–

Forradalom: ON!

Az egészséges táplálkozás forradalma pedig nemhogy a küszöbön van, hanem már a nappalikban üldögél, és kirámolja a spájzból a ragacsos üdítőket meg a rommá sózott, agyig cukrozott, ízérzékelést kegyetlenül eltompító élelmiszereket. Közben pedig arra ösztönöz, hogy olvassunk címkét a bevásárláskor, és azt az árut vegyük meg, amiben nincsenek káros alapanyagok. Hiszen egyre bővül a paletta, egyre több mindennel nem ártasz magadnak.

Persze manapság tök divatos azt mondani, hogy termelői, háztáji, teljes kiőrlésű, meg azt is, hogy: „gluténérzékeny, laktózérzékeny és inzulinrezisztens vagyok”, és „nagyanyáinknak sose volt ilyen bajuk”, meg „ezek pont olyan úri huncutságok, mint a szülés utáni depresszió”... Igen, könnyebb fikázni a tudatos evőt, közben pedig azzal áltatni magunkat, hogy: „nekem soha semmi bajom nem lehet, legalábbis az ilyen úri nyavalya biztosan elkerül”.

Tévedés.

Aki ilyesmiket gondol, az még nem tudja, milyen fájdalmas tünetei vannak például egy valódi laktózintoleranciának, vagy nem is gondolná, miért vannak saját magának panaszai – már megint. Mert eszébe sem jut, hogy akár a táplálkozásával is kapcsolatban állhat a problémája. A puffadás, a hasmenés, a hasfájás, a kiütés... vagy más tünetek.

A fóliasátor illata

Pedig mennyi minden áll összefüggésben a helytelenül bevitt, ártalmas tápanyaggal!

Az én nagyanyám például irtó jókat főzött. A kertből hozta még a csirkét is, a baromfiudvarban nevelte őket. Tizennégy éves koromig fogalmam nem volt arról, milyen a bolti hús, a bolti tej és a bolti zöldség. Télen a fóliasátorban ugyanúgy lehetett epret szedni nálunk, mint nyáron, és volt ott minden más is. A mai napig emlékszem a fóliasátor illatára, arra a fülledt, földszagú lélegzetre, amit ott szívtam mélyre, be az agykéregig. És nem használtunk vegyszereket a fólia alatt sem.

Könnyű volt innen indulni, könnyű volt így felnőni. Persze akkor még nem volt teljes kiőrlésű liszt meg eritrit, és nyírfacukor sem, így nagyanyám nokedlije fehér lisztből készült, a süteményei cukrosak és lisztesek voltak. De sose volt otthon ragacsos üdítő, chips, csoki is maximum alkalmanként (amúgy minek is akartunk volna olyanokat enni, mikor bitang jó sütiket sütött?)

És igen: nekem az egészség az új fekete

Ma pedig úgy étkezem, hogy nem mondok le azokról a dolgokról, amiken felnőttem, csak kicserélem az alapanyagokat. (És még olyan is van, hogy eszem a mami cukros-lisztes fánkjából, ha otthon vagyok.)

Nem számolok kalóriákat, de figyelmesen választom ki azokat az alapanyagokat, amiket a kosaramba teszek. Olyan helyre megyek ebédelni vagy vacsorázni, ha éppen nincs időm főzni, ahol az étlapról tápláló, egészséges ételt tudok választani. A kenyeret, a cukrot és az olajat száműztem a háztartásomból, helyette teljes kiőrlésű kenyérre váltottam. (Azt is nagyon ritkán eszem, egy hónapban talán kétszer.) Természetes alapanyagú édesítőt használok és kókuszzsírt. Szinte soha nem eszem rántott ételeket, amennyire csak lehet, kerülöm a cukrozott, fehér lisztes dolgokat.

Jó látni, hogy az éttermek arculata is változik, hogy a WMN irodájához közel lévő „Meki” helyén egy padthai wokbar nyílik, és azt is, hogy egyre több olyan helyet lehet felfedezni a városban, ahol az alapanyagokat kizárólag kistermelőktől szerzik be, na meg gombamód nő a juice-bárok száma is. Jó látni, hogy egyre több helyen feltüntetik a weboldalakon és az étlapokon is a szénhidrát- és a kalóriamennyiséget, meg legfőképpen azt is, hogy milyen alapanyagokból készítették az ételeket. Az pedig még nagyobb királyság, hogy nemcsak az egészséges táplálkozásnak van forradalma, hanem a keleti konyháknak is. Ezek annyira izgalmasak, hogy baromira sajnáltam volna, ha nem ismerhetem meg a thai vagy az indiai ízvilágot.

Szerintem nem akkora kihívás manapság egészségesen táplálkozni, mint anno, a nagyanyámék idejében volt. Mondjuk, az elején kőkemény elhatározás kell hozzá, de aztán bele lehet lazulni, és simán lehet élvezni.

Ó, de még mennyire!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Foxys_forest_manufacture