–

Szíves elnézést kérve, gondolatmenetemet egy személyes felvetéssel kezdem: az élet a tenyerén hordozott, szinte egész életemben egy kábé ötszáz méter sugarú körben éltem. Az Operánál, a Parlamentnél, majd a Zsinagógánál, és 14 éven át a Bazilika tövében, az Erzsébet térnél. Most azonban menekülök innen. Minden kétséget kizáróan ez a legnépszerűbb tér a városban. Itt az Akvárium, a Fröccsterasz. A nyári időszakban helyet ad a Belvárosi Fesztiválnak, és tucatnyi nívós, vagy annak szánt rendezvénynek.

Egykor ez volt a Nagy Nemzeti Gödör. Sokat nevettünk rajta.

Mára a szar és húgy gyűjtőhelye lett. Egy mocskos pöcegödör. Már nem nevetünk.

A tér bokrainak tövében az elmúlt pár hétben több férfit és nőt láttam pisálni és szarni, mint ahányszor kilincset fogtam ez idő alatt a kezemben, pedig sokfelé járok.

Bulinegyeddé vált a belváros, és jól van ez így. Dübörög az este, már hétfőn vadászni kell egy asztalt a Fröccsteraszon. Az Erzsébet tér bokrai azonban különös dolgokat rejtenek. Bokáig áll az emberi ürülék és a húgy.

A téri kutyafuttatóban szimat alapján kell megtalálni azt a helyet, ahol el lehet tölteni néhány percet, hogy a szag ne űzzön arrébb. Nem az állatoké, arról a gazdik mindig gondoskodnak. A Terézvárosban egy szellemes felirat a kukákon arra figyelmeztet, hogy a nyilvánvalóan zseniális helyi kutyák sem képesek felszedni maguk után a kutyakakit, tehát ez a gazdáik dolga.

De mi a helyzet a felnőtt férfiak és nők ürülékével és vizeletével?

Mikor lett elfogadott dolog nyilvánosan szarni?

Csacskaság volna visszasírni a Kádár rendszer látszólagos nyugalmát és rendjét, de politikamentesen azért talán feltehető a kérdés: mikor vált szalonképessé az, hogy valaki letolhatja a gatyáját, és odacsinálhat bárhova, anélkül, hogy az adott terület gazdája ez ellen felháborodottan tiltakozna, netán ezt minden eszköz bevetésével megakadályozná?

Mikor lett trendi Magyarországon nyilvánosan kulázni?

Ez persze egy messzire vezető felvetés, és finoman felteszi a kérdést a politikai elitnek, nekik mekkora szerepük van abban, hogy korlátozás nélkül dőlhet a szar onnan, ahonnan annak rendeltetésszerűen jönnie kell, és sokaknak a szájából is. Büntetlenül.

Maradjunk azonban a Kossuth helyett az Erzsébet térnél! Egy olyan helyen ahol egyébként mosdók tucatjai várják a szorult helyzetben lévőket.

Mikor lett a világ annyira szabad vagy annyira romlott, hogy a belváros legnépszerűbb terén gond nélkül üríthetnek emberek százai esténként lazán... anélkül, hogy bárki rájuk ripakodna: ne itt!

Hol van ilyenkor a vasszigorú Tarlós?

Hol van Rogán Antal és földi helytartója, Szentgyörgyvölgyi Péter?

Miért nem tesznek egy rövid sétát a téren, melyen az V. kerületi önkormányzat épülete áll? És ahol esténként emberek ezrei fordulnak meg!

Egy szeretetteli életvezetési tanácsot engedjen meg nekem mindenki:

Akinek nincsen kettőszáz forintja arra, hogy az erre a célra létrehozott helységekben végezze el a dolgát – mely összeg a bárpultnál lefogyasztható – az ne menjen a belváros egyik legmenőbb helyére bulizni!

Egy barátom utazásszervezéssel foglalkozik. Azt szokta mondani: mindenki első osztályon szeretne utazni. De aztán olyan jegyet vesz, amit ki tud fizetni. Bölcs ember. Nagyon bölcs ember. Nagy eséllyel nem szokott az Erzsébet tér bokrai alá szarni.

Schiwert-Takács László

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/