„A klimax egy gyászfolyamat” – Így lehet ép ésszel túlélni a változókort – a pszichológus szerint
Támogatott tartalom
A változókor néha egészen rémületes, ámde a legtöbbünk számára kikerülhetetlen fizikai tüneteivel már foglalkoztunk, de itt nincs vége annak, mit tesz velünk a természet. A hormonok nemcsak fizikai szinten okoznak zűrt, hanem a lelkünkben is. Sári-Kurán Zsuzsa szakpszichológust Zimre Zsuzsa arra kérte, hogy válaszolja meg a klimaxszal kapcsolatos gyakran felmerülő kérdéseket. Négy kérdés, és négy – nagyon hasznos – válasz.
–
1. Borzalmasnak hangzik, de a kolléganőm évek óta inszomniáról panaszkodik. Állítólag ez is a változókor egyik tünete. Igaz ez?
Sajnos sok nő életét keseríti meg. A gyakran éjszaka jelentkező hőhullám rendkívül nehézzé teszi az éjszakákat. A kialvatlanság pedig együtt járhat a feszültséggel és a depresszív hangulatokkal. Ebből könnyen ördögi kör alakulhat ki.
2. A depressziót sokan emlegetik, bár nem értem, miért lenne az ember az, ha végre elmúlt a menstruációja, nem kell stresszelnie a gyerekeken, és kezdődik egy új és izgalmas életszakasz.
Fontos elmondani, hogy a változókor tüneteit hormonális változások is okozzák. Ahány nő, annyiféle menstruációs ciklus, annyiféle várandósság, szülésélmény, így a változókor megélése is széles spektrumon mozog.
Van olyan nő, aki azon kívül, hogy nem menstruál, nem igazán vesz észre semmit magán, van, akire felcsusszan jó néhány kiló, és olyan is, aki érzelmileg él meg nagy változásokat.
A változókorral gyakran együtt jár annak megélése, hogy „akkor már kevésbé érzem nőnek magam” – ez egy gyászfolyamat, egy szakasz lezárása, igazi krízishelyzet.
Sokszor ez az időszak egybeesik a gyerekek önállósodásával, munkakezdésével vagy egyetemre kerülésével, ami szintén nehéz helyzetet teremthet, hiszen az eddigi, mondjuk, négyfős család hirtelen a hétköznapokra kétfősre csökken. Ilyenkor a szerepveszteség megsokszorozódik, amit sok nő nagyon nehezen él meg. A változókor nemcsak biológiai váltás, hanem női szerepvesztés is egyben, aminek időt kell hagyni, hogy elrendeződjön bennünk. Ez a „már nem fiatal, de még nem nagymama”-korszak. Sok nőnek az anyaság tölti ki élete legnagyobb részét, és amikor ez a szerep háttérbe szorul, nehéz helyzetbe kerül, hogy most mit is kezdjen magával. Ebben az életszakaszban a párkapcsolatot is muszáj újradefiniálni, hiszen ismét sokkal több idő jut a másikra. Jó hír, hogy sok pár újra egymásra talál ilyenkor, és a kapcsolatuk kivirágzik.
3. Ha jól értem, maga az öregedés ténye is nyomasztóan hat a nőkre?
A társadalom irányából jön egy olyan üzenet is, hogy a fiatalság mindenek feletti érték. Ránctalanítunk, mindent elkövetünk, hogy ne látszódjon a korunk. A klimax eljövetele emlékeztetheti a nőt arra is, hogy idősödik, jönnek a betegségek, az öregedés... és az ezzel járó dolgok. Sajnos hazánkban a nyugdíjas éveknek még nincs olyan vonzó értéke, mint akár a szomszédos Ausztriában.
Nagyon személyfüggő az, ki hogyan éli meg ezt az időszakot. Természetesen nem mindenki fogja megúszni a kellemetlen tüneteket akár testi, akár érzelmi szinten, de – mint minden krízisből – ebből is jól ki lehet jönni. Merjünk beszélni arról, hogy mi zajlik bennünk, keressünk társaságot, tájékozódjunk, és ha úgy érezzük, keressünk szakembert, aki segít.
Fogadjuk el a helyzetet. Azzal, hogy elméleteket gyártunk arról, mit tehettünk volna másképp, „mi lett volna, ha...” nem változik meg a helyzet, csupán elnyújtjuk szenvedős szakaszt.
Persze ezt nem könnyű megtenni, de érdemes tudatosnak lenni, és meghallani, mi zajlik a fejünkben. Dolgozzunk ki stratégiákat erre az esetre, vagy próbáljuk ki a meditációt, ám a sport is segíthet, bármilyen furcsának is tűnhet... bármennyire nehezünkre is esik, kezdjük újra, ha eddig elhanyagoltuk a testmozgást.
Merítsünk erőt életünk korábbi eseményeiből. „Ezt meg ezt túléltem, megoldottam, vége lett, most is képes leszek arra, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből” – mondjuk ezt maguknak. Ne féljünk a változástól! Barátként, társként a jelenlétünkkel tudunk leginkább segíteni, a megértésünkkel, az elfogadásunkkal.
4. Állítólag nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is eléri a klimax, igaz, ők más tünetekkel szembesülnek, mint mi. Viszont rendesen rá tudnak görcsölni a szexuális teljesítményük csökkenésére, és ha ez nem lenne elég drámai, még önértékelési problémáik is lehetnek, amelyek depresszióhoz vezetnek. Mondd, hogy ez is igaz!
A férfiak is érintettek, igen. Számot vetnek, hasonlítgatják magukat másokhoz, méregetik a külső megjelenésüket. Mire lesznek még képesek, mi van még bennük? A testi változások őket sem kímélik, amiket bizony lelkileg is fel kell dolgozni. Náluk is megjelenhet alvászavar, ingerlékenység, hőhullám, de nem olyan heves tünetekkel, mint a nőknél. Mivel csökken a tesztoszteronszint, ezt a férfiak leginkább a szexuális életükben tapasztalják meg. Lehet, hogy kevésbé élvezik a szexet, ami gyakran a hormonváltozás miatt történik, ám előfordul, hogy saját magukat vagy a partnerüket okolják emiatt. A rossz szex elég egy lavina elindításához, aminek gyakran egy másik partner keresése lesz a vége.
Ez csak félmegoldás, hiszen egy új partnerrel valóban együtt jár az izgalom és az újdonság varázsa, azonban mindez nem segít tartósan a hormonális változásokon.
Volt olyan férfi kliensem, aki képes volt nevetni magán, ami sokat segített neki. Szóval nem lehetetlen, nyilván dolgozni kell rajta, tudatosítani az érzéseket, és megélni őket.
Sári-Kurán Zsuzsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/aijiro