–

Ültem az erkélyen a kávémmal a kezemben, és csak néztem ki a fejemből. Láttam, ahogy a távolban zajlik az élet, és arra is emlékszem, ahogy a nagy bambulásban magamra öntöttem a szarrá hűlt kávét. Utáltam magam, de annyira mégsem voltam mérges, hiszen mennyivel szarabb lett volna, ha tűzforró a feketém, amit máskor sok tejjel iszom, de most nem volt a hűtőben tej. Túl lusta voltam lemenni a kisboltba, pedig budipapírt is vennem kellett volna, mert reggel az utolsó leveleket téptem le. Majd használok papírzsepit. Persze a gurigát most sem dobtam ki a kukába, hanem otthagytam pőrén a papírtartón árválkodni. Soha sem fogom megfejteni, hogy miért nem lehet az ilyen piszlicsáré ügyeket egyből elvégezni és nem elhagyni, halogatni. Miért esik nehezemre leemelni azt a tetves papírhengert, és egy hanyag mozdulattal a kukába hajítani? Miért nem vagyok képes csak arra a dologra figyelni, ami éppen van, és nem másik ezerre koncentrálni? Miért nem tudok szervezetten, szobáról szobára haladva takarítani, és nem összevissza kapkodva, mindenhol belekapni valamibe egy kicsit? És miért csinálok egyszerre harminc dolgot, és nem csak egyet, mint a legtöbb normális ember? Sajnos nem tudom a választ, pedig esküszöm, hogy keresem.

Nem szeretem tej nélkül a kávét. Jó sok tejjel szeretem, legtöbbször hidegen. Nagyon szeretem a tejet csak úgy, magában is inni. De nem ám bögréből, hanem simán a dobozból, közönségesen. De igazából már ennek is vége. Mostanában inkább hanyagolom. Úgy tűnik, hogy érzékeny lettem a laktózra, de most komolyan, tökre nem divatból. Amúgy régebben, ha jobb kedvemben voltam, simán forraltam vagy két decit belőle, és jól felhabosítottam. Úgy öt éve még Londonból kaptam hozzá egy manuális habosítót. Most kanalakat tartok benne a mosogató mellett, de néha mindegyik evőeszközt csak lazán belehajítom. Amikor ketten laktunk itt, akkor minden reggel rendesen használtam, de mostanában csak ritkán, leginkább csak szökőévente. Mondjuk, laktózmentes tejjel még nem csináltam. Lehet, hogy holnap kipróbálom.

Mégis mérges voltam a kávé miatt. Egyrészt: főzhettem egy másikat, ami azért gond, mert a kapszuláim száma vészesen közelít a kritikus mennyiséghez, másrészt – és ez a sokkal nagyobb ügy – azért baj, mert az új, de máris a legkedvencebb Miki egeres pulcsim volt rajtam, ami ennél sokkal, de sokkal jobb sorsot érdemel. Mikit hosszú évek óta hajtottam, de a projekt sajnos megrekedt ezen a szinten. Majd' 40 évet vártam rá, míg végül az egyik tucatbolt női részlegén szembejött velem. Pont annyira szürkén és pont annyira kapucnisan, mint amilyet mindig is kerestem. Nagyon szeretem a szürke színt, de bevallom, hogy nem ez a kedvencem. A legjobban a kéket szeretem. Abból is a sötétebb tónust, ami már majdnem fekete, de ha jobban megnézed, akkor még simán láthatod a különbséget. Most ott van rajta egy nagy, barna folt, amit remélem, hogy szétgyaláz és teljesen kiszed az automata mosógépem. A legjobb mosóporral szálltam harcba, mert én hiszek a tévében elhangzó reklámok hitelességében. Mondjuk, azt még mindig nem értem, hogy hogyan sikerült magamra borítanom a kávét. És azt sem nagyon értem, hogy mitől hűlt ki annyira gyorsan, amikor nem is volt benne hideg tej, amit igazából nem is kéne innom, mert laktózérzékeny lettem.

Szeretem az őszt. Szeretek egy kávéval az erkélyen ülni, és azon gondolkodni, hogy vajon hol ronthattam el.   

Itt pedig a vöröslencse-főzelék és az avokádós fasírt receptje, amit ígértem:

Hozzávalók kábé 6 főre:

A főzelékhez:

– 3 evőkanál étolaj
– 1 evőkanál vaj
– 15 cm póréhagyma vagy egy fej vöröshagyma, finomra aprítva
– 2 gerezd fokhagyma
– 4 centi friss gyömbér
– fél teáskanál őrölt római kömény
– fél teáskanál curry
– 70 dkg vöröslencse (nem felezett)
– fél liter paradicsomlé
– kábé másfél liter alaplé vagy víz
– só, frissen őrölt bors
– friss koriander vagy petrezselyemzöld
– 2 evőkanál sózott, pirított mandula
– friss csili, fél citrom leve

A húsgolyókhoz:

– fél kg darált pulykahús (vagy sertés/marha)
– 10 dkg áztatott zabpehely, kinyomkodva (vagy egy fél zsemle)
– 2 gerezd fokhagyma, reszelve
– negyed teáskanál őrölt római kömény
– negyed teáskanál curry por
– 1 teáskanál reszelt citromhéj
– 1 csokor friss petrezselyemzöld, aprítva
– fél teáskanál só, frissen őrölt bors
– fél érett avokádó, kockázva

Elkészítése: Az olajat közepes lángon összeolvasztom a vajjal egy három-négyliteres edényben. Ráborítom a hagymát, finoman sózom, két-három perc alatt megpárolom. Ráreszelem a gyömbért és a fokhagymát, megszórom a köménnyel, curryvel és a csilivel, további fél percig keverem. Hozzáforgatom a lencsét, felöntöm a paradicsomlével és vízzel, sózom, borsozom, és lefedve, folyamatosan keverve a forrástól számítva 12-14 perc alatt készre főzöm. Utána is többször átkeverem, hogy ne főjön szét a lencse.

Amíg készül a főzelék, a húsgolyó összetevőit egy tálban alaposan összekeverem. Vizes kézzel pingponglabda méretű golyókat formázok, kicsit meglapítom, majd forró serpenyőben két-három evőkanál olajon, oldalanként három-három perc alatt megsütöm. Én egy-egy percre mindig lefedem, hogy biztosan átsüljön.

Nektek is jó étvágyat kívánok!

Szatmári (Főzelékes) Feri 

 A képek a szerző tulajdonában vannak