Vegyél egy nagy levegőt, és olvasd el egy szuszra: Huszonhat éves vagyok, nő, állítólag csinos, házas és… most jön a dobpergés… egy hónap múlva lelkésszé szentelnek. Bizony, evangélikus lelkésznő leszek, ez az én foglalkozásom, sőt: a hivatásom. És mielőtt elkezdenél töprengeni rajta, hogy mégis ez most mit jelent, olvass tovább, hátha valaki már megelőzött a kérdéssel.

Nemrég egy budapesti fitneszteremben várakoztam a TRX-órámra, békésen méregetve a nálam karcsúbb derekú és izmosabb lányokat, csak hogy tudjam, hol a helyem. Nem igazán szeretek edzés előtt beszélgetni, mert úgyis mindig arra terelődik a szó, hogy ki edz régebben és gyakrabban, de a mellettem guggoló edzőlányon látszott, hogy barátkozna, hát rámosolyogtam bátorításképp, amit ő egyből zöld lámpának értelmezett:

–   Amúgy te mivel foglalkozol? Tanulsz?

–  Igen, épp most fejezem be az egyetemet.

–  Tényleg? És milyen egyetemre jársz?

–  Teológiát tanulok.

–  Hát az meg mi?! Még sose hallottam.

–  Evangélikus lelkész leszek, ha minden jól megy…

–  Lelkész?! Az olyan, mint az apáca?

–  Hát… nem egészen. Az olyan, mint a pap, csak én nem római katolikus vagyok, hanem evangélikus.

–  Pap?! De hát… hogy lehetsz nőként pap? Különben is, szerintem minden pap pedofil. Nekem ne mondja senki, amiket a hírekben is látok… tudom, amit tudok!

A párbeszéd itt átcsapott zavart pillázásba és feszélyezett mozgolódásba, majd jobbnak láttam nem firtatni a témát, és inkább eltereltem a szót.

Most már tehát képben vagytok, összegezzük, amit tudunk: lelkésznek készülök, ergo: egyszerre vagyok pedofil pap és apáca, úgy, hogy közben nőként nem is lehetnék az. És mindezt egyetlen beszélgetésből leszűrve, felvonultatva a sztereotipizálás teljes fegyvertárát.

Ez azonban csak a hivatásomból adódó félreértések jéghegyének a csúcsa, mert hatéves teológiai tanulmányaim során már találkoztam egy-egy igazán vérmes „lelkész-szakértővel”. Ma már szemrebbenés nélkül tudom végighallgatni, ha valaki megpróbál meggyőzni róla, hogy jobban tudja, mivel foglalkozom, mint én.  Szemezgetve a best of gyűjteményemből: „Mit tanulsz, teológiát? Az olyan, mint a filológia?” (Hmm, várj csak… nem!) „Evangélikus lelkész? Az ugyanaz, mint a református?” (Szerinted miért van két külön nevük?) vagy ennek egy másik változata: „Evangélikus? Azok, akik nem ünneplik a karácsonyt?” (Igen, úgy döntöttünk, hogy idén karácsony helyett inkább kecskéket áldozunk fel…) „Lelkész leszel? De akkor te most nem is házasodhatsz?” (Ajjaj, összekeversz a kollégákkal!) „Lelkész?! Azt hittem, informatikus vagy, amiért rövid a hajad…” (A hosszú hajú női informatikusok nevében is kikérem magamnak!) És a kedvencem, csak hogy pozitív legyen a végkicsengés: „Komolyan lelkész leszel? Nem gondoltam volna, hogy vannak ilyen jó fej lelkészek is!” (Nincsenek. Én is csak úgy csináltam, mintha.)

Testvéreim, most már mindent tudtok rólam, nyitott könyv az életem. Ha netán még kíváncsiak vagytok egy-két kevésbé szaftos részletre, ezt is megosztanám veletek.

Tehát: evangélikus lelkésznek készülök. Hat kemény évet töltöttem azzal, hogy teológiát tanuljak, ami nem ugyanaz, mint a filológia, bár kétségtelenül tanultam héberül, görögül és latinul, hogy eredeti nyelven tudjam olvasni a Bibliát.

Olyannyira házasodhatok, hogy már van is egy jóképű férjem, aki szintén evangélikus lelkész! (Mert férfiak is lehetnek azok, bizony!) Nem a templomban lakunk, hanem rendes lakásban, bár kétségtelenül vasárnaponként elég hosszú időre beköltözünk oda.

Nem az jellemzi a hétköznapjainkat, hogy egész nap szomorkodva imádkozunk, hanem főállásban gondozzuk az emberek lelkét, kinek mire van épp szüksége: a gyerekekkel játszunk és tanulunk, a felnőtteket meghallgatjuk, a párokat összeadjuk, az időseket meglátogatjuk. Beszélgetünk Istennel és Istenről. Ő motivál minket, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Vannak problémáink és nehézségeink, mint ahogy örömeink is, épp úgy, mint minden embernek a bolygón. Kérve kérlek titeket, kíméljetek meg a sztereotipikus kérdésektől, és inkább vegyétek a fáradságot, hogy megismerjetek egy-egy IGAZI lelkészt vagy papot, állítólag vannak köztük nagyon jó fej nők is!

Kovács Barbara