Idézetek a gyerekektől

„Én már tudom, de anyáék nem tudják, hogy tudom, mert olyan jó ez így, és anyáék is kicsit azt gondolják, hogy van Jézuska, tehát most még úgy csinálok, mintha ő hozná, de sokszor azt gondolom este, hogy mégiscsak ő hozza.”

„Szerintem a nagyi még nem tudja, mert ő sokat jár templomba a Jézuskához, nagyon jóban van vele, és mondja is neki, hogy segítsél, jóistenem, meg gyere el hozzánk... meg ilyenek, nagyon aranyos a nagyi, én meg úgy csinálok, hogy a Jézuska hozza a fát meg az ajándékot. Jó a nagyinak, mert ilyen öreg, és még mindig azt hiszi, hogy a Jézuska jön.” 

„Láttam, hogy anya eldugott egy társasos dobozt a szennyestartóba, mert bementem a fürdőbe. Azt mondta az oviban a Luca, hogy anyukám veszi meg, de a Jézuska összegyűjti, így kevesebb dolga van. Én egy kicsit ezt elhiszem, és szerintem a Jézuska kivette a szennyestartóból, mert megnéztem, és nem volt ott.”

A karácsony igazi csodája az, ami a kisgyermek lelkében végbemegy

Igen, ezekből az idézetekből is világosan látszik, hogy bakizunk, de ez nem probléma. Ne próbáljuk a racionalitás felől megközelíteni a kérdést! „Ez már más világ, nem olyan, mint a mi korunkban, nem lehet a gyereket átvágni, mindenhol ezt látja" – bölcselkednek sokan. Persze mindenhol ömlik ránk az inger, a fogyasztás üzenete, a kétszázadik feldíszített műfenyő, giccses fényfüzérek, sokkoló reklámok, hogy le ne maradj, ki ne hagyj valamit. Ez a felnőttek világa, de a kisgyermekek lelkében valami egészen más lakozik. Ez esetben nem „átvágásról” van szó, ők a mesék varázslatos birodalmában és a mágikus gondolkodás boldog tudatában élnek, csak hat-nyolcéves koruk körül kezd kialakulni a realitásérzékük.

Nincs szükség rá, hogy túl korán kiábrándítsuk őket a Mikulásból vagy a Jézuskából, az idő ezt magától megteszi.

Karácsony táján sok kisgyermekes szülőben merül fel a kérdés: „Meddig őrizzük a titkot? Hova dugjuk az ajándékokat? Csalódás lesz a kicsi számára, ha kiderül az igazság? 

Nem kell aggódni

A kisgyermekek életkoruknál fogva hihetetlenül színes fantáziavilággal rendelkeznek, hisznek a mesékben és a csodákban. Legalább az iskoláskor kezdetéig szükségük van ezekre az élményekre a harmonikus fejlődés érdekében. Ehhez természetesen az is hozzátartozik – persze, ha a család is partner ebben –, hogy minden gond nélkül hisznek a Mikulásban és a Jézuskában. Teljesen magától értetődő módon néhány év után „elszáll” a varázslat, mert „kinő” ebből az életkorból. Rendszerint nem egyik napról a másikra derül ki az igazság. Sokszor a kicsik sokkal tovább belemennek a „játékba”, és úgy tesznek, mintha hinnének a Jézuskában, pedig már tudják (vagy legalábbis sejtik) az igazságot, mégis szükségük van a varázslatra, a csodavárásra. Nagyon jó, ha ebben a család is partner. Életre szóló, szinte minden pillanatban előhívható élményt ad ez számukra. 

Meddig „falazzunk” a Jézuskának?

Vannak olyan gyerekek, akiknél nagyon sokáig „falazni” kell a Jézuskának, jó, ha ebben partner a szülő. Néha már óvodáskor végén előáll a gyerek azzal az igénnyel, hogy ő a nagyobb testvérrel együtt szeretné díszíteni a fát. A lényeg, hogy az ő lelkialkatának, érzelmi igényének megfelelően közelíts a kérdéshez.

Amikor pedig eljön a pillanat, és a lurkó megkérdezi: „Akkor most ki is hozza a fát? Hol van a Jézuska?” Ilyenkor ne lepődj meg, nyugodtan kérdezz vissza: „Te mit gondolsz erről?” A válaszból kiderül, hogy hol tart, mennyire tájékozott. Ebből kiindulva már szülőként is könnyebb helyzetben vagy a magyarázattal, ami akkor jó, ha egyszerű, és igazodik a gyereked korához. Összességében elmondható, hogy a gyerekek különösebb bonyodalmak és trauma nélkül szembesülnek a realitással.  

Ne sokkolj a Jézuskával!

Amire viszont egyáltalán nincs szükség, és semmi köze a gyerek valós lelki szükségletéhez, mi több, hiábavaló és káros is lehet, az a Jézuskával való sokkolás.

„Ide figyelj, ha nem kell a teljes kiőrlésű csiga, csak az a cukros, akkor megnézheted magad karácsonykor, semmi nem lesz a fa alatt. Szerinted nem látja a Jézuska, mit művelsz? Ilyen szarokat akarsz enni?”

„Nincs több dobásod, ennyi volt, én nem fogok veled megbolondulni karácsonyig, nem lesz karácsony, neked biztosan nem, az tuti, aki így viselkedik… tegnap tisztáztuk, hogy legalább karácsonyig nem mozogsz ilyen idiótán!” – förmedt rá a játékosan hadonászó ötévesre az anyuka.

Szóval erre semmi szükség. Hiszen a Jézuska jön, és a karácsonyt is mindenképp megünnepeljük, ha szót fogad a gyerek, ha nem. Az ötéves mozogni fog, és hadonászni egész évben, és imádja a cukros kakaós csigát, ami uram bocsá’ nem teljes kiőrlésű. Akkor is a szeretet ünnepét üljük, ha nem fogad szót, mert gyerek, és hol így, hol úgy viselkedik, ezek tények. Amit te szülőként hozzá tudsz tenni vagy épp elvenni, az a te felelősséged... még ebben a rohanó világban is.

Annyi biztos, hogy az ünnepvárás öröme, a készülődés, a meghitt együttlét a családdal, a figyelem egymásra, másokra, a csoda várása... mindez felülmúlhatatlan jelentőségű, életre szóló élményekkel gazdagítja a gyermekkort.

Szalánczi Kriszta

Ha szívesen olvasnál tovább a témában, kattints IDE.