Modern kori csonkítás – Savtámadások keleten és nyugaton

–

„Ha egy lány kilép az otthonából, egy másik felségterületen találja magát. A falu bikái fütyülnek utána. Sokan férfiasnak találják, ha valaki egy nőt üldöz az utcán. Sajnos, ez az a minta, amit legtöbbször a bollywoodi filmek is közvetítenek felénk. A piszkálódás, vonzalmunk tárgyának zaklatása ebben a társadalomban elfogadott dolog. A szerelmi visszautasítás a legfőbb ok, ami a savtámadások mögött áll” – írja nyilvános posztjában egy indiai lány. A savtámadások áldozatairól egy magyar filmes alkotó, Halász Glória is készített dokumentumfilmet, Rupa butikja címmel. Míg a savtámadások sokáig csak India és a Közel-Kelet területén fordultak elő, a probléma újabban egyre nagyobb méreteket ölt Nyugat-Európában is. De vajon miért? És ott kik az áldozatok?

„Ez velünk nem történhet meg”

Addig egyszerűbb volt a helyzet, amíg egy másik kontinensről, egy másik társadalmi rend keretei közül jutottak el hozzánk hírek a savval ítélkezőkről és az ítéletet elszenvedőkről. Ugyanúgy voltunk ezekkel is, mint a becsületgyilkosságokkal: felháborodtunk a különös kegyetlenségen, az okok értelmetlenségén. Egyetértettünk, hogy bármennyire idegen is tőlünk egy kultúra, bármilyen más is egy értékrend, az önbíráskodásnak ez a formája elfogadhatatlan. És örültünk, hogy nem oda születtünk.

Halász Glória filmjéből is kiderül: ott sem csak a szerelmi csalódás vagy a házassági ajánlatok visszautasítása állhat a savtámadások mögött, sőt, az áldozat nem is mindig nő. A példák azt mutatják, hogy anyagi konfliktusok, családi perpatvarok is végződhetnek egy-egy előre megtervezett savas bosszúval. Olyan eset is volt, amikor egy kétgyermekes özvegy öntött savat arra a férfira, akit új férjének szemelt ki, ám az illető nem fogadta el az ajánlatot.

A közvélemény és a média Indiában, Pakisztánban is elítéli a bosszúból elkövetett kegyetlenséget (a becsületgyilkosságot is ide értve).

A régi beidegződések felszámolása lassú folyamat, de a közösségi média jótékonyan hat a világ felé fokozatosan megnyíló közösségekre.

De, ez velünk is megtörténhet

A legtöbb európai savtámadás eddig Londonban történt – számuk 2011 óta rohamosan növekszik – és az indítékok között a nézetkülönbségektől, a kamaszos összezörrenésektől kezdve az egyszerű járműlopásig és a gyűlölet kifejezéséig sok minden megtalálható. Ha viszont a savtámadás hátterében az ártalmatlanná tétel, az eltorzítás áll, az indíték bizonyításába sajnos beletörik az igazságszolgáltatás bicskája.

Pedig az eredmény önmagáért beszél: az áldozatok súlyosan megsérülnek, kinézetük egész életükre megváltozik, tartós trauma éri őket. Ez vajon nem meríti ki önmagában is a súlyos testi sértés, a bűncselekmény fogalmát? Míg egy fegyver tartása engedélyhez kötött – és az utóbbi években a brit fegyvertartási törvény jelentősen szigorodott – a sav könnyen beszerezhető „fegyver”, és ha kiöntik, a szándék nehezen érhető tetten, könnyen lehet balesetnek beállítani a dolgot, amely nem fogható fel bűncselekményként. (Indiában – még ha nem is fér kétség egy csalódott kérő vagy elégedetlen anyós indítékához – a savtámadások sok esetben semmilyen jogi következménnyel nem járnak.)

Vegyük például annak a londoni férfinak az esetét, akinek a háromkerekű scooterjét lopták el, miután elfedett arcú kamasz fiúk savat öntöttek rá. Az autóút mellett állva próbált borzalmas fájdalmak közepette segítséget kérni a mellette elhajtó járművek vezetőitől, de senki sem állt meg. „Ha el akarsz lopni egy mopedet, megteheted. Egy bűnöző használhat kalapácsot, kést, vagy akár az öklét is, hogy megszerezze, amit akar. De savat önteni valakire, az már gyűlölet-bűncselekmény” – mondta egy másik áldozat, arra célozva, hogy a bőr eltorzulása egy ilyen támadás után visszafordíthatatlan.

Az európai savtámadások hátterében sokszor egyszerű lopások állnak, az elkövetők gyakran alig 18 évesek. Az ember alapos ok nélkül most már kést sem hordhat magánál Nagy-Britannában, míg a savas tisztítószerek a boltokból könnyedén beszerezhetők.

Máskor a sav a fenyegetés, a megleckéztetés eszköze. Gina Miller, akit Nagy-Britannia legbefolyásosabb fekete bőrű személyiségének választottak 2017-ben, Brexit-ellenes kampányáról híresült el. Miközben bátran képviselte az ügyet, arról is beszámolt, hogy hónapokig kapott fenyegető leveleket. Többen készültek az utcán savat önteni az arcába. „A mai napig, ha látom, hogy valaki egy palack ásványvízzel közeledik felém, bepánikolok. Az életem teljesen megváltozott” – mesélte egy interjúban.

Óvintézkedések

És a félelme nem alaptalan. A brit sajtó olyan esetről is beszámol, amikor valaki egy piros lámpánál várakozó autóba öntött savat, egy születésnapot ünneplő társaságra. Az esetben súlyosan megsebesült lány, a születésnapos Resham Khan blogjában kampányol a szigorúbb rendőri intézkedések mellett. „Terveim romokban, a fájdalmam kibírhatatlan, és ezt a levelet a kórházban írom, miközben türelmesen várom, hogy megint legyen arcom. Nem rágódhatok a múlton, viszont nagyon is tehetek egy jobb jövőért – amikor efféle támadások már nem történhetnek meg” – írta tiltakozó posztjában Resham, nem egészen eredménytelenül. Egyszerűbb intézkedések, mint például a korty-teszt bevezetése a brit bírósági tárgyalótermekben – az ásványvizes palackból a biztonsági őr szeme láttára innia kell annak, aki hozta – már történtek, de a jelentős változások egyelőre váratnak magukra.

Az biztos, hogy sem Ázsiában, sem Nyugat-Európában nem akarnak félelemben élni az emberek. Nem lehet úgy járni az utcákat, hogy attól tartunk, valaki arra készül, hogy megtámadjon, megalázzon, egész életünkre eltorzítson minket. Magyarországon a sav a mai napig sem jelentős veszély; nemcsak India és a Közel-Kelet, London is viszonylag messze van. Ami 2011 óta nem gyűrűzött be nagy méreteket öltve, az feltehetően nem is fog. Legalábbis nagyon bízunk benne, és abban is, hogy mindenki, akiről bebizonyosodik: gyűlölet-bűncselekményt követett el, megkapja az ezzel azonos arányú büntetését.

Burns Katalin

A kiemelt képen Halász Glória: Rupa butikja című filmjéből látható egy jelenet