen nem is tudom, hol vagyok, hiszen épp egy másik történetben voltam benne.

A gyerekeimmel való felhőtlen együttlét is teljesen elrepít, bár mostanában már kevesebb alkalom van erre, mert három kamaszról van szó, de néha teljesen spontán összegyűlünk lefekvés előtt valamelyik gyerekem szobájában, és semmiségeken röhögünk, sztorikat mesélünk, bohóckodunk együtt. Ilyenkor Lujzi kutyánk is odajön, és tágra meredt szemmel nézi ezt a vidám vircsaftot.

A legnagyobb flow mégis az éjszaka.

Amikor senki és semmi nem zavar, mindenki más alszik, én pedig olyankor tudok a legnyugodtabban dolgozni. Néha annyira nem veszem észre az idő múlását, hogy a madarak hajnali csicsergése jelzi csak, lassan föl kéne kelni, amikor én még le sem feküdtem…” 

Na, ki az, akinek a flow-ja egy kondigép? Hát persze hogy Szentesi Éva…

„Az én flow-m a taposógép. Imádok taposni és nem a kerek fenekű végeredmény miatt, hanem azért, mert minden fontosat ott találok ki. Taposás közben születnek a könyveim karakterei és cselekményszerkezete. Taposás közben cikket írok (fejben), tervezgetek, és néha álmodozom is. Na, és ami a legjobb, ha taposok, akkor képes vagyok kitaposni a haragomat.

Igazából sok leadott kilót köszönhetek azoknak, akik felbosszantottak már valaha, mert a taposógépen rendesen kitapostam őket magamból.”  

Kurucz Adrienn viszont pont semmit nem csinál a flow-ban. Inkább csak „bambul”

„Szenvedélyesen űzöm a bambulást bárhol, bármeddig és bármikor, állítólag félig leeresztett szemhéjjal, mint Garfield. De vigyázat, csalok! Nem alszom, nem meditálok, hanem figyelek, és sokszor írok is fejben ilyenkor, azaz pontosan tudom, hogy ebből a bambulásból tárca lesz vagy novella esetleg riportötlet.”

Kurucz kolleginát egy vonat is képes flow-ba repíteni.

„Totál kikapcsol az utazás, leginkább a vonat zakatolása, annyira szeretem, hogy ha látok elsuhanni egy szerelvényt, vágyom rajta ülni, mindegy, hova megy.

Ha már hangok: a stég alatt locsogó vizet is bármeddig képes vagyok hallgatni, pláne, ha közben finom langyos alattam a deszka, amin hasalok. És el ne felejtsük, Madame Fregoli szerint, a flow csúcsa, a szerelem.”

Pásztory  Dóri mindenféle versenyhelyzetben érzi jól magát

„Az én flow-m a versenyzés és a versenyhelyzet. Egy teljesen más mentális állapotba kerülök ilyenkor, abszolút megszűnik a világ. Néha még a LEGO-zásba, a színezésbe és a társasozásba is el tudok teljesen merülni. Mondjuk, utóbbit az én esetemben lehet versenyhelyzetnek is nevezni”.

Tóth Flóra és a konyha

„Nekem a legnagyobb flow a főzés, de nem a családetető, hétköznapi, »jajmilegyenavacsora« típusú főzésre gondolok. Hanem arra, amikor csak a saját örömömre készítek valamit, kitalálom, bevásárolok hozzá, és éjszaka vagy hajnalban beszabadulok a konyhába egyedül, vagy egy pohár borral, vagy egy csésze kávéval, és csak a főzésre figyelek. Néha akkor is nagyon jól sikerül ez, amikor valami családi rendezvényre »kell« ipari mennyiségű ételt előállítanom, vagy gyerekzsúrra tortát sütnöm, talán a hosszas ötletelés és utánajárás meg a magányos alkotás miatt.

A másik, amitől elvesztem az időérzékem, az az olvasás, és szerencsére már a lányaim is elég nagyok ahhoz, hogy olyan legyen az esti mese, ami engem is leköt.

Legutóbb a Mary Poppins a parkban című könyv utolsó három fejezetét egymás után olvastam el nekik, mire végeztünk, elmúlt este 11, de észre sem vettük”. 

Csiszér Ágota elveszik a képekben

„Fotózás közben teljesen elveszítem az időérzékem, nem vagyok se éhes, se szomjas, se fáradt. Volt, hogy a fejfájásom is eltűnt. Csak arra figyelek, ami előttem van. Teljesen ráhangolódom arra az emberre, vagy arra a látványra akit/amit éppen a kamerámon keresztül látok.

A fotózás feltölt, vitalizál.

Ja, és van még egy flow-m: A Balaton közepén kis szélben vitorlázni, és hallgatni a hullámok csapódást, belőni a Badacsonyt vagy Tihanyt, és tartani az irányt, na, ez teljesen kikapcsol. Azért kis szélben, mert a nagy szélben, amit az igazi vitorlázók közepesnek neveznek, abban már félek.”

És mi van velem, azaz Zimre Zsuzsával?

A HÉV-en képes vagyok teljesen elmerülni egy könyvben, ilyenkor plátói szerelmem, Mads Mikkelsen is ülhetne mellettem, nem venném észre. A bensőséges szex is képes flow-ba vinni, de remélem, ezzel a többiek is így vannak. Ám mostanában, ahogy öregszem, azt vettem észre, hogy a kerti »molyolás«, a gazok húzkodása, a dió szedése is képes aktív meditációba lökni egy pillanat alatt. Tavasszal és nyáron a legjobb a kertben lenni, amikor még nincs rekkenő hőség, elnyúlva egy nyugágyban, a fejem felett valamilyen árnyat adó fával vagy bokorral, amin hangyák masíroznak, bogarak döngicsélnek, madarak csiripelnek, és

olyan nyugalom száll meg, hogy úgy érzem, egy vagyok a természettel. Na, ez az igazi flow.” 

Ha kíváncsi vagy a flow tudományos hátterére, és hogy milyen vizsgálati eredményre jutott az ELTE kutatása, olvasd el a HVG Extra Pszichológiában!