A királyok játékának történetét legendák övezik. A legismertebb szerint állítólag Balhait Rádzsa azt kérte brahmanjától, hogy olyan játékot alkosson, amelyet nem a szerencse határoz meg, hanem a szellemi teljesítmény, és fejleszti az intellektust, valamint nevelő hatása is van. A bölcs férfi a hatvannégy mezős fekete-fehér táblával és kétszer tizenhat figurával rukkolt elő. Indiából Perzsián és az arab világon át jutott el Európáig a táblajáték, és uralkodót jelentő nevében ma is őrzi a perzsa hatást. Morális értékéről Benjamin Franklin írt, és Kempelen Farkas alkotta meg a XVIII. században az első „sakkautomatát”. Ahogy a bölcs brahman kitalálta, a játék képesség- és személyiségfejlesztő hatása az egyik leghatékonyabb pedagógiai módszer, a játék rendszeres gyakorlása pszichés szinten is jótékony hatású. Örményországban hatéves kortól tanítják, Hollandiában és Izlandon is a tanterv része, az Egyesült Államokban pedig már sakkot oktató óvodák is működnek. Az Európai Parlament javaslatára 2012-ben EU-szerte megindult a sakk népszerűsítése, így nálunk iskolai választható tantárgy lett.

A sakk fejleszti a logikai gondolkodást, a produktív képzeletet, a stratégiai- és a taktikai gondolkodást, a problémaérzékenységet és a koncentrációt.

Ha valaki hallotta már, ahogy sakkozók fejből idézik egy-egy játszma lépéseit, kétsége sem férhet hozzá, hogy e szellemi sport a rövid- és hosszú távú memóriát is fejleszti. A 18 éves Ráday Zoltán ötödikes kora óta rendszeresen játszik. Azt állítja, a sakk „segíti az előrelátást, a tervezést, fejleszti a logikát, a helyes időbeosztás képességét, megtanítja az események alapjaira való lebontását, segít az emberek megismerésében is, hiszen nem árt, ha átlátjuk, mit akarhat az ellenfél”. Duró Zsuzsa nagycsoportos óvodások és kisiskolások körében végzett kutatása alapján intelligencia-, motiváció- és kreativitás területén is gyorsabban fejlődnek a sakkozó gyerekek a nem sakkozó társaikhoz képest.

A sakk önfegyelemre, becsületességre, önállóságra, a következmények vállalására tanít.

A sakkozó gyerekek otthonosan mozognak a felnőttek világában, hisz gyakran felnőttek ellen ülnek le játszani. A rendszeres játék erősíti a felelősségérzetet, a következmények vállalását, mivel a gyerek egyedül ül a sakktábla felett, és egyedül hozza meg döntését, amelynek következményével szembe kell néznie. Az ötéves kora óta sakkozó, most 14 éves Nagy Bettina így fogalmazott a játék jellemformáló hatásáról: „A sakk által nagyon sok mindent megtanultam, mivel olyan társaságba kerültem, ahol az idősebbek átadták nekünk azt, amit az évek folyamán megtanultak. Megtanultuk, mi a győzelem, milyen érzés veszíteni, és azt is, hogyan álljunk fel a földről. Önállóságot, szabad gondolkodást, tisztességet tanultunk, de ami a legfőbb: megtanultuk elfogadni és szeretni egymást.”

A rendszeres játék alacsony szorongásszintet eredményez, és az intenzív jelenre figyelés miatt áramlatélményt ad.

Nevelési előnye az is, hogy az agresszió szabályozottan épül le. Kutatások bizonyítják, hogy a rendszeres játék figyelemhiányos gyerekek esetében is jól alkalmazható: fejlődik a koncentrációs készségük, türelmük és kitartásuk.

Bár kevesebb lány van a profi sakkozók között, itt a lányok egyenlő esélyekkel indulnak a fiúk ellen. Betti még azt is hozzátette: soha nem érezte hátrányát annak, hogy lány. „A sakkban tisztelik a lányokat”. És bár leginkább sport- és játék jellegét hangsúlyozzák manapság, sokak szerint a sakk sport-, művészet-, tudomány- és játék egyben.

Oktatását már három-négyéves korban érdemes elkezdeni. Polgár Judit nővérével, Zsófival komplett sakkoktató tananyagot dolgozott ki az iskolák számára. Vallják, hogy nemcsak sakkot, hanem a sakkal is tanítanak. A 64 négyzet és a 32 bábu segítségével számtalan ismeretet játékosan, sok-sok háttérmesével sajátíthatnak el a gyerekek: a szorzótáblától a navigáción és a történelmi ismereteken át akár az írás gyakorlásáig, miközben a sakk kiváló szocializációs terep is, kiegyenlíti a társadalmi különbségeket, hiszen a sakktábla felett mindenki egyenlő.

A fentieken túl még egy plusz ajándékot is kapnak a gyerekek: közösséget.

A királyok játékának közösségformáló erejéről egy fiatal tehetség, a 18 éves Tumó Bence ezt mondta: „Nekem egy versenyen soha nem a jó eredmény volt a legfontosabb. Sokkal értékesebbnek tartom a barátokkal töltött időt bármilyen éremnél vagy kupánál. Hálás vagyok az életnek, hogy tagja lehetek egy remek közösségnek, és kiváló embereket ismerhettem meg, hatalmas tudású versenytársakat, igaz barátokat.”

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha kíváncsi vagy Éva egyéb írásaira, kövesd az oldalát, ahol többek közt arról is mesél, milyen Kínában és Amerikában élni, és milyen egy többkultúrájú család. 

Polgár Judittal készített egy érdekes interjút a napokban Kárpáti Judit. Ha még nem olvastad, mindenképp kattints IDE.