–

Véget ért a félév az iskolákban, és ezzel az év egyik legstresszesebb időszak is befejeződött. A január tényleg jóval megterhelőbb, mint a többi hónap. Hideg van és sötét, ráadásul még az a fránya félévzárás is erre az időszakra esik. Ez így együtt tényleg sok a gyerekeknek, ahogy a tanároknak is. De vége, és most már csak amiatt kell izgulni, hogy mit szólnak majd a szülők az érdemjegyekhez. Az elkövetkező napokban mindenki kézhez kapja a makacs tényeket és számokat, kénytelen lesz szembesülni vele, hogyan is muzsikált a gyereke az elmúlt hónapokban.

Miről is szólnak a félévi jegyek?

Egy alapvető félreértést el kell oszlatni: a félévi az nem bizonyítvány, „csak” egy tájékoztató arról, hogy jelenleg hogyan áll a nebuló az adott tanév tanulmányaiban. És ehhez mérten is kell kezelni! Sajnos sok szülő túl nagy jelentőséget tulajdonít a jegyeknek, hiszen ez alapján lehet dicsekedni vagy épp mélyen hallgatni arról, hogyan teljesített a gyerek az elmúlt hónapok során. De valóban ez mutatja, milyen is a gyerek? Tényleg meghatározza, hogyan kell megítélni? Nem.

Ezek a jegyek csupán arról adnak tájékoztatást, hogy az első félévben milyen állapotban volt, milyen hatások érték, és mennyi energiát fektetett az iskolai munkába.

Nem többet és nem kevesebbet, hanem pontosan ennyit. És ehhez mérten kell erre reagálni is, hiszen temérdek dolgot elárulhatnak a jegyek a gyerekről. Időt kell szánni arra, hogy megértsük, vajon mi lehet az oka, ha esetleg több tantárgyból is látványosan romlott. Ilyenkor biztos, hogy lehet valami a háttérben, ami esetleg eddig nem került felszínre: ez talán egy új szerelem, egy nagy csalódás, rosszabb lelkiállapot, egy elmérgesedett konfliktus a társaival, esetleg valamelyik tanárával. Vagy szimplán az intenzíven felszínre törő kamaszkor biztos jele. Ám legkevésbé ez mutatja a képességbeli hiányosságokat – kivéve akkor, ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll.

Külön kell kezelni például az évfolyamváltások utáni első félévet, gondolok itt az ötödik és a kilencedik osztályokra. Ilyenkor bőséges időt kell hagyni arra, hogy a diák megszokja az új helyzeteket, az új iskolát, a tanárokat. Ilyenkor érthető és talán természetes is egy kis visszaesés, hiszen teljesen más módon és stílusban kell tanulnia a gyereknek, mint eddig. Az átálláshoz pedig idő kell.

Hogyan reagálj erre szülőként?

A legfontosabb szerintem az, hogy leülj beszélgetni a gyerekkel a félévi eredményekről. Akkor is, ha elégedett vagy, és akkor is, ha nem. Rendkívül fontos, hogy adj pontos, érthető visszajelzéseket minden egyes jegyre. Sajnos sok szülő hajlamos kiemelni az esetleges rosszabb jegyeket, és csak arra figyel. De muszáj észrevenni azt is, amiben a gyerek jó, és amiben javított A „szidás” – ami mindig legyen inkább egy konstruktív beszélgetés, mint öncélú fejmosás – mellett említsd meg azokat a tárgyakat is, amelyekben jól teljesített. Csak ezután tudod azzal motiválni, hogy ha irodalomból képes volt ilyen szépen javítani, akkor történelemből is biztosan sikerülni fog, mert hiszel benne, hogy meg tudja csinálni.

Büntetés helyett stratégia

A jegyek közös kiértékelésével és megbeszélésével tudtok aztán hatékony stratégiát felállítani a második félévre. Ez semmiképpen ne merüljön ki abban, hogy „ha nem tanulsz jobban, akkor eltiltalak attól, amit szeretsz”. Az egyik legnagyobb hiba, ha a gyereket attól fosztjuk meg, ami a legnagyobb örömöt okozza neki, vagy ami a mindennapi feszültség levezetésének egyik formája. Például a különböző szakkörök, edzések, hobbik. Ezekkel semmiképp nem javasolt büntetni még akkor sem, ha a szülő nagyon mérges. Fontos egy gyerek számára, hogy érezze: a szülei annak ellenére is mellette állnak, ha nem olyan fényesek a jegyei.

Sokszor hallom azt is, hogy a rajz, ének és testnevelés tantárgyak teljesítményét nem értékelik eléggé, mert az nem számít. Igenis, számít! Főleg akkor, ha tényleg ezekben a legjobb a diák.

A rossz minősítéssel az esetleges egyedüli sikerélményt is zárójelbe teszik, ami pedig frusztrációhoz vezethet.

Nagyon meg kell gondolni, hogyan és miként fogadják a szülők a bizonyítványt, ami persze a hirtelen érzelmek miatt nem is olyan könnyű. De hiszek benne, hogy a helyükön kezelt eredmények mentén egy sikeresebb és eredményesebb félév elé nézhetnek a gyerekek... különösen akkor, ha a szülői reakció megértő és támogató.

 

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/STEEX