WmnPersil

–

Ki mondta, hogy a testápolás a lányok privilégiuma?

Ági az öccse fotóját küldte el nekünk. Daninak három nővére van, ő a család pici kincse, szívük csücske, a sors kései ajándéka... ahogy az lenni szokott azokkal az utoljára született dedekkel, akik egy évtizeddel követik az első néhány testvért. Dani és Ági (mint a legfiatalabb nővér) között pontosan tíz év van. El lehet képzelni, micsoda kényeztetésben volt része az első pillanattól fogva. És azt is el lehet képzelni, mi mindenhez lehetett hozzáférése ennek a rendkívül szerencsés kisfiúnak... elég volt csak bemennie a fürdőszobába, és máris feltárult előtte a kenhető, borítható, fújható anyagok Kánaánja. A gyerek nem lenne gyerek, ha nem pontosan így cselekedne: Dani bement a fürdőszobába, körülnézett a frissen vásárolt kencék között, kiválasztotta a legeslegnagyobbat, bevitte a szobába, és módszeresen kinyomta az összeset. A kezére. Az arcára. A ruhájára. A szőnyegre. Ágiéknak csak az tűnt föl, hogy az egyébként örökmozgó, „örökzörgő” öccsük milyen nagy csöndben van... nem csoda. A kisfiú boldogan tapicskolt a krémrengetegben. És a száraz bőrrel sem volt gondja egy ideig...

Légy olyan, mint Timi!

Ő itt Timi. Timi ma ünnepli a 36. születésnapját. Timi boldog, hogy együtt van a család ezen a szép napon. Timi még egy pici sminket is föltett, hiszen fontos számára a mai nap. Timi különösen örül, hogy sikerült kicsikarnia egy közös fotót a fiaiból. Timi szíve repes, hogy még Geri, a nagyobbik is hajlandó az ölébe ülni. Timi karon fogja az öt hónapos Mátét és az óvodás Gerit, és madarat lehetne vele fogatni. Férj élesíti a telefont... és kattint egy egész sorozatnyit. Jól teszi, ez a pillanat tényleg mindent megér! Máté ugyanis... kiváló időzítéssel kiadja magából a fölösleget. Timi érzi, hogy ez a fénykép más lesz, mint a többi. Timit nem érdekli, tovább mosolyog. Az egész család napokig gurgulázik a nevetéstől. Timi szuperül néz ki a fotón. Légy olyan, mint Timi!

Amikor a gyerek kezében felrobban a céklabomba

Egy szép napos reggelen Ferenc fogta magát és kétéves gyermekét, valamint egyik barátját és az ő hasonló korú sarját, majd felkerekedett a hétvégi bölcsődei játszóházba. Mondván: „amíg a gyerekek egymással játszanak, nekünk is lesz egy kis nyugtunk, a feleségeink is fellélegezhetnek egy kicsit, és a kölykök még ebédet is kapnak.” A terv tökéletesen haladt, a gyerekek kiválóan fárasztották egymást, az apukák pedig remekül elbeszélgettek. Aztán jött az ebéd. Rendkívül egészéges, tápláló, tele káliummal, magnéziummal, vitaminokkal és... rózsaszínnel. Ferenc azelőtt még sosem látott céklafőzeléket. Utána viszont napokig igen. Ez a jó zöldség ugyanis valósággal felrobbant Flóra kezében és szájában, élénkrózsaszín foltot hagyva mindenen, ami mozog, és mindenen, ami nem. A látvány hatása alatt Ferenc még a receptet is elkérte a gondozónőtől. Mert újra és újra tapasztalni akarta ezt a vizuális csodát. A család már csak azt nem érti, miként lehet, hogy a kislány mindent képes elfogyasztani maszatolás nélkül, de a céklafőzeléktől minden egyes alkalommal rózsaszínbe borul a lakás és a gyerek. 

Helló, nyár, helló, sár!

Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ki szívesen játszik a bogarakkal, annak szíve aranyból van. Ki szeret sárban tapicskolni, az meg egyenesen az élet császára. Íme, Máté, aki ritkán van csöndben, de akkor nagyon. Például olyankor, amikor kint a kertben dagaszt, épít, tapsol, játszik... bokáig a langyos sárban. És egy olyan nagyfiú, mint ő, természetesen a nedvesség utánpótlását is megoldja saját maga – a slag segítségével. Annyira benne volt a flowban, hogy „lebukás” után a szüleinek még fél órán át nem volt szívük rászólni. Hadd sarazzon, amíg meg nem unja magától. Annak a tigrises trikónak már úgyis mindegy, megy a mosógépbe... a gyerekkel együtt. (Nem, Veronika természetesen nem tette be a gyereket a mosógépbe. Hanem bevitte és lezuhanyozta.

A baj csendben születik

Amint az a fönti történetek némelyikéből is kiderült, egy kisgyerekes családban a csönd arany. A csönd ajándék A csönd megfizethetetlen. A csönd... veszélyes. Tudja ezt Hajnalka is, aki e fotó elkészültekor első gyermekével, Olivérrel volt otthon, és döbbenten tapasztalta, hogy a hivatás, amit gyereknevelésnek hívnak, sokáig valójában egyfajta szimbiotikus parazita életmód... így nem csoda, ha igazi isteni jótéteményként élte meg azokat az öt-tíz perces csöndeket, amikor a ded elfoglalta saját magát. Nem nyöszörög, nem sír, nem kér, nem hív, hanem, mondjuk, alkot. Igen ám, de mi van akkor, ha a gyermek 40, azaz negyven percig nem hív? Tudod, hogy él, mert hallod, hogy mocorog. Sejted, hogy nem ájult el, mert mintha dudorászna csöndesen. Hajnalka végül bement a gyerekszobába... ahol találkozott Leonardo da Vincivel. Egy igazi szobrászzsenivel, aki a popsikrém segítségével egy klasszikuson dolgozott, rendkívül elmélyülten. Ismeritek a Sudocremet? Na, akkor pontosan tudjátok, hogy milyen villámgyorsan meg lehet szabadulni tőle, ha nemkívánatos helyre kerül. (NEM.) Hajnalka életében a nagy művésszel való találkozása után már csak egy megoldandó feladat maradt (az órákon át tartó suvickoláson kívül): kitalálni, vajon mire gondolhatott a művész úr?