A hipochondria nem vicc: a betegségszorongással küzdők korábban halnak meg
Egy új tanulmány világított rá, hogy a hipochondriát nem szabad félvállról venni
Egyes mentális zavarokkal és betegségekkel könnyelműen dobálózunk a hétköznapok során: az apró rigolyáinkra OCD-t kiáltunk, aki pedig egy kisebb patikával indul nyaralni, arra rásütjük, hogy hipochonder. Pedig óriási a különbség a bogaras szokások és a kényszeres gondolatok, valamint a minden eshetőségre való felkészülés és a betegségektől való szorongás között. Utóbbit egy friss svéd tanulmány szerint sokkal komolyabban kellene venni és megfelelően kellene kezelni, ugyanis a kutatók azt találták, hogy azok, akik hipochondriától szenvednek, átlagosan öt évvel korábban halnak meg, mint a demográfiai szempontból hozzájuk hasonló emberek – írja a tanulmányt ismertető Guardian. Dián Dóri szemléje.
–
Fantasztikus, akkor most már nemcsak a betegségek miatt szoronghatok, hanem amiatt is, hogy szorongok – gondolhatják sokan, ám jó hír, hogy a hipochondria könnyen és hatékonyan kezelhető. Ám mielőtt még rátérnénk a lehetőségekre, nézzük, milyen eredménnyel zárult a svéd kutatás!
A tudósok 45 ezer ember adatait vizsgálták, köztük 4 ezer ember szenvedett a megbetegedéstől való hosszan tartó félelemtől és szorongástól – azaz hipochondriától. A tanulmányban összehasonlították a betegségszorongással küzdők és az egészséges emberek halálozási adatait, és azt találták, hogy a hipochonderek 84 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg az alatt az idő alatt, míg folyt a tanulmány,
és átlagosan öt évvel fiatalabban (70 évesen) hunytak el, mint a többi vizsgált résztvevő (75 évesen).
Az eredmények első pillantásra ellentmondásosak lehetnek, hiszen logikusnak tűnik, hogy aki folyamatosan szorong az egészsége miatt, az jobban odafigyel magára, és a hipochonderekről az is köztudomású, hogy állandóan orvoshoz járnak a félelmük miatt. Csakhogy a szorongás az ellenkezőjét is kiválthatja: vannak, akik annyira rettegnek egy esetleges pozitív diagnózistól, hogy soha nem mennek orvoshoz. Illetve közrejátszhat egy másik tényező is: „Az éveken, évtizedeken át tartó szorongás és krónikus stressz nem tesz jót az egészségünknek” – mondja David Mataix-Cols, a kutatás vezető szerzője, hozzátéve, hogy a tanulmányban nem vizsgálták a talált különbség mögötti okokat.
Félelem és reménytelenség
A kutatás ideje alatt elhunyt hipochonder alanyok halálának okai sokfélék. A résztvevők egy része természetes okokból hunyt el, de voltak, akik öngyilkosságot követtek el. Utóbbi meglepő lehet, hiszen a betegségektől való szorongás egyúttal a haláltól való félelemmel is jár, ám ahogy Mataix-Cols rávilágít, a hipochonderek gyakran éreznek reménytelenséget, és azt, hogy a környezetük nem érti meg őket. Ami az alanyok természetes halálának okait illeti, a kutatók arra is kitérnek, hogy a szorongás összefüggésbe hozható a kardiovaszkuláris betegségekkel, illetve a krónikus stressz egyes alanyoknál alkohol- és drogproblémákat okozott.
Ezen túl van még egy tényező, ami nemhogy nem segít, de kifejezetten ront az érintettek helyzetén: az internet. A szorongással való egyéni megküzdés egyik legfontosabb eleme a bizonyosság keresése, és ma már mindannyian két kattintásra vagyunk attól, hogy „diagnosztizáljuk” a tüneteinket, ami csak további szorongáshoz vezet, hiszen az interneten rengeteg a fals és félinformáció.
A jelenségnek már neve is van: kiberchondria.
Van segítség!
A kutatók számára az egyik legmegdöbbentőbb eredmény az volt, hogy mennyien szenvednek valójában a megbetegedéstől való szorongástól. A tudósok azt találták, hogy az emberek 3-5 százaléka érintett, ám a diagnosztizált páciensek száma jóval kisebb, ami azt jelenti, hogy sokan úgy szoronganak akár évtizedeken keresztül, hogy nem kapnak segítséget.
A kutató szerint a stresszt és a szorongást sokkal komolyabban kellene venni – nemcsak nekünk, átlagembereknek, hanem az orvosoknak is.
Sok hipochondert ugyanis az orvosa nem küld tovább pszichológushoz vagy pszichiáterhez, aki terápián kezelhetné a pácienst.
Pedig azok, akik kapnak segítséget, nagyon hatékonyan kezelhetők, különösen kognitív viselkedésterápiával – állítják a szakértők. Mindez persze nem jelenti azt, hogy csak az orvos utalhatja be az illetőt terápiára. Ha azt érezzük, hogy a szorongásunk olyan mértékű, amit nem tudunk kezelni, érdemes magunktól szakemberhez fordulni.
Forrás: ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Malte Mueller