Neked van B terved: az életre – vagy idős korodra?

–

Mikor érdemes elkezdeni a pénzügyi előretervezést?

Y generációsként szerintem tipikus élményem, hogy a családunk anyagi helyzetéről maximum olyan információmorzsákból szereztem tudomást, hogy elhangzott: „erre most nincs pénzünk”. De velünk, gyerekekkel nem beszélgettek pénzügyi tervekről, hosszú vagy rövid távú célokról, így fiatal felnőttként értek meglepetések pénzügyi kérdésekben. Amellett, hogy mindig is nagyon ambíciózus voltam, a pénzügyi tudatosságomat a gyerekeim érkezése hozta meg, az ő jövőjük volt számomra elég motiváció ahhoz, hogy ne csak a következő nyaralásig tervezzek anyagilag.

Éppen ezért a harmincas éveim elején elkezdtem félretenni a nyugdíjas éveimre. Sajnos már ezzel is elkéstem, a Mabisz jövőtervezés oldalán ugyanis megtaláltam, hogy

aki 25 éves kortól a fizetése 10 százalékát félreteszi a nyugdíjas éveire, az 65 évesen életszínvonal-romlás nélkül mehet nyugdíjba. Ráadásul míg most 1000 aktív dolgozóra jut 319 nyugdíjas, addig 2070-re (amikor már biztosan nyugdíjas leszek) 1000 aktív dolgozóra 612 nyugdíjas fog jutni – vagyis nem számíthatunk túl sok nyugdíjra.

Éppen ezért fontos a B terv, vagyis az, hogy magunk is tegyünk azért, hogy jólléttel és jólétben teljenek a nyugdíjas éveink. Szerintem ezt a pénzügyi rákészülés mellett azzal lehet elősegíteni, hogy odafigyelünk az egészségünkre és az emberi kapcsolatainkra, mert mindkettőnek nagyon fontos szerepe van a boldog időskorban – ezt a nagymamámon látom.

Egy ponton túl mindenki segítségre szorul

@wmn.hu #támogatott_tartalom „Egy ponton túl mindenki segítségre szorul.” Éppen ezért nagyon fontos a tudatos jövőtervezés. Ki mit tesz azért, hogy a lehető legtovább önellátó maradhasson – miközben a jelenben is megadja magának, amire szüksége van? Balázs Andi, dr. Kiss Gergely, Balogh Petya és Nyáry Luca történetei arra hívják fel a figyelmet, hogy érdemes egyensúlyt keresni a jelen jólléte és a jövő biztonsága között. Neked van B terved? #MABISZ #nyugdíjbiztosítás #jövőtervezés #öngondoskodás ♬ eredeti hang – WMN Magazin - WMN Magazin

Balogh Petya fogalmazta meg az időskor kapcsán, hogy egy ponton túl mindenki segítségre szorul, és ő biztos szeretne lenni benne, hogy meg tudja fizetni azt az embert vagy robotot, aki majd kitörli a fenekét, ha ő fizikailag már nem lesz olyan állapotban.

Ez egy zseniális B terv, az A terve pedig szerintem mindenkinek az, hogy ezt a lehető legtovább maga oldja meg. De természetesen nemcsak ebben lehet segítségre szorulni, hanem sokkal kevésbé kínos dolgokban is, és sajnos a kényelem sokszor pénzbe kerül (gondoljunk csak az étel házhozszállításra, a digitális rezsire vagy éppen az online vásárlás szállítási költségeire).

Éppen ezért nagyon is fontos kérdés, hogy amikor még jobban rá leszünk szorulva bizonyos kényelmi szolgáltatásokra, akkor mennyire tudunk szabadok maradni ebben. Néhány évtizeddel ezelőtt az akkori idős embereknek sokkal kevesebb lehetősége volt arra, hogy kevesebb segítségkéréssel terheljék a szeretteiket, és szerintem ez egy nagyon fontos kérdés. Az ember ugyanis – tapasztalatból mondom – nagy szeretettel segíti mindennel, amije csak van, a szeretett szüleit, nagyszüleit, de gyerekként, unokaként mind az anyagi, mind az időbeli erőforrásaink végesek.

Éppen ezért vagyok nagyon tudatos abban, hogy amennyire csak lehet, szeretnék önellátó maradni a lehető legtovább. És tudom, hogy nehéz a jelen jóllétét a jövő megoldandó problémáira való fókuszra is cserélni, de közben azt látom Balázs Andi, dr. Kiss Gergely, Balogh Petya és Nyáry Luca történeteiben, hogy érdemes egyfajta egyensúlyra törekedni ebben.

Tóth Flóra