Az egymillió életmód-tanácsadó országában annyian osztanak bölcs útmutatásokat arról, hogy mennyi vizet kéne inni, hogy az igazság valahol elveszik a sok vélemény között. Mindenkinek megvan a maga okossága: van, aki napi három litert iszik, más a négyre esküszik, és ott vannak a személyes kedvenceim, – irónia* – az igazán egészségtudatos emberek, akik megpróbálnak meggyőzni, hogy forró kávé helyett, egyenesen páratlan érzés egy kis langyos citromos vízzel indítani. AHA.

Na, de félre a cinizmussal, gondoltam, eleget teszek a jó tanácsaiknak, és megnézem, milyen az élet napi egy liter víz mellett. Hiszen egy liter víz nem árthat, maximum csak a javamra válhat. 

Nem véletlenül esett rám a választás ennél a kísérletnél, tőlem esik legtávolabb az ilyesfajta tudatosság. Képes vagyok napokat ellenni úgy, hogy egy korty vizet sem iszom, helyette viszont hódolok az olyan ópiumoknak, mint a kávé vagy a cukros „üdcsik”. Ezek viszont sajnos semennyit sem adnak ahhoz, hogy megfelelően hidratáljam magam. Pedig kevesebb jó dolgot tudok elképzelni annál, mint a reggeli forró kávé vagy egy nyári napon legurított jó hideg kóla.

Elméleti síkon pofon egyszerűnek hangzott az a feladat, hogy nyomjak le napi egy liter vizet, se többet, se kevesebbet. De annak, akinek az életmódjában ez nem kap helyet, ez biza' kínlódás.  

Úgyhogy mind a hét napnak megvolt a kihívása. Következzen hát hét magvas gondolat arról, hogy miért leszek valószínűleg örök életemben dehidratált.

1. Kétóránként pár korty: esélytelen

Kaptam egy vándorkulacsot, ami segítségemre volt a kihívás teljesítésében. Reggel nyolckor kezdődött a vízivás, ami persze nem kedvez az olyan hétalvóknak, mint amilyen én vagyok. Főleg akkor, ha késve kelsz 8:30-kor, majd beesel a tízkor kezdődő értekezletre, ami tizenegyig tart. Ekkor elkezded az égetően sürgős feladatok ledarálását, amit megszakít az ebédrendelés. Szóval jó eséllyel ebédkor iszol egy kortyot. Az első nap tanulsága: mindig van és lesz valami, ami fontosabb annál, hogy vizet igyál. Amikor pedig eljön az ebédidő, akkor tutira nem ásványvizet fogsz inni – szendén egy salátával lekísérve. Úgyhogy átcímkéztem délutáni időpontokra a kis kulacsomat, és benyomtam az egy literemet.

2. Túl lehet-e lendülni azon, hogy ízetlen, unalmas lötty?

A középkorban a vizet sokszor használták kínzóeszközként. Egészen kreatív módszerek voltak, ezekbe most nem mennék bele. Na, jó, csak röviden: például voltak, akiket lekötöztek, és óránként csak egy csepp vizet csöpögtettek a homlokuk közepére. Annyira hatásos volt, hogy sokan beleőrültek. A feladatszerű vízivás is kínzásnak tűnik, főleg úgy, hogy semmi, de semmi íze nincs, de mégis meg kell innod belőle egy fix mennyiséget, miközben semmi örömet nem okoz. 

3. Viszlát, mentes, helló, bubis!

A harmadik napon már kezdtem kicsit szolidaritást vállalni a citromos vizesekkel. De a büszkeségem nem engedte, hogy átálljak, helyette a bubis víz került elő. Imádom, ahogyan a szénsavas bubik pezsegnek a számban ivás közben. Nem élveztem még így ásványvizet soha életemben!

4. Segít megtanulni nemet mondani

Abszolút segít abban, hogy az ember nemet mondjon minden másra. A multitaskingolásba nem fér bele az, hogy mindig igyál. Olyan ez, mint amikor a félévi vizsgáknál odakészíted magad mellé a könyveket, mert a látványától is úgy érzed, hogy okosabb vagy. Persze mindig mással foglalkozol, és pont arra nem jut időd, ami jót tenne neked. Nekem is emiatt mindig volt egy üveg víz az asztalomon, amiből nagy ritkán töltöttem. Már a látványától is hidratáltnak éreztem magam. Természetesen beposhadt, mert nem ittam belőle. Csodálkozom, hogy nem kapott benne életre semmilyen kis mikroorganizmus, olyan régóta állt már ott. Úgyhogy ezen a sorrenden változtattam, előbb a pohár víz, utána jöhet minden más. Tökéletes módszer arra, hogy megtanulj nemet mondani bármire, bárkinek.

5. Ha kávét iszom, kezdhetek mindent elölről?  

Az ötödik napon, amikor már vízivó fejedelemnek éreztem magam, akkor jutott eszembe a harmadik kávém után, hogy elvileg a kávéfogyasztás elvonja a szervezettől a vizet. A jó életbe! Akkor kezdhetek mindent elölről? Le kell mondanom a kávéról? Még miről kell lemondanom? Úgyhogy kiegyeztem magammal abban, hogy mivel eddig a napi folyadékbevitelem a három kávé volt, ezért az a plusz egy liter víz csak a javamra válhat. Muhahaha.

6. Álszent gondolataim a vízivásról

Alapvetően nem feltétel, hogy lecseréld a megszokott üdítőket vízre, de ha már megiszol egy litert, akkor nemigen fér beléd más is. Úgyhogy egy idő után ilyen, és ehhez hasonló álszent gondolatok környékeztek meg. „Míg a világ másik pontján éppen fejenkénti adagokra szűkítik – egészen pontosan ötven liter vízre – a felhasználható napi adagot, amiben benne van minden a mosástól kezdve a fürdésen át, addig én itt azzal ez egy kihívással igyekszem megküzdeni, hogy napi egy liter vizet stabilan megigyak” – micsoda képmutató némber vagyok, gondoltam. Azonnal abba kéne hagynom, és küldenem egy kartonnal az én fejadagomból, helyette pedig innom valami jóféle cukros üdítőt.

7. Mikroműanyagok a vízben

A hatodik napon, amikor túléltem a saját képmutatásomat, már akkora vízivó voltam, hogy kutatásokat olvastam a vizek összetételéről. Állítólag mikroműanyagok is lehetnek ebben a csodálatos nedűben. Igazságtalan az élet. Pont most kell, hogy kiderüljön ez, amikor már ennyit kellett szenvednem érte??!

Konklúzió 

Összességében az eleje nehéz csak, amikor be kell építened a totál kaotikus és nagyon kényelmes napirendedbe a vízfogyasztást. Valóban érezhetők már egészen rövid távon is az áldásos hatásai: kevésbé vagyok álmos, fáradékony, ellenben többet járok a mosdóba. A sors iróniája, hogy a hetedik napon influenzás lettem. Amire természetesen azt ajánlotta az orvos, hogy igyak bőven folyadékot, és pikk-pakk jól leszek.

Szőcs Lilla