–

Nagy érdeklődés övezte a kenyai szellemírókról szóló Árnyéktudósok című dokumentumfilmet, amit az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon mutattak be, és sokan olvastátok a WMN-en is az erről szóló írást. Csakhogy miközben azon hüledezünk, hogy afrikai értelmiségiek írják a globális észak diákjainak a diplomamunkáit, valójában nem kell ennyire messzire mennünk, hogy alaposabban szemügyre vehessük ezt a jelenséget.

Andreával egy zenei fesztiválon ismerkedtem meg, ahol lángost árult. Szóba elegyedtünk, beszélgettünk, és kiderült, hogy egyébként szellemírással is foglalkozik. „A fővárostól távol, vidéken élek, ahol nem igazán van munka. És nem arról van szó, hogy nincs a végzettségemnek megfelelő munka, hanem úgy általában nincsen. Volt, hogy árkot ástam, de már ilyen lehetőség sincs” – mesélte, amikor arról kérdezem, miként is keveredett ebbe az egészbe. 

Aztán szembejött vele egy álláshirdetés a közösségi médiában. Azt gondolnánk, a szellemírás valami szupertitkos dolog, de valójában nem az. (Vagyis csak félig-meddig, de erről majd később.) A cég úgy hirdeti magát, illetve a tevékenységét, mint egyfajta tanácsadói szolgáltatást, amit azok vehetnek igénybe, akiknek segítségre van szükségük a szakdolgozatukkal vagy más beadandójukkal kapcsolatban. Különösebb felvételi eljárás nem volt. 

„Rájuk írtam, fölhívtak, megállapították, hogy egy ember vagyok, aki beszél magyarul, és már vállalhattam is az első feladatot.”