Lázár Bence pályafutása ígéretesen indult, de egy sérülés miatt korán fel kellett hagynia a futballal. Új életet kezdett, szakkomentátorként szintén nagy potenciált láttak benne – de a leukémia megtámadta a szervezetét, ezért a stúdióban sem tudott kiteljesedni. Két és fél évig küzdött a halálos kór ellen. Emlékét egy róla elnevezett alapítvány is ápolja, amely – az ő akaratának megfelelően – sorstársai támogatását tűzte zászlajára.

Ha már sokszor kitakarítottunk a szőnyeg alatt, nem érdemes tovább keresni ott a porcicákat – jobb inkább kiterülni rajta, és élvezni a puhaságát.

A workshopra érkező nőkben három dolog közös: mindannyian 35 éves koruk körül szembesültek vele, ha nem lépnek azonnal, soha nem lehet saját gyerekük; spermadonorral váltak anyává; és emiatt mindannyiukban óriási lelkiismeret-furdalás és szégyenérzet munkált. Szóba került még, milyen nehéz akár csak otthon az apáról beszélni, hogyan élik meg az egyedül viselt terheket, és mik a legnagyobb félelmeik a helyzetükből adódóan.

Mi történik velünk egy családi birkózás alatt? Mik a veszélyei, és hogyan hathat a hosszú távú fejlődésünkre, a kapcsolatainkra, az önértékelésünkre? Szabó Anna Eszter újra leült beszélgetni pszichológus édesanyjával, Kazimir Ágnessel.

Hosszú évek óta tudjuk, hogy veszélyben a bolygónk, és ez a gyerekeink jövőjére is hatással lesz. Sokan tehetetlennek érezzük magunkat, pedig nagyon egyszerű lépésekkel mi is hozzájárulhatunk egy fenntarthatóbb élet megteremtéséhez.

Otis és Osho, azaz két öreg macska ideiglenes gazdája voltam január második felében Bilbaóban, Baszkföldön. A svájci Chardonne, a katalán L’Arboçar és Berlin után ez volt pet-sitting utazásaim negyedik állomása – egyben a legemlékezetesebb is, életem legelső szörfórája és a 12-13 fokos óceánba való boldog beborulások miatt. Vajon mit ad Baszkföld, ami túlmutat az útikönyvek kötelező látnivalóin?

Mit tehetünk, ha „szekálós” apa van a családban? Vagyis olyan férfi, akik mindig poénkodva, cikizve, éles viccekkel közelít a gyerekhez, és nem veszi észre, hogy a gyerek nem találja humorosnak az adott helyzetet.

Jeneses József 1998-ban, 22 évesen vett először igazán éles kést a kezébe, amikor is a sógora megélezte a bicskáját. Eredeti elképzelését, miszerint történelem–testnevelés szakos tanár lesz, átírta az apósával való megismerkedés, aki a késkészítés minden fortélyára megtanította. Kései ma már neves séfek hű társai a konyhában és a világversenyeken.