–

Nem sokkal hajnal előtt, két sheriffhelyettes éppen befejezte volna az éjszakai járőrözését, amikor egy elhagyott autóra bukkantak. 1966 áprilisában járunk, az ohiói Portage megyében, amikor valami váratlan történt: egyszer csak erős fény kapcsolt be a fák felett, és mély, elektromos zúgás töltötte be a teret. A fény egy hatalmas, a rendőrök visszaemlékezése szerint „háznyi nagyságú”, tojás alakú tárgyból áradt. Rádión értesítették a sheriff irodáját, ahonnan utasították őket, hogy egy pillanatra se veszítsék szem elől az azonosítatlan repülő jelenséget. Mintegy 110 kilométeren át üldözték az UFO-t Ohio keleti részén és Pennsylvaniában, mígnem az az égbe emelkedett és eltűnt.

A portage megyei incidensként elhíresült esetet a Smithsonian Magazine idézte fel annak apropóján, hogy Steven Spielberg ezt is beleszőtte az 1977-es Harmadik típusú találkozások című filmjébe, ami új lendületet adott az ufóláznak a nagyvásznon és azon túl is. Spielberg a saját bevallása szerint is ufómániás, évtizedeken át gyűjtötte az ufós beszámolókat és kutatásokat, amiket aztán beépített a filmjeibe – most éppen a legutóbbiba, a június 11-én bemutatott A leleplezés napjába.

Mielőtt elnéző mosollyal küldenénk egy virtuális buksisimit a rendezőnek, hogy milyen aranyosan leforgatta ezúttal a felnőtteknek szóló E.T.-t az empátia fontosságáról, érdemes egy pillanatra megállni. Spielberg ufós, azaz földönkívüliekről szóló filmjei (kapásból hetet írtam össze, még visszatérünk rájuk) ugyanis többek, mint a hidegháborús paranoiában és az UFO-észlelések aranykorában felcseperedő alkotó mániájának lenyomatai – szinte mindegyikben hangsúlyos ugyanis az apa hiánya és az elárvuló/magányos gyerek(ek) boldogulása.

Az apa, aki nem az, akinek hittük

Steven Spielberg A Fabelman család (2022) című önéletrajzi filmjében mesélte el, hogyan esett életre szóló szerelembe a mozgóképpel, és hogyan hatott első éveire, hogy a szenvedélyes zongorista anyja és a józan, munkamániás villamosmérnök apja kapcsolata nem működött. A szülei elváltak, ő pedig hosszú időre eltávolodott az apjától,

csak aztán kiderült, hogy a valóság bonyolultabb, mint hitte.

Spielberg gyerek- és fiatalkorát olyan nagy, egymáshoz kapcsolódó történelmi-kulturális folyamatok határozták meg, mint a hidegháborús paranoia, az USA és a Szovjetunió között folyó űrverseny – és a már korábban is előforduló UFO-észlelések számának berobbanása. 

A 1946-os születésű rendező még csak fél éves, amikor az arizonai Roswell örökre összekapcsolódik a földönkívüliekkel és a velük kapcsolatos összeesküvés-elméletekkel. Az események sorozata egy nyári vihar másnapján indult, amikor W. W. Brazel kiment, hogy felmérje a károkat a földjein – a leszakadt ágak vagy tönkretett gabona helyett viszont szétszóródott fémtörmeléket talált. Ugyan a hadsereg hamar tisztázta, hogy a roncsok egy meteorológiai ballon maradványai voltak, a Roswell Daily Record nevű lap már repülő csészealjról vagy korongról („flying saucer”) írt a címlapon – de alapvetően a hadsereg álláspontját ismertette. Június 24-én aztán egy pilóta kilenc objektumot látott az égen a Washington állambeli Mount Rainier környékén, ami beindította a hasonló bejelentések és észlelések hullámait. 

Roswell egyébként igazából csak a hetvenes évektől lett az ufóláz csúcsszimbóluma: addigra az amerikai társadalom túl volt John F. Kennedy meggyilkolásán és a Nixon-féle Watergate-botrányon is, gyorsan terjedtek és termékeny talajra hullottak a konteók, a „repülő csészealj” kifejezés pedig gyakorlatilag egyet jelentett a földönkívüliek űrhajóival – amihez a Harmadik típusú találkozások is hozzájárult, de ne szaladjunk ennyire előre.

Földönkívüli szorongásoldók a moziban

„Carl Jung azt feltételezte, hogy az UFO-kba vetett hit egy olyan érzelmi feszültségből ered, amelynek oka valamilyen kollektív nyugtalanság vagy veszélyhelyzet, illetve egy alapvető pszichológiai szükséglet. A hidegháború és a nukleáris háború veszélyével kapcsolatos kollektív szorongások hozzájárultak e feszültség kialakulásához Spielberg cseperedésének éveiben” – idézi Joseph McBride Steven Spielberg: A Biography című könyvét a Smithsonian Magazine.

A szerző más pontokra is rámutatott, amik segíthetnek megérteni Spielberg vonzalmát a földönkívüliek iránt: például hogy a rendező apja, Arnold Spielberg részt vett a korai számítógépek tervezésében. Emellett a szülei mindketten zsidó bevándorlók gyerekei voltak, számos rokonuk halt meg a holokausztban, a kis Steven pedig ezzel az örökséggel nőtt fel egy alapvetően angolszász-protestáns közegben – utóbbi tapasztalat megjelenik abban is, hogy Spielberg sokat vizsgálja munkássága során,

milyen nehézségekkel és jutalmakkal jár a kultúrák találkozása. 

Egy olyan gyereknek, aki az ötvenes évek Amerikájában nőtt fel, a popkultúra is bőven nyújtott földönkívüli formátumú szorongásoldót: Spielberg imádta az olyan ufós klasszikusokat, mint például a The Day the Earth Stood Still (1951), amiben egy humanoid földönkívüli érkezik a bolygónkra, hogy fontos üzenetet adjon át az emberiségnek (SPOILER: ez konkrétan A leleplezés napja befejezésében köszön vissza).

View this post on Instagram

A post shared by Steven Spielberg 🌎 (@stevenspielbergfans)

A fordulópontot Cecil B. DeMille The Greatest Show on Earth (1952) című filmje jelentette, ezután kezdett el saját filmeket készíteni apja nyolcmiliméteres kamerájával, aki segített is neki: apró díszleteket épített és a világítást is megtervezte a forgatáshoz.

Első egész estés (140 perces!) ufós filmjét aztán 17 évesen forgatta, a Tűzfényben repülő csészealjak támadják meg egy kisváros lakóit. 

Van ebben valami szívbemarkoló

A rendező 19 éves volt, amikor a szülei elváltak, mert az anyja beleszeretett az apja egyik barátjába, akivel később össze is házasodott. Arnold Spielberg viszont annak érdekében, hogy védje a gyerekei kapcsolatát az anyjukkal, hazudott nekik.