white
mask
tx5
tx61

Ha nincs egy rongyod, és kell az a bunda (őskor, Nyugat-Ázsia)

„Ezt nem hiszem el! Már egy hete képtelen vagyok a gyerekeknek a téli holmikat beszerezni, itt állunk a szezon kezdetén, és ráadásul nekem sincs egy rongyom sem. Persze ki tehet mindenről? Az a böszme, aki még képes, és törzsfőnöknek hiszi magát. Nem elég, hogy a többi faszival hetek óta nem képesek elejteni egy normális téli bundának valót, még van képük hazaállítani a szomszédoktól valami silány minőségű mókusprémmel, ami a legkisebbnek sem elég bundakesztyűnek. Az van, hogy kénytelen voltam kézbe venni a dolgokat. Magamra kaptam azt a tavalyelőtti nagy fogást, ami még úgy ahogy kinéz, és délután, amikor visszatértek a többiek az aznapi gyűjtésből, és rájuk bízhattam a kölyköket, elindultam beszerző körútra. „Mert megérdemlem”. Fogtam ennek a felelőtlen alaknak az agyargyűjteményét, és átsétáltam vele a szomszédokhoz. Ott bezzeg minden nőn idei medveprém van, mi meg járkálhatunk a tavalyi rénszarvasban... Szóval a lényeg, hogy bekopogtam a főnökhöz, és egyáltalán nem bántam meg. Az lett, hogy a barlangjában nagyon jól éreztük magunkat, megmutatta a rajzot, amit a falra festett az elejtett vadakról, aztán a légyottért és az agyarakért cserébe még megkaptam magamnak és a gyerekeknek is a szibériai tigrisbundát az idei vadászszezonból.”

Hullik az arany, az ezüst, a réz (a reneszánsz Itália)

Három méter aranybrokát. Ennyi kelme szükséges ahhoz a ruhához, amiben a jövő hónapban modellt állok Vittore-nek. Amikor híre ment, hogy két ifjú, egy hófehér bőrű, velencei születésű, fiatal nőt keres, tudtam, hogy eljött az én időm. A fürdőben gyorsan egyeztettem a kalmár lányával az anyag ügyében, aztán bejelentkeztem ahhoz a füveshez, aki a bőrfehérítő kenőcsöt árulja, és anyámnak is szóltam: álljon készen, hogy a hajamat rendbe tegye. Másnak nem engedem, akkor sem, ha ő fizetne nekem három aranyat. Ha már aranyak: az tény, hogy nem lesz olcsó mulatság ez a modellkedés, de arra gondoltam, hátha viszi valamire ez a Carpaccio, és még híres leszek egyszer. Apámnak is szólni kell, hogy erőltesse már meg magát, és elő az erszénnyel, ékszerek nélkül mégsem jelenhetek meg azon a képen.

Kártyamánia (Amerikai Egyesült Államok, 1990)

„Tegnap jártam itt, de nem szolgáltak ki! Maga jutalékot kap?”

„Igen.”

„Hát, akkor... hiba volt! Nagy hiba! Óriási!”

Megkapta a hülye szipirtyó, jókora összegtől esett el, most aztán rommá vásárolom magam! Már megyek is, mert Edward nemcsak egy köteg pénzt nyomott a kezembe, hanem elvitt a bankba, és lett bankkártyám is. Társkártya, mert azért szeretné látni, merre lődörgök. Még egy kis aknamunka, és lesz külön bejáratú kártyám is, várja csak ki a végét. De addig ezzel a kártyával végigjárom a Rodeo Drive-ot, és megmutatom, mit is jelent, ha valaki úgy igazából mindent belead, és nem sajnálja azt a kártyát használni!

Csak fogom a mobilom, és máris a következő cipőboltban vagyok (Közép-Kelet Európa, 2017)

Ismered az érzést, amikor vadul túrod a táskád, és a pénztárcád meg egyszerűen nincs sehol? Jeges rémület, aztán otthon derül ki, hogy már megint a másik táskában maradt az a nyomorult buksza. Hiába, hogy már ezer éve nem hordok magamnál pénzt, a régi reflexek néha még visszatérnek. A mobilom – amiben ott lapul a digitalizált bankkártyám – aztán tényleg az a cucc, amit soha nem hagyok otthon, mert az kábé olyan lenne, mintha cipő nélkül indulnék el. De, mondjuk, ennek nagyobb a valószínűsége, mint mobil nélkül elindulni, ha meg van nálam mobil, akkor cipőt is tudok venni. Na, jó... még soha nem mentem el itthonról cipő nélkül, de olyan már volt, hogy annyira rohadt kényelmetlennek találtam azt, amiben elindultam, hogy végül nap közben vettem egy másikat. Meg olyan is, hogy kitört a tűsarkúm, és akkor is kellett, ugye, venni egy másikat. Aztán egyszer nem vittük magunkkal a gyerek papucsát a strandra, és hát, mit volt mit tenni, venni kellett egyet. Micsoda szerencse, hogy nálam volt a mobilom, így nekem is jutott egy pár új papucs... A férjem szerint mindig találok ürügyet arra, hogy vegyek egy cipőt, ha más nem, legalább a gyereknek, de egyáltalán nincs igaza. Mert nekem nem kell ahhoz ürügy, hogy bármit vásároljak, pláne, ha nálam van a mobilom; gázt, áramot... vagy éppen egy új topánkát.

Kárpáti Judit