A változókor: rémálom kontra fáklyásmenet
Támogatott tartalom
Oké, ha az ember 25-30 közt van, a változókor pont olyannak tűnik számára, mint a jeti vagy a Loch Ness-i szörny. Sosem láttad őket, legföljebb hallottál, olvastál róluk, még a létezésükben is kételkedsz. Aztán amikor a főszerk. rád néz a heti értekezleten, olyan igazán sokatmondóan, akkor tudod, hogy most fogod megkapni életed lehetőségét a Pulitzer-díjas cikk megírására. Aha, persze. A sokatmondó nézés után ugyanis ez a mondat hangzott el: „Zsuzsa, rád gondoltam a változókor kapcsán.” Zimre Zsuzsa írása.
–
Ezt nem hiszem el! Ennyire kifinomultan még soha senki nem szólt be nekem a koromra! Noha nem 25-30 között vagyok, hanem 39. Na, de ez mégiscsak felháborító! Persze a kedélyem lenyugtatása után ráfordulok a feladatra, mert az ember, ha profi újságíró, akkor megoldja... Csak néha-néha horkanok föl, hogy: de hát, mondjátok, mi közöm nekem ehhez a témához?! Aztán elkezdek szépen elmélyülni a klimax szép- és árnyoldalaiban... és rájövök, hogy nagyon is sok közöm van hozzá.
Folyamatos változás
A női lét nagyjából a születés-növekedés-menstruáció-nem menstruáció-halál spektrumát járja be, igény szerint beiktatva egy-két-sok szülést. Ha minden rendben van. És ha szeretnéd.
A változókor, avagy a klimax viszont akkor is eljön érted, ha nem szeretnéd. Ahogy eljönnek a tünetei is – és nem csak az a tünet, hogy többet nem kell tamponra költeni.
Még valami, mielőtt férfi olvasóink ezen a ponton örömmel továbblapoznának, mély fájdalommal tudatjuk, hogy számukra is eljön a változókor.
De ez a cikk most rólunk szól. (Más néven: azokról a nőkről, akikkel a kedves férfi olvasók együtt élnek...) Ebben a hónapban több cikkben is foglalkozunk majd a témával, mert meggyőződésünk, hogy érdemes bizonyos jelenségeket nevükön nevezni, és a velük kapcsolatos tapasztalatokat, érzéseket megosztani. Akkor is, ha nem szokás. Azt javaslom, hogy kezdjük az alapokkal, mondjuk, ezzel a héttel:
Mikor jön el?
A változókort a nők esetében 45-60 év közé teszik, melynek során a petefészek lassan kimerül (R.I.P petefészek), az ösztrogén- és a progeszterontermelés csökken, majd leáll.
Mi történik pontosan?
A menopauzát megelőző első jelek 40-45 éves korban bukkannak fel, és egyik fő tünete az addig rendszeres menstruáció rendszertelenné válása. Ezt nevezik premenopauzának, melynek során a tüszőérés folyamata még zajlik, ám az ovuláció elmarad. A vérzés mennyisége megnőhet, és a magas ösztrogénszint következében pedig miómák keletkezhetnek a méh izomzatában, és mellfeszülés is jelentkezhet. Ez egészen addig tart, míg az ösztorgénszint nem kezd el csökkenni. Ebben az időszakban a progeszterontermelés is lecsökken, majd ezt követi az ösztrögénszint is.
Ágyő, ösztrogén!
Kedvenc hormonunk hiánya sok negatív folyamattal jár – a ráncosodástól a csontritkulásig mindent rá lehet fogni, de akár még a húgy- és ivarszervek sorvadását is okozhatja, ami azért kellemetlen, mert gyakoribbá válhatnak a húgyúti fertőzések, hüvelyszárazság léphet fel, és más ilyen „finomságok”. Lehetséges enyhe inkontinencia is.
Ebben az időszakban jellemzővé válnak a hőhullámok, izzadás, depresszió, hangulatváltozások, alvászavar, szívdobogás, fejfájás, hüvelyszárazság, csökkenhet a libidó, nem is beszélve a hízásról, a bőr látványos öregedéséről. Hát, ez nem hangzik túlságosan biztatóan, ugye?
Mielőtt azonnal az öngyilkosság gondolata merül fel benned, megnyugtatlak: több millió nő élte már ezt túl. Ép ésszel. És azóta is boldogok. Szóval, van remény.
Ami biztosan eljön: a halál a posztmenopauza
Ha az ösztrogén- és progeszterontermelésed a béka segge alatt van, lassan búcsút intesz a menstruációdnak. Ezután két-három évvel kezdődik az igazi posztmenopauza. Egyes hormonok ilyenkor még igyekeznek a petefészkeket működésre bírni, de hiába, ezekből már nem lesz „énekes halott”. Cserébe van egy jó hírem: ez az időszak már a megnyugvásról szól, legalábbis lelki értelemben, ilyenkor szabad megnyugodva hátradőlni, és elkezdeni barátkozni az átalakult testeddel. (Vagy: vadul diétázni és sportolni...)
Szóval akkor: milyen nehézségekre számítsunk?
Ha nő vagy, van esély rá, hogy megtapasztald a hőhullámokat, az éjszakai verejtékezést, a szívdobogás érzését, az alvászavart, a memóriazavart, a szexuális vágyad csökkenését. Tudd, hogy nem tart örökké, és ami veled történik (majd), az a legtöbb egészséges nővel megtörténik. A tüneteket pedig valamennyire lehet csökkenteni. Kezdheted enyhébb, gyógynövény alapú szerekkel. Ha ez nem bizonyul elegendőnek, akkor létezik itthon kifejezetten a menopauzával foglalkozó rendelő is, ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged. A szakember a tünetek alapján tisztázhatja, hogy komolyabb gondról, vagy tényleg „csak” klimaxról van-e szó. Itt tudnak ajánlani további természetes hatóanyagokat tartalmazó készítményeket is, úgyhogy nem kell rögtön holmi brutál erős hormonkészítményekre gondolni.
MI a helyzet a rákkal?
Sajnos a posztmenopauza időszakában alakul ki a rosszindulatú megbetegedések 80 százaléka. Az emlőrák legnagyobb kockázatát ez az életkor jelenti, ahogy öregszünk, úgy nő az esélye a rosszindulatú melldaganatok kialakulásának. Persze egy ilyen komoly betegséget nagyon sok minden befolyásolhat még. A korai első menstruáció, a késői menopauza, korai sugárkezelés, hormonális fogamzásgátlók mind-mind hajlamosító tényezők. Ezekkel nem tudsz mit tenni, marad a gondos önvizsgálat, a rendszeres szűrés, és gyanú esetén azonnal orvos. Fontos tudnod, hogy a korán felfedezett nőgyógyászati daganatok jól kezelhetők.
Nem kell rettegni, és van, aki teljesen megússza!
No, nem a klimaxot, hanem a kellemetlen tüneteket. A nők 25 százaléka tünetek nélkül evez át a változókor nehézségein. Ebből következik sajnos, hogy négyből hárman viszont megtapasztalják magukon a szimptómákat. De az érintettek nagy részének két évben belül csökkennek a tünetei, mindössze a nők öt százaléknak tarthat el akár öt évig is a nehéz időszak. Ami persze őket nem vigasztalja... (Olyanról is hallottunk már, hogy valaki akár tíz-tizenkét évig szenvedett a hőhullámoktól.) Arra jelenleg nincs válaszuk az orvosoknak, hogy egyeseknek miért könnyebb, és másoknak mitől nehezebb.
Hogy tartok-e a klimaxtól?
Hogyne! Nem szeretnék inkontinenciát és száraz, elvékonyodott hüvelyfalat – mert persze a pasiknak nem vékonyodik el a farkuk még 70 évesen sem – se hőhullámot, mert tetőtérben élek, és így is megdöglök a nyáron, ráncokat sem, eszem is rendesen, hogy kerekedjen a fejem, a libidócsökkenést meg kikérem magamnak! Persze mást nem tudok tenni, mint imádkozni, hogy azon a kurva génlottón nemcsak rövidlátást, migrént és lúdtalpat örököltem, hanem könnyű átmenetet is a változókoron.
Zimre Zsuzsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Studio Grand Web